Isten hozott Gabriella Matthews és Alex Jones oldalán!
Mint láthatjátok, ez az általunk alkotott dolgokkal foglalkozó oldal.
Nézegethetitek Gabi képeit, amelyeket nem kis munkával alkotott meg, és történeteket is olvashattok tőle, amik szintén hosszú, fáradtságos munkát igényeltek.
Alex szintén zenész, csak tőle történeteket olvashattok, mivel elég gyatra egy rajzoló :)
Olvasgassatok képeket, nézegessetek történeteket bátran, és ha kedvet kaptok, kérünk titeket, véleményezzetek, mert higgyétek el, az önbizalmunkat növelitek, ha látjuk, olvasgattok, és tetszik is, amit láttok! (Csak én érzem úgy, vagy valami tényleg nem stimmel?)
Sziasztok!
Mostanában elég sok minden jár a fejemben, főleg pár kapcsolati dolgokkal kapcsolatban, ezért elkezdtem leirni ezeket.
Megosztom itt a főoldalon egyelőre, aztán lehet menü lesz belőle.
Szeretném, ha chaten pl, megirnátok a véleményetek, látásmódotokat, hozzáfűzni valókat! Bármit, nyugodtan!
Üdv: Gabi
Kényelem vagy szerelem?
Mi van akkor, ha szívunk megóvása érdekében inkább választunk egy számunkra kényelmes kapcsolatot, mint egy mindent elsöprő szerelmet?
Velem az a baj, hogy ha szerelmes leszek, akkor nincs más csak ő, teljesen odáig leszek érte. Még is miután volt egy elsöprő érzelmekkel teli ,,kapcsolat" az életemben és csúnyán véget ért megvédtem magam ez ellen.
Szóval dönthetünk úgy, hogy kivédjük a szívünket? Ez lehetséges? Lehetséges szeretni valakit, de nem annyira eget rengetően? Lehet, valaki mellett azért lenni, mert látod benne gyereked apját, azt a férfit, akiben megbízol, hogy élted végéig melletted lesz, hűséges lesz feléd, és elviseli minden bolondságod, de te cserébe szereted. Van különbség a szeretlek és szeretlek között?
Amikor szeretsz valakit, úgy érzed meg mozgat, szerelmes vagy belé?
Vagy amikor annyira szereted őt, hogy hiába vagy mással sosem leszel olyan boldog, mint vele voltál? De tudod, hogy soha nem akarsz többet vele lenni, azok után, ahogy végig taposott rajtad és inkább kerülöd egy második esély lehetőséget? Mi van, ha megbánjuk életünk során azt, hogy ezt elzártuk? Van olyan, ahol együtt jár a kettő?
Döntésképtelenség
Ha egy párkapcsolatban nem tudunk dönteni, hogy az jó e nekünk, kell e nekünk és sokat gondolkodunk rajta folytatni akarjuk e az életünkre is hatással lesz? Apró döntésekre?
Mi magunk észre se vesszük talán, hogy mindig mindenben a mást keressük, az újat, sosem tudunk egy dolog mellett hűségesek lenni. Ilyen például: mindig új hajszint keresünk, még, ha egyetlen színnek más árnyalata is, mindig másik parfüm, mindig más illatú tusfürdő, sampon, telefonhátlap, öblítő. Észre sem vesszük mennyi pénzt dobunk ki, mennyi mindenen változtatunk akár egy hónap alatt.
Ez egy jel arra, hogy nem találjuk önmagunk? Keressük a megfelelőt? A legjobbat, ami hosszú időn keresztül mellettünk marad, mert megvagyunk elégedve az illatával, bájával, tapintásával, színével. Egy kapcsolatban is ezt keressük? De, ha egy olyan embert keresünk, aki mellett hosszabb távon el tudjuk képzelni az életünket, azt miért nem váltjuk le az első adandó alkalommal, amikor valami kis hibát lelünk fel benne? Az egész félelem? Mert ha egyet elengedünk és keresünk helyette egy másikat, ami éppen valamiért elnyerte a tetszésünket, de aztán még is vissza vágyunk a régihez nem mehetünk vissza a boltba, hogy levegyük a polcról és újra az életünk részese legyen. És mi van, ha a jó csomagolás miatt azt hisszük ő az igazi? Ő kell nekünk. Melyik a jobb? Egy szép csomagolás? Vagy ha egy egyszerű számunkra jelentéktelen, figyelemre nem méltó külső mellett adjuk le még is a voksot, mert az számunkra hosszabb távra kedvezőbb?
Mi az, ami alapján megítéljük a kapcsolatainkat? Mi az, ami alapján úgy döntünk, hogy az az ember kell nekünk így, ahogy van? Gondolkodunk rajta, hogy jó döntést hozunk e, vagy csak éppen azt tesszük, ami a számunkra, vagy a másik számára a legjobb?
2015.12.12
Foci.
A labdarúgás (angol eredetű szóval football, magyaros átírásban futball, mindközönségesen foci) labdajáték, amelyet a pályán két, egyenként 11 labdarúgóból álló csapat játszik egymás ellen. A játék célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg minél többször, és így minél több gólt szerezzenek.
