Lili:

Ez egy fura nap. Fura a furában, ha lehet így mondani. Egyszer csak megjelenik Matt, aminek nagyon örültem, hisz’ rá vágytam és épp ezért volt nekem olyan fura. Rágondoltam és itt termett, de a legfurább az a lány volt, és ahogy nézett rám. Majd’ felfalt a tekintetével. Úgy éreztem, hogy ő már ismer engem valahonnan, nekem viszont fogalmam sem volt, hogy kicsoda ő. Egy sejtésem viszont van, nem éppen a jók, főleg nem a halandók közé tartozik, már ha jók a megérzéseim. Nem tudom, hogy ismerte meg Matt ezt a lányt, talán jobb is, ha csak abban a hitben maradok, hogy egy ismerős és kész. Fura alakokkal barátkozik, bár ő sem egy egyszerű eset, nem beszélve rólam. Egyszer elmondhatnám neki, hogy mi a titkom. De mikor? Lenne rá megfelelő alkalom? Hogy reagálna rá? Mi lenne utána?

Már megint ezek a hülye kérdések. Az ágyam és a plafon az, ahol ezt mindig megvitatom magammal, mint most is. Néha másokkal is kéne erről beszélnem, de kivel? Ki lenne az, aki válaszolna minden kérdésemre, vagy talán támpontot adna, hogy mit kéne tennem? De egyelőre senki ilyet nem tudok a közvetlen közelemben. Anyámat nem akarom ezzel terhelni, se apámat, meg van most a gondjuk, nem kellek még én is ide. Azt hiszem, marad továbbra is a pihe-puha ágyam és a fehér plafon, vagy az ablak és a csillagok.

Odakint néma csend honol, még csak a fák ága sem rezdül. Rossz érzésem van. Minden olyan rémisztőnek tűnik kint, még a csillagokat is vékony felhők takarják, mintha valami rossz lenne a közelben.
Vajon most mit csinálhat? Biztonságban van? Ő is az eget nézi az ágyából és ezen elmélkedik? Áh, kétlem, biztos dolga van, az a lány okkal volt itt.

- Szia, kincsem! – nyitott be hirtelen az apám, mire majdnem szívrohamot kaptam. Túlságosan is máshol jártak a gondolataim. – Baj van? Olyan ijedtnek tűnsz.
- Mert meg is ijedtem tőled. – Nem mintha annyira rémisztő lenne az apám, hogy sötétben meg kell tőle ijedni, csak én vagyok ilyen. Talán másra számítottam, vagy tényleg csak a gondolataimat oszlatta szét. - Van valami?
- Dehogy, nyugodj meg, csak jó éjszakát akarok kívánni. Ma aludd ki magad, holnap szerda, suli, de ha akarod, akkor még pihenhetsz.
- Rendben, majd reggel meg tudom, hogy ki tudok-e szállni az ágyból. – Nem szólt semmit, csak bólintott. Fáradt ő is, mint én. Hosszú volt a tegnap éjszakája neki is, meg a mai nap. Neki kéne pihennie, nem nekem. – Jó éjt neked is! – Leoltotta a villanyt, majd becsukta maga mögött az ajtót és újra egyedül maradtam, én és a gondolataim.

Michael:

A sors megismétli önmagát, újra itt, hasonló célokkal. Van, ami elől nem tudunk menekülni.
Mindig is reméltem, hogy ezt elkerülhetem, hogy nem kell fényt derítenem a titokra, hogy minden homályban maradhat, de elkerülhetetlen a segítsége. Félek, hogy rengetegen veszünk el a harcban és tudom, hogy ha Matt ezt meg tudja, teljesen kikel magából és nem fog tudni koncentrálni, épp ezért figyelnem kell és fel kell készülnöm minden lehetőségre. Nem kerülhetem el. Egy kincs lenne számunkra, főleg, ha belemenne. De ezzel veszélyeztetem az életét. Az Úr szavának nem mondhatok nemet, főleg nem annak, ami meg van írva, így végig kell járnom a kijelölt lépcsőket.
De vajon helyesen cselekszem? Nem vonhatom kétségbe a saját és az Úr döntését, hiszen arkangyal vagyok. Most ez a küldetésem. Véghez kell vinnem és sikerrel kel járnom!

