Matt:
Egy újabb reggel. Fogalmam sincs, hogy mikor aludtam el, de legfőképp arról nem tudok, hogy hogyan. Csak halvány sejtelmeim vannak, hogy mit csináltam, és hogy merülhettem el az álmok tengerébe.

Még tegnap éjszaka elküldtem pár embert Elizabethez, úgyhogy szerencsére őt már biztonságban tudom. Nem mintha annyira félteni kellene, de ez még neki is kihívást jelenthet. A pokol nem az, amit csak úgy félvállról lehet venni, még akkor is, ha több száz éves az illető. Miután elintéztem a sürgős ügyeimet még benéztem a húgom szobájába. A kispárnáját ölelve aludt. Olyan ártatlan és olyan kicsi.  Jó, hogy nem tudja, mi folyik körülötte, jó, hogy még csak sejtése sincs arról, hogy miket csinál a bátyja, legalább is remélem. Miután biztonságba tudtam vissza mentem a szobámba, leültem az ágyamra és merengtem, törtem a fejem, hogy vajon mit, hogyan kellene csinálni. Hogy történjenek a dolgok, mi az, amire fel kell készülni, és mi az, amire nem tudunk. Minden olyan kiszámíthatatlan és ez iszonyatosan idegesít. Főleg tüzes tegnapi viselkedése. Tudom, hogy valami állt a háttérben, valamit nem mondd el. Reméltem, hogy az évek során, amit együtt töltöttünk, meg tanultunk bízni a másikban és elmondtunk mindent egymásnak, de ezek szerint ez egy téves hit volt. Arra viszont jó volt, hogy rájöjjek, mikor hallgat el előlem valamit és megtanuljam, hogy jövök rá egyedül, úgy hogy bármit is kérdeznem kellene tőle. Csak az a baj, hogy ez most ennél nagyobb, valamit nagyon el akar rejteni, látom rajta, hogy mennyire gyötri, hogy rájövök valamire. Csak tudnám végre, hogy mi lehet az az eszméletlen nagy titok, amit ennyi ideje mélyen eltemet magába. Nem sokára eljön az idő, a nagy harc, talán akkor mindenre fény derül.

Amilyen gyorsan csak tudtam felkaptam magamra egy farmert és egy pólót, majd beugrottam a kocsiba és elindultam az erdő felé. A többiek már rég elmentek, már csak én maradtam hátra. Mielőtt elindultam végig néztem a házat, hogy mindenki elment-e, aki nálunk vendégeskedett, illetve a húgomat is ellenőriztem. Szerencsére anya késő estig dolgozott és elég volt neki annyit mondanom, hogy pár barátom nálam alszik, nem kérdezősködött, sőt szerintem még örült is neki, hogy egyre több barátom van. Még jó, hogy nem tudja, hogy milyen fajta ismerősök ezek, és hogy mit tudnak.

Az egész úton csak járt az eszem. Mindenen. Össze-vissza kavarogtak bennem a gondolatok, az útra se tudtam figyelni, több piroson is átmentem és majdnem elgázoltam egy kiskutyát. Szörnyen vezettem, csoda, hogy egy rendőr sem járőrözött, más különben már rég a hűvösön csücsülnék, vagy valami hasonló. Nem beszélve a mázlimról, hogy nekem se esett semmi bajom, és hogy épségben oda értem a kijelölt helyre.

Még kora reggel volt, kicsit csípős hideg. Rengetegen voltunk, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan leszünk. Nem csak azok voltak itt, akik a tanácson is, hanem újjak is, akiket a többiek szereztek. Leparkoltam az út szélére, leállítottam a motort és kiszálltam az autóból. Minden szem rám szegeződött, tudták, hogy én vagyok a vezetőjük, várták, hogy mit teszek, vártak valamire. Talán, hogy oda állok eléjük és ódákat zengek, hogy majd bátorító szavakkal felkészítem őket a harcra, de csalódniuk kellett, csak némán álltam előttük és csodálkoztam mennyien is lettünk, akik a rossz ellen veszik fel a küzdelmet. Most döbbentem rá, hogy nem is vagyok egyedül. De nem állhatok így itt, mint egy hülye gyerek, valamit tennem kell, valamit mondanom kell.