Egyetlen sport mennyi férfit össze tud hirtelen csődíteni és mennyire ki tudja belőlük hozni az állatias ösztönöket. Ez tényleg egy ilyen meghatározó sport lenne náluk, miért kezelnek ilyen lelkesedéssel egy labdajátékot? Ez akar visszavezethető a gyerekkorhoz? Ösztönökhöz? Még is mi lenne?
Egyes sportágakban, mint például a foci, amerikai foci, vagy bármi más, amit nem a monotonitás jellemez, hanem a rögtönzés minden egy pillanaton múlik. Éppen abban a pillanatban hozunk meg egy döntést, nem gondolkodunk rajta, hogy vajon ez most jó lesz, vagy rossz, hanem aszerint ítélünk, ami szerintünk éppen akkor a leghelyesebb és a legjobb. Nincs időnk átgondolni, hogy vajon ezzel mit is indítunk el, csak megyünk az ösztön, megérzés, logika, észszerűség után.
És az életben?
Ott vannak a megszokott minden napos rutin döntéseink, amiket már természetesnek veszünk. De még is, ha valami újba fogunk bele, új barát, új barátnő, új élet, bármi, ami nehezebb döntés hozatalt okoz számunkra várunk és töprengünk.
Megéri? Kell ez nekem? Vajon jól döntök? Miért is akarom? Mi lesz, ha nem sikerül? Kiben bízhatok? Hol kezdjem? Folytassam tovább? Boldog leszek? El fecsérlem az életem rá? Megfogom bánni? ...
És ilyenkor van az, hogy megpróbálunk másokhoz fordulni tanácsért. De ez az, amit nem szabad. Mások nem dönthetnek felettünk, csak is mi választhatunk, még, ha rossz is lesz a következmény. És minél többet merengünk, annál rosszabb lesz, mert a mi életünk lehet messziről nézve annyi, mint egy 15 perces teremfoci mérkőzés. Egy hosszabb pillanat. És ebből mi lehet elhasználtuk a felét a döntés hozatalra. Szóval megérte?
De ilyenkor jön a kérdés, hogy vajon mi van ha elhamarkodott döntést hozunk?
És mi van, ha a döntés hozatal csak egy illúzió? Mi van ha van kijelölt utunk, útjaink, amiknél olykor kereszteződés van és választhatunk melyiket folytatjuk?
Foci.
Egy játék.
11 ember döntése, ösztöne, ereje, kitartása, pillanata.
Egy jó döntés lenne egy gól?
Simon próbáltalak hívni, de úgy tűnik, hogy a telefonod ki van kapcsolva. Nem tudom, hol vagy most. Nem tudom, hogy Clary elmondta-e már neked, hogy mi történt ma este. De el kell mennem Magnushoz és szeretném, ha ott lennél. Még soha nem féltem, de rettegek Jace-től. Félek a saját testvéremtől. Sosem kértem tőled semmit Simon, de most ezt kérem. Kérlek, gyere.
Isabelle.
/ city of los souls - saját fordítás /
Prológus
/ The mortal instruments - city of lost souls /
Simon állt és a bejárati ajtónál dermedten nézte a házat. Soha sem ismert másik otthont. Ez volt az a hely, ahova születése után hozták. Brooklyn sorházainak falai között nőt fel. Nyáron a lombos fák árnyékában játszott az utcán, és a téli hónapokban a szemetes fedőjéből rögtönzött szánkót. Ebben a házban ült a családja, mikor az apja meghalt. Itt csókolta meg Clary-t először.
/ saját fordítás /
11. fejezet
...És ez volt minden. A teste lassan ellazult, majd a szívverése is lassult. Jace átkarolta. Kényelmesnek érezte. A lány köré fonta a kezét és becsukta a szemét, elképzelte, hogy az ágy egy szabad börtön, ami az óceán felszínén úszik, és csak ők ketten vannak. Úgy aludt, hogy a feje alá dugta Jace állát, a lábuk összefonódott. Ez volt a héten a lány legjobb alvása...
/ saját fordítás /
12. fejezet
... Simon visszafeküdt aludni, miután Claryvel beszélt. Mikor újra felébredt fényeket látott, Isabelle térdelt az ágy szélén, farmert viselt és egy kopott pólót, amit Alectől vett kölcsön. Lyukas volt az ujja, és a szegély körüli varrás már jött szét. A gallérja elcsúszott a nyakánál, így nyomon követhetők voltak a bőrén a rúnák, a kulcscsontja alatt.
A könyökére támaszkodott. – Mit csinálsz?
- Iratze – mondta. – Erre. – A füle mögé tette a haját, mire Simon látta, hogy két szúrt seb húzódik a torkánál. Ahogy befejezte a rúnát, a sebek eltűntek, csak halvány fehér csíkok maradtak. ...
Február
Nem tudom ti hogy vagytok vele,
de én odáig lettem érte!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:
(aki nem tudná miről beszélek : Cassandra Clare - csontváros)
|