Lili:

Nem jön álom a szememre, hiába forgolódom, hiába rakosgatom a párnát a fejem alatt, egyszerűen nem találom a helyemet. Jobban vágyom most Matt ölelésére, mint még soha eddig.
Az ágyam már nem tűrt, úgyhogy inkább az ablakomhoz vettem az irányt. Talán abban reménykedem, hogy majd hirtelen felbukkan a semmiből és itt terem, én meg a nyakába ugorhatok. Csak így érezném most biztonságban. Nem tudom, miért van ennyire rossz érzésem, olyan, mintha veszélyben lenne, mintha küzdenie kellene. Lehet, ez is csak egy téveszmém, már megint, bár nem hinném, ismerem már Mattet.

- Szia, Lili! – szólított valaki a hátam mögül. Képzelődnék? Nem merek megfordulni, nem merek oda nézni, Matt nem lehet itt, se senki más, egyedül vagyok a szobában és csak a képzeletem játszik velem! – Lili – szólított még egyszer, most már erőteljesebben. Mégiscsak? Meg kéne fordulnom, de nem merek, ledermedtem. De mitől félek? A szívem miért ver ilyen hevesen? Bolond vagyok. – Lili. – Ez a hang más, erőteljesebb, régiesebb. Az istenért, erőt kell magamon vennem és szembe kell néznem vele!
- Michael? – Ez nem lehet? Mit keres ő itt nálam? Miért szólított a nevemen? Soha sem szólt még hozzám, soha, és most mégis? Miért? Ezt nem hiszem el, biztos csak képzelet, de hiába dörzsölöm a szemem még mindig ugyanott áll, az ágyam előtt és engem néz. Figyel. Gondolom, nem mer megszólalni, hisz’ látja rajtam, hogy sokkolt. Azt hiszem, jobban járok, ha most leülök, máskülönben összeesek. Várjunk csak! – Történt valami Mattel?
- Dehogy, semmi. Nem azért vagyok itt. Ülj inkább le és nyugodj meg, most szükséged lesz a higgadtságodra. – Fura volt hallani, fura volt, hogy hozzám beszél. Mindig is tudtam, hogy Mattnek van egy angyala, mindig is láttam, nagyon ritkán halottam is, hogy beszél hozzá, de a jelenlétemben szinte soha, mindig csak grimaszolt, hogy ott vagyok. Meg persze figyelt is, néha elég idegesítően.

Úgy tettem, ahogy mondta, törökülésbe felültem az ágyamra, ő meg helyet foglalt az ágyamtól egy méterre lévő puffra. Egymással szemben voltunk. Várt és figyelt. Gondolom, várta, hogy lenyugodjak egy kicsit, és hogy a gondolataim se cikázzanak annyira össze-vissza. Ha semmi baja Mattnek, akkor ő mit kereshet itt? Matt küldte volna? De ő nem tud róla, hogy én tudom, hogy van neki egy angyala, és hogy miket szokott csinálni, na jó, ezt inkább sejtem. Konkréttan még nem láttam. Akkor önszántából lenne itt? De ha így van, akkor miért? Mi célja lehet velem? Már megint magamnak teszem fel a kérdéseimet, ahelyett, hogy neki támadnék velük.