- Üdvözlök mindenkit ezekben a korai órákban. Látom, új emberek is vannak köztünk, aki nem ismerne, Matt vagyok, én foglak benneteket vezetni a csatában. – Egyre közelebb léptem hozzájuk, hogy érezzem a csapatot, és hogy én se tűnjek nekik annyira távolinak. Próbáltam nyugodtan tűnni, de valójában égtem belülről, tiszta ideg voltam. Talán az új helyzet miatt, vagy, mert még nem volt itt Michael. – Ezt a kis találkozót nem én, hanem Michael hívta össze, ő szeretne velünk közölni valamit, ez még számomra is meglepetés lesz.

Michael:

Nem tudom, mit tegyek. Ez az első ilyen több ezer éves létem óta. Ez hogy lehet?
Itt ülök a világ tetején, egy felhőn lebegve és ezen gondolkodom. Már megint ugyanazok az események, mint pár évvel ezelőtt. Próbáltam figyelni, próbáltam az ellen tenni, hogy ez ne történjen meg újra, de nem tudom elkerülni Isten akaratát, vagy csupán a sors az, már megint. Úgy érzem, hogy ez most máshogy fog alakulni, mint az eddigiek, de mindenáron meg kell védenem Mattet és Lilit. A két legfontosabb személy ebben a harcban és tudom, hogy mindez csak miattuk van. Fogalmuk sincs, hogy mekkora hatalommal rendelkeznek, és hogy csak miattuk folyik ez a küzdelem.

- Istenem, miért rendelkeztél úgy, hogy ők is részt vegyenek benne? Mikor te is tudod, hogy mindez miattuk van, és hogy őket kellene megvédenünk a gonosztól! Miért? Ja, persze, elfelejtettem, hogy ez a te akaratod volt, nem vonhatom kétsége, de ha elvesznek, vagy Lucifer kezébe kerülnek és téged foglak gyanúsítani minden miatt, még akkor is, ha csak egy csatlósod vagyok! Hiába tajtékzom itt neked, nem hallgatsz rám, hiába a múlt, téged nem érdekel. Hát jó, legyen úgy, ahogy te akarod és beviszem őket a veszélybe, de én kitartok mellettük és megvédem őket, ha kell, a szárnyaimat is feláldozom értük!

Lili:

Nem sokára itt lesz Michael és elmegyünk az erdőhöz. Iszonyatosan fáradt vagyok, mert nem tudtam aludni, egész éjszaka csak forgolódtam az ágyamban és kattogott az agyam, hogy mi lesz ma. Vajon, be leszek mutatva a többieknek, mint gyógyító? Vagy milyen szerepet szánnak majd nekem? Megtudják egyáltalán, hogy én vagyok? És, ha így lesz, Matt mit fog szólni hozzá? Az életem eddig is kész rejtély volt, de most aztán minden csak homály. Szinte semmit nem tudok, és ez idegesít.
- Készen állsz? – Jelent meg hirtelen, minden hang nélkül, a szobámba Michael. Nagyon ideges volt, látszódott a tekintetébe, hogy valamin nagyon rágódik. Ilyennek még sose láttam, még tegnap se volt ilyen zaklatott, mikor el kellett mondania mindent. Valami nyomás nehezedik rá, ami alól nem tud kibújni, akárhogy is küzd vele.
- Attól függ, hogy értjük ezt. Arra készen, hogy menjünk, de a többire, hát mit is mondjak, elég ideges vagyok és félek.
- Erre nincs okod, olyan erővel rendelkezel, hogy téged nem bánthatnak.
- Nem attól félek, hogy bárki is bánt engem, mert meg tudom védeni magam, nagyon jól tudom az erőmet kezelni. Én attól félek, hogy Matt mit fog szólni hozzá, ha megtudja az igazságot.
- Az az igazság, hogy nem tudom, hogy szembesíthetem-e ezzel, pont most. Azon gondolkodtam, hogy lehet, jobb lenne, ha háttérben maradnál, és majd csak később tudná meg a dolgokat. De a döntést rád bízom. – Kutatott, a reakciómat, talán még a gondolataimra is figyelt.
- Egyelőre legyen úgy, ahogy megtervezted, és majd utána színre lépek. – Talán ez a legjobb megoldás, mint, hogy rögtön sokkoljam Mattet.
- Oké, akkor oda viszlek, de más irányból megyünk, hogy le tudjalak rakni a fák közt. Így nem látják meg, hogy ott vagy, és majd, ha úgy döntesz, akkor előlépsz, addig nem mondok rólad semmi konkrétumot.

Jó megoldás, talán a legjobb. Megfigyelhetem a dolgokat, mégis háttérben maradok mindentől, legalábbis remélem. Bólintottam neki, hogy elfogom az ötletét, majd kieresztette hatalmas szárnyait. Engem mindig lenyűgöztek az angyalok, irigyeltem a hatalmas szárnyaikat, és hogy repülhetnek. Nem beszélve, hogy milyen ősi és csodálatos lények. Ezért kifejezetten élveztem, mikor felszállhattam a háttára és közvetlen a szárnyainál repülhettem át az égen. Néha meg-megérintettem puha és bársonyos tollait. Fantasztikus érzés volt, mintha nem lenne előttem akadály. Innen fentről a világ egészen más. Határtalan szabadság és csoda az, ami rögtön feltűnik, mintha bármit megtehetnék, bármikor. Azonban ez hamar véget ért, mert pillanatok alatt oda értünk a célhoz és ismét a földet érintette a lábam.

- Maradj itt, innen mindent hallasz és mindent látsz, bármikor előléphetsz, ha szeretnél. Figyelj és mérlegelj!

Matt:

Hol van már? Pontban hét van. Ő az, aki mindig előbb van itt és rám szól, hogy miért késtem, most meg ő az, akire várnunk kell.

- Bocsánat, ezek szerint már mind rám vártatok! – Szállt le mögöttem Tüzes. – Örömmel látom, hogy mind eljöttetek és még többen is lettünk. Remélem, elég erőtök van és készen álltok mindenre. Sajnos rossz híreket hallottam, a démonok serege már sorakozik, és bármelyik pillanatban indíthatják a támadást, ezért volt szükség erre a gyors találkozóra. A pokol kijáratának helyét már ismerik egy páran, azt kérem, hogy jó páran őrizzétek azt, vegyétek körbe az erdőt és legyenek olyanok, akik a várost is őrzik. Ne aggódjatok, nem sokára megérkezik az erősítés és még többen leszünk. Innentől majd Mattől kapjátok a parancsot. Justin kérhetném tőled, hogy védd az erdőt? Még most jobb, ha kiterjesztjük a védelmet.
- Persze, én is erre gondoltam. Ahogy csak tudom, a védelmem alá veszem, ha kell már most is.
- Még most nem kell. – Válaszolt rá hirtelen. Fura, mintha tartana tőle valamit annyira megijedt.
- Öm – kezdett el mondani valamit Justin, de utána megállt, körbe nézett. Mindenki rá figyelt. Rám nézett, majd Michaelra, talán kereste a szavakat, vagy csak félt? – Ami azt illeti, most is figyel valaki minket.
- Igen, én is érzem. Már egy ideje azt figyeltem, hogy ki az, aki a fák mögött rejtőzik. – szólalt fel egy másik srác, számomra még új volt.
- Veszély? – kérdeztem rá. Én nem éreztem semmit, semmi rosszat, főleg azt nem, hogy változott volna valami. Lehet, valami baj van velem, végül is én vagyok a vezető, erre nekem kellett volna figyelnem. Akkor miért nem vettem észre?
- Nem – bökte rá rögtön Justin.
- Igen, van itt köztünk valaki, aki megfigyelőként van itt. Ő is fontos eleme lesz a küzdelmünknek, de egyelőre nem akartam bemutatni nektek. Rajta múlik, hogy feltárja-e nekünk magát.