- Miért vagy itt? – Szerintem, ha én nem szólalok meg, akkor ő egy életet ül le velem szemben. Még mindig nem mondott semmit, csak várt. Talán ő is próbálta összeszedni a szavakat, vagy direkt csinálja. Lehet más kérdéssel kezdene indítanom. – Miért kerestél fel? – Ideges, nagyon is, ilyennek még nem láttam. Felállt és fel-alá kezdett járkálni, majd végül megállt, velem szemben. Kezeit zsebre tette, szárnya pedig a vállán nyugodt.
- Tudod egy elég bonyolult helyzet alakult ki és nem is tudom, hogy kezdjek neki a dolgoknak. – Megint szünetet tartott, tekintetét levette rólam, majd újra visszanézett rám. – Talán kezdjük az elején. – Majd újra helyet foglalt a puffon. – Elég régóta ismered Mattet és tudod a titkát, habár ő erről nem tud. – Figyelme az ablak felé irányult, majd felállt és odasétált. Nekidőlt a falnak úgy, hogy kilásson, de rám is pillanthasson néha.
- Erről van szó? – Ezért jött volna ide? Mit akar, hogy valljak be neki mindent?
- Csak hallgass végig. – Tartott egy kis szünetet, majd folytatta. Úgy látszik, nagyon nehezére esik, hogy elmondja, mit is akar. – Matt mindig is megpróbálta elrejteni, hogy van egy angyala, főleg tőled. Nem sokan ismerik a titkát, az emberek egyáltalán nem, csakis olyanok, akik hasonlóak, vagy más teremtmények. – Erre a szóra gúnyosan felkacagott. – Te is csak a véletlennek és a képességednek köszönheted, hogy látsz engem.
- De csak téged látlak, más angyalt nem. Ez miért van?
- Ez a véletlen, meg a sorsod.
- A sorsom? – Gondolhattam volna, hogy egy ősi teremtmény majd ezzel fog jönni. Sajnos mindennek oka van.
- Igen. A sorsod, hogy láss engem. A családodat már évezredek óta számon tartják, generációk óta öröklődik a gyógyítás nálatok. – Engem kutatott, hogy hogyan reagálok arra, hogy tudja, milyen képességem van. Ugyan min lepődnék meg? Mindig is sejtettem, hogy valamennyit tud rólam, hiszen égi lény.
- Szóval az a sorsom, hogy szenvedni lássam az anyámat, mert nem tudom meggyógyítani? Már nem azért, de ebben mi a jó? Nap mint nap a haláltól mentem meg. Miért nem tudom meggyógyítani? – Nem bírtam tovább. Talán a kétségbeesés, vagy a tegnap éjszaka, vagy az elmúlt hónapok és a sok szenvedés tett be nekem. Én sem bírom sokáig, látva, hogy az anyám mennyit szenved, és hiába van erőm, nem tudok ellene semmit se tenni.
- Egyszer mindenkinek véget ér az útja és el kell engednünk.
- Ezzel arra célzol, hogy ne mentsem meg, hagyjam, hogy meghaljon? – Mit képzel magáról? Azt hiszi, csak úgy elengedem az anyámat? – Ha ezért jöttél ide, akkor mehetsz is elfelé és soha többé nem akarlak itt látni! – pattantam fel az ágyamról és léptem vele szembe. Ki akartam nyitni az ablakot, de nem engedte, a kezével lefogta az enyémet.
- Nem azért jöttem. Teljesen másért vagyok itt.
- Akkor miért vagy most itt? – Idegesített, de nagyon, hogy szinte semmit se akar mondani és mindent harapófogóval kell belőle kiszedni. Mi lehet annyira vészes, hogy így kell belőle kiszedni és ő maga is fél attól, hogy elmondja nekem? – Se időm, se kedvem nincs hozzá, hogy itt álljak és várják arra, hogy végre kinyögd, mit akarsz. Mondd el, vagy távozz innen!
- Rendben. Ülj le az ágyra. – Nem akartam tovább húzni a helyzetet, inkább úgy tettem, majd szembe fordult velem. – Tudod, hogy Matt miket szokott csinálni?
- Részben, de a részletekre nem vagyok kíváncsi. – Néha mondjuk, örülnék neki, ha beavatna a dolgokba, de tudom, hogy okkal kímél meg az egésztől. Meg fél attól, hogy mi lenne, ha elmondaná.