Lili:

Minden szem erre szegeződött, mikor valaki kimondta, hogy a fák közt valaki rejtőzködik. Szerencsére a szemük nem talált meg, de sokan tudták merre keressenek. De engem a legjobban Matt érdekelt, ma olyan zaklatott és ideges, és még rosszabb lesz, ha megtudja, hogy én is itt vagyok. Vajon elé léphetek? Valakinek végre fel kell tárnia előtte az igazságot, mert ő talán sose mondja el nekem, hogy ki is valójában és mit csinál. Megmutassam magam? Lehet az a legjobb, ha még most vállalom, mert később lehet, megbánom.

Matt:

Mi folyik itt? Tüzes valakivel megfigyeltet minket, vagy lenne egy terve, csak nem akarja megosztani velem? Egyre érdekesebben viselkedik és engem egyre jobban érdekel, hogy miről lehet szó.

- Előbújhatsz, ha szeretnél! – nézett el egy pont felé, majd próbálta előcsalogatni az ott rejtőzködő alakot.
Néma csend volt. Mindenki állt és várt. Én meg se tudtam szólalni. Érzem, hogy közöm lesz a dolgokhoz, valahogy sejtem, hogy minden, amit Tüzes előlem rejteget, velem kapcsolatban áll. Vártunk, de nem jött elő senki, aztán megtört a csend, egyre hangosabb ágreccsenések jelezték, hogy valaki közeleg. Majd kilépett a fényre.
- Lili! – szólaltam fel hirtelen, minden meggondolás nélkül. – Te mit keresel itt? – Nem nézett senkire, végig csak engem figyelt, miközben felém haladt.
- Ne haragudj! – suttogta halkan. – Hozzátok jöttem, én is a csapat tagja lettem, ha mondható ez így. – Zavarba jött, majd Tüzes felé fordult.
- Mindenki, ő Lili, és nagy segítségünk lesz a harc során. – Miről beszél? Hisz Lili semmiről sem tud? Úristen, lehet lebuktam? Mi van itt? – Oké, egyelőre mára csak ennyit akartam, mi Mattel folyamatosan tartsuk a kapcsolatot, így ő értesít titeket mindenről. Már most osszátok magatokat csapatokra és védjétek a várost! Sok sikert kívánok mindenkinek!
- Oké, nekem elegem van, valaki mondjon el mindent. – Lehet, én vagyok csak ennyire hülye, hogy nem értek ebből az egészből semmit?
- Matt, szét kéne osztanod a csapatot! – jött oda Elizabeth. Már ennyire se képesek? Mindenhez én kellek? Elegem van!
- Majd megyek én – vállalkozott Michael. Gondolom, inkább ki akarta most ezt hagyni, vagy csak tudja, hogy hibázott. – Hagyjuk most őket, hagy beszéljék meg a dolgokat – suttogta Elizabethnek.
- Rá ne legyél hibás, nem tehet róla, ő csak a feladatát teljesíti – nézett rám azokkal a gyönyörű szemekkel. Hogy tudnék neki ellenállni? – Mi lenne, ha elmennénk valahova, ahol csak mi vagyunk és nyugodtan tudunk beszélni erről?
- Én benne vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy mi is van. Gyerünk, elviszlek valahova.

Beszálltunk a kocsiba, majd beindítottam a motort. A legegyszerűbb az lett volna, ha bemegyünk az erdőbe, de az most túlságosan is veszélyes, nem beszélve arról, hogy lehet nem lettünk volna egyedül és valaki kihallgat minket, arra meg most tényleg nincs szükségem. Így egy olyan helyre vettem az irányt, amit jól ismerek és tudom, hogy ott biztonságban vagyunk.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.