- Jól van. Gondolom, érzed, hogy mostanában elég rossz dolgok történtek, és hogy olyan, mintha minden megváltozott volna. – Bólintottam. – Van egy egyezség, miszerint egyik nagyhatalom se mehet a másik területére, birodalmába. Ám Lucifer szerint ezt egy angyal nemrég megsértette azzal, hogy az ő területére került és elkobozta egy áldozatát, ezért támadást indít.
- Uh. – Ez komoly? Isten és Lucifer. Jó és gonosz. Ha angyalok vannak, felfoghattam volna már a többit is, de hallani más. Tényleg ez a valóság?
- Már egy jó ideje tudjuk, hogy szervezkedés van odalent, így mi is készülünk. Csatát akarnak indítani ellenünk.
- Nem az emberek ellen? Hanem ellenetek?
- Akármilyen furán is hangzik, de most az égi lényeket szemelték ki maguknak. Az emberek puszta eszközök a rosszak kezében, sosem erre a világra vágytak. Lucifer mindig is a vezetésre hajtott. Évezredek óta azért indít támadást, hogy megszerezze a vezetést és ő legyen a menny és a pokol egyetlen ura, így mindent ő irányíthatna, még az embereket is. Mi mindig is megakadályoztuk, hogy ez sikerüljön neki, de évről évre erősebb és mindig újjal próbálkozik. Attól tartok, hogy most más célja is van és sokkalta erősebb támadásra készül, de megpróbálunk mindent megtenni, hogy visszaszorítsuk őket oda, ahonnan jöttek.
- És Matt? Neki mi lesz a szerepe benne?
- Ő lesz az egyik vezető. – Ez a hír teljesen letaglózott. Úristen! Mi van, ha baja esik? – Ne aggódj, nem kérték volna fel erre, ha tudnák, hogy baja eshet. Ő a legjobb és a legalkalmasabb erre, nem lesz semmi baja.
- Vigyázz rá, ígérd meg nekem!
- Tud magára vigyázni, én az égi sereget fogom vezetni, de a tanítványom, tudod, hogy figyelni fogok rá. – Remélem, hogy úgy is lesz, és ezzel nem csak engem akar most megnyugtatni.
- És miért is mondtad el ezt nekem? Még mindig nem értem, hogy mi közöm ehhez.
- Szükségünk lenne egy gyógyítóra. Nem tudom, miért, ezt ne is kérdezd. Gabriel mondta, hogy keresselek meg téged, mert szükség lesz rád, valamit szánnak neked, csak azt nem tudom, hogy mit. – Megint a gondolatiba merült, ezek szerint gyötri az a tény, hogy nem tudja, miért kellek, vagy pont az ellenkezője.
- De én még sose voltam ilyenen, azt se tudom, hogy mit kell csinálni. Csak teher lennék.
- Az nem lenne gond, melléd állítanék pár angyalt, ők vigyáznának rád.
- És Matt? Ő mit szólna hozzá?
- Nem tudhat róla. – Erre ő is ideges lett és megint elkezdett járkálni, miközben hatalmas szárnyai is mozogtak egy kicsit. Mindig is irigyeltem ezeket a piros tollakat.
- És mégis, hogy nem mondjuk el neki, ha ő a vezető? – Nem szólt semmit, megállt újra szemben velem és rám nézett. Ha ő nem, én elmondom neki, végre vége lenne mindennek. Ő tudná az én titkom, én pedig az övét. Minden megoldódna, legalábbis szerintem.
- Szóval belemész. Az a baj, hogy ha megtudna mindent, akkor összezavarodna, és nem tudna rendesen koncentrálni.
- Megyek és segítek! – pattantam fel. – De ennek egy ára van, Matt megtud mindent. – Nem tántoríthat el. Nem válaszolt, viszont látta rajtam, hogy milyen elszánt vagyok, és most akármit mondhat, nem érdekel.
- Rendben – fújt egyet. – De akkor csak reggel. Ma még van egy kis dolga, holnap reggel viszont gyülekezőt tartunk akkor az erdő előtt, ha nem akadály, hétre legyél ott.
- Ott leszek. – Bólintott majd elszállt.
Micsoda nap! Vajon mit fog hozzá szólni? Mi lesz, ha megtudja rólam az igazságot? Holnap minden kiderül.

Matt:

Mindent elintéztem mára, elküldtem pár srácot még Elizabeth-hez, ennél többet most nem tudok csinálni.

- Oh, hát itt vagy – léptem be a szobámba, mire Villám is ott termett.
- Igen. Holnap reggel hétre hívj össze az erdőnél egy gyülekezőt! – Elmondta, majd el is ment.

Itt hagyott mindennel, a gondolataimmal, a kételyeimmel és egy újabb feladattal.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés