GM & AJ - G-Portál

Matt:

Minden eltűnt, a semmiben lebegtem. Néma csönd volt, se szél, se hangok, csak a fehérség. Hirtelen azt hittem meghaltam, de túl valóságos volt. Kómába estem volna, minden csak egy állom lenne? Valóban így lenne?

- Nem álmodsz – lépett elő Michael a semmiből.
- De mégis, akkor most mi van? Elmagyaráznád?
- Igen, de előbb tudnom kell, hogy pontosan mi is volt az ajánlat.
- Hogy olyan lehetek, mint te. Arkangyal. – Nem tud róla? Ez, hogy lehet? Érdekes. Azt hittem, hogy neki mindent elmond az Isten, de ezek szerint nem.
- Egy katona? – fordult oda felém. Szemei kétségbeesetten és kérdőn meredtek rám.
- Igen. Miért?
- Nem gondoltam volna, hogy ezért hívat téged ide az Uram. Inkább számítottam arra, hogy üdvösséget kapsz, vagy mindenki megmenekül, aki balesetet szenvedett a harcban. Vagy azt, hogy különleges hatalommal ruház fel téged, de nem azt, hogy a mennyek katonája leszel. Ez nem vall az Uramra.
- Szerinted én nem tartom elég érdekesnek? Még azt sem tudom felfogni, hogy mi történik, miért pont én, miért ez, de így történt. Michael, kérlek, mondd meg, hogy mit tegyek!
- Én ezt nem tehetem, ezt te is tudod. A te életed, a te választásod, nincs beleszólásom.
- Tudom. – Miért gondoltam azt, hogy ad egy kis segítséget? Túl sokat akartam.
- Az én feladatom most az, hogy bemutassam neked mi vár rád, hogy megmutassak neked pár dolgot, míg nem döntesz. Természetesen válaszolok a kérdéseidre, ami a mennyel kapcsolatos, de a saját kérdéseidre nem tudok.
- Nem az, hogy nem tudsz, hanem nem teheted. Tudom, nem kell tagadnod.
- Matt! Tudod, hogy ez a te utad én nem szólhatok bele. A saját döntéseid alapján kell járnod a kijelölt utadat. Ha valaki másra hallgatsz, megváltozhat minden.
- Ennél jobban? Ugyan mi változhatna meg?
- Minden. Tudom, nehéz döntés.
- Nehéz? Viccelsz, ez nem kifejezés. Ugyan, hogy hagyhatnék mindent hátra mindezért? – Csak most vettem észre, hogy kikerültem abból a nyugodt légtérből. Visszatértek az érzéseim, a kételyeim és a fájdalmam. Az a hely megváltoztat, mintha kitörölné az érzéseket, az emlékeket, azokat a részeket, amik leginkább emberiek.
- Látnod kell, és tudnod kell pár dolgot, ahhoz, hogy végleg rá mondhasd a válaszod. Gyere, elviszlek valahová. – Megfogta a kezem és magával rántott.

Lili:

Még mindig gyengék az életjelei. A szíve olyan lassan dobog, mintha egyre jobban feladná a küzdelmet.

- Matt, Matt – suttogtam. – Remélem, hallod, amit mondok. Nem adhatod fel! Küzdj! Itt vagyok veled, csak kérlek, ne add fel, szükségem van még rád.

Tudom, hogy még itt van. Addig, míg lélegzik, míg hallom szíve dobogását, míg érzem bőre melegét, tudom, hogy van esély. Nem adom fel, nem!
Merre jár már Justin? Már rég itt kellene lennie. Mit csinál ennyi ideig? Amit mondott, hogy hozzak: gyertyák, fehér lepedő, valami személyes, az mind itt van. De ő merre kószál? Remélem, nem esett semmi baja. Addig megpróbálom még egyszer, hátha meg tudom gyógyítani. Csak koncentrálnom kell. Figyelnem a szívverését, de az érzéseim nem zavarhatnak meg. Erős vagyok, képes vagyok rá, az erőm nem hagyhat cserben!

- Miért? Mit tettem, hogy nem működik az erőm? Nem tudok gyógyítani!

Matt:

- Ez hogy lehet? Hogy hoztál ide?
- Gondoltam, szeretted volna látni, hogy mi folyik itt.
- Lili! – Megszakad a szívem. Ott sír, a falfehér testem mellett, melyekből drótok ágaznak szerteszét.
- Matt, Matt – suttogta, miközben könnyei hullottak élettelen mivoltomra.– Remélem, hallod, amit mondok. Nem adhatod fel! Küzdj! Itt vagyok veled, csak kérlek, ne add fel, szükségem van még rád.
- Itt vagyok szerelmem, itt vagyok! – oda rohantam mellé próbáltam átölelni, de nem ment, átestem rajta, szó szerint.
- Nem érintheted meg, a szellemvilágba hoztalak téged. Mivel angyal nem vagy, ezért abba nem tudtalak.
- De téged akkor látnia kéne.
- Én is a szellemek között mozgok most Matt.
- Akkor menj, jelenj meg neki, mondd el, hogy itt vagyok, épen és egészségesen. Nem kell aggódnia miattam. Menj! Gyerünk! – nem mozdult, még mindig az ablaknál áll.
- Nem tehetem Matt. Most veled kell lennem.
- Miért? Ez nem lehet! Annyit nem mondhatsz meg neki, hogy ne aggódjon értem?
- Ha itt hagylak ebbe a világba, akkor itt is maradsz, szellemként. Az jobb lenne?
- Nem. Igazad van. Akkor, hogy? Nem hagyhatom, nem nézhetem, ahogy itt szenved és sír!
- Miért? Mit tettem, hogy nem működik az erőm? Nem tudok gyógyítani! – eredtek el mégjobban a könnyei.
- Ez hogy lehet? Ti vettétek el?
- Érdekes. Nem, nekünk ehhez nincs jogunk, az ő ereje más. Olyan, mint a tiétek. Nem foszthatunk meg tőle. Az érzéseitek az, ami korlátozhatja. Valószínűleg a te baleseted válthatott ki nála olyan traumát, ami az erejére is kihatott és most nem tudja használni. Ha ügyes és nagyon koncentrál, akkor újra megtalálhatja.
- Majd mondd el ezt neki, ha már tudsz vele találkozni, vagy elmondom én, tegyél vissza a testembe. – Nem mozdult, csak lesett engem. Mintha, olyan dolgot mondtam volna neki, ami lehetetlen. – Mi az?
- Matt, tudnod kell valamit. Egyszer már kihoztalak onnan, de másodjára már nem biztos, hogy megmtudnám tenni. A benned lévő démon nagyon erős. – Várt egy kicsit. Töprenget, hogy folytassa-e a mondandóját, vagy örökre hallgasson. - Az a baj, hogy nagyon nehéz döntés előtt állsz. Mert egy valamit nem közöltem veled.
- Mit? – Olyan, mintha mindenki összeesküdött volna ellenem. Hirtelen, mintha a jófiúk lennének a rosszak. Mit tettem, hogy engem kell súlytani? Én csak a jót akartam!
- Az életed függhet a döntéseden. Nem tudlak egyszerűen megmenteni, valamiért nem vagyok képes rá. Ha azt kéred tőlem, hogy hozzalak vissza az élők közé, akkor megvan az esély rá, hogy belehalsz. A démon szinte már átvette az uralmat az elméd felett, azért nem látszódik, mert kómában tartalak.
- Most mire is akarsz pontosan kilyukadni?
- Arra, hogy téged vissza tudlak tenni az emberi testedbe, de a gonoszt nem tudom belőled kiűzni. Vagy felébredsz és elhatalmasodik rajtad a démon, mert nagyvalószínűséggel ez történne, vagy pedig örökre kómában maradsz. Azt is tudd, hogy én csak Isten parancsára tudlak kihozni onnan. Tőle most kaptál egy ajánlatot, ami úgy tűnik, hogy ebben a helyzetben, talán a legjobb. De azzal is tisztában kell lenned, ha nemet mondasz neki, akkor talán ott hagy téged örökre.
- Azok után, amit tettem megtenné?
- Igen. Ő nem érez úgy, mint ti. Neki egy emberi élet csak pár pillanat. Ha te elbuksz, jön majd egy másik. Az élet körkörös.
- De hisz ő irányít mindent! Miért tenne ilyet? – szája mosolyra húzódott. – Mi ebbe olyan vicces?
- Ő nem irányít semmit se. – szemei rám meredtek, próbált az arcomról olvasni. Látta, hogy még mindig nem értem miről beszél. – Miután megteremtett mindent, főleg az embereket, azután rátok hagyta a nagy művét. Mindenki azt hiszi, hogy van egy felső hatalom, pontosabban Isten, aki irányít minden történést, pedig nagyon tévedtek. A kezdetektől fogva nem nyúl bele semmibe. Ti irányítotok mindent. Kaptatok egy ideiglenes tartózkodási helyet, ez a Föld, hogy megtaláljátok az utatok, a célotok, saját magatokra leljetek. Ez a feladatotok, ezért vagytok itt. Az már, hogy hogyan éltek, hogy találtok, vagy egyáltalán rá találtok-e erre az útra, a ti dolgotok. A segítőitek, vagyis az angyalok, azért vannak, hogy ezen az úton segítsen nektek. Bár nem sokan foglalkoztuk velük, sokan tagadjátok, de ez már nem tartozik rád. A lényeg, hogy minden, ami történik itt veletek, a katasztrófák, a szerencsétek, a szerencsétlenségetek, mindent ti tesztek, Isten nem irányít semmit. Isten nem bántaná soha a legfőbb munkályát. Magatokat okolhatjátok mindenért, mert nem tudjátok megbecsülni azt, amit kaptatok.
- De akkor most mégis, hogy hogy, úgymond beleszól az életembe?
- Te is tudod, hogy voltak és vannak olyan kivételes esetek, amikor Isten többet ad másoknak. Ez a tiéd is. Ne úgy néz az ajánlatra, mint egy átokra, hanem, mint egy adományra. Mert az Urunk sosem tenne olyat, ami neked rossz lenne, vagy az emberiségnek. Ez egy jó cselekedet, hiszen ő is tudja, hogy milyen helyzetbe vagy. Vagy mondhatom úgy is, hogy kaptál egy lehetőséget tőle, hogy ne érjen vége az életednek. Kinyitott neked egy kiskaput, hogy tovább mehess.
- Szóval esetleg, ha belemegyek, akkor van némi reményem?
- Egy kis esélyed, hogy megoldhasd a fennmaradt életed. Azt azonban tudnod kell, hogy ez egyáltalán nem biztos. Ha kimondod az igent, nem leszel teljesen szabad, hisz feladatokat kell teljesítened. Az se biztos, hogy Lili közelébe kerülsz majd valaha is.
- Hogy hatnám őt itt? Kérlek, Michael, adj nekem valamilyen tanácsot!
- Mindkettő nehéz út. Kevés az esély arra, hogy felébredsz, de van, arra viszont még kevesebb a lehetőséged, hogy emberként térsz magadhoz. Ha gonosszá válsz, akkor viszont a társaid elpusztítanak és ennyi volt az életednek. Persze, lehetséges, hogy minden rendben lesz, ez is benne van a pakliban. Ha angyallá válsz, biztosítva lesz neked egy következő esély, egy esély arra, hogy rendbe hozz mindent, hogy megoldást keress. De annak a veszélye is benne van, hogy elfelejted emberi létedet. Mindennek van sajnos rossz oldala. Én csak annyiban tudtam neked segíteni, hogy ezeket felnyitom előtted.

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége az akciómnak, ha ezt tudom, akkor inkább ott hagyom a kaput és harcolok. Lehet, hogy még mindig ott lennénk, és az életemért küzdenék, de élnék, és nem kéne Lilit szenvedni látnom.
Mit kellene tennem? Mi lenne a helyes? Melyik lenne a legjobb lépésem? Hogy lehet ebbe a lépésbe egyáltalán helyesen dönteni? Bárcsak beszélhetnék egyet Lilivel. Bárcsak, adna nekem valami tanácsot, vagy, ha legalább tudna róla, hogy jól vagyok.

- Nem lenne lehetséges akkor, hogy beszélj Lilivel?
- De, csak miután kivitelek téged innen. Azonban, előbb választ kell adnod.
- Utálatos ez az egész helyzet.
- Tudom, azért remélem tisztába vagy vele, hogy, ha lehetne, megtenném, amit kérsz, de a parancsot kell követnem.
- Tudom, nem hibáztatlak érte. Egy kérésem azért lehetne?
- Persze, ha meg tudom tenni, akkor megteszem.

Lili:

- Megjöttem! – tört be zihálva Justin a kórterembe. – Bocsi, hogy ilyen sokáig oda voltam, de nem találtam a füzetemet, de szerencsére, amint látod meglett. Hogy lehet az, hogy az emberek pont azt nem veszik észre, ami a szemük előtt van? – Levett a válláról egy fekete hátitáskát, majd kipakolt belőle pár dolgot. – Annyira ideges voltam, mikor hazaértem, hogy szinte semmit se találtam. Elég idegesítő volt, egy ideig eltartott mire rájöttem, hogy tényleg otthon vagyok, na meg persze ez az átkozott füzet!
- Justin! Nem lényeg, siessünk.
- Oké, a mögötted lévő székre rakd le a lepedőt, rá pedig a gyertyákat, majd gyújtsd meg. A személyes tárgyat meg add ide. – Elővett egy kerámia tálat, abba rengeteg szárított növényeket dobált, majd azt a bőrnyakláncot, ami Matté. Aztán kinyitotta a füzetét. Egy párszor leellenőrizte, hogy minden megvan-e. – Rendben, minden oké. Te készen állsz?
- Persze, csak csináljuk! – Fogalmam se volt, hogy pontosan mire is készül, vagy, hogy egyáltalán nekem mi szerepem van ebbe. Kezébe fogott egy gyertyát, a másikba a füzetet tartotta, majd elkezdett valamit motyogni. Semmit nem értettem belőle, mert valami törzsi nyelven lehetett, legalább is, nekem semmi ismertre nem hasonlított. Egymás után többször elismételte, majd egyszer csak a gyertya lángja elaludt, az ablakok kivágódtak és egy hideg szellő futott végig a szobán. A szívem egyre gyorsabban zakatolt, levegőt alig kaptam, mindketten idegbe álltunk ott és vártuk, hogy mi fog történni, de nem lett semmi. – Most mi van?
- Nem tudom, itt kéne lennie. – Justin idegesen pillantott a füzetébe és az előtte lévő tálba. – Minden megvan, ami kellett, jól mondtam el az igét. Meg nem hiszem, hogy csak a szél játszadozik velünk.
- Itt vagyok, ti hívtatok? – jelent meg a semmiből Michael, pont Justin mögött.
- Jesszus, azért a szívrohamot ne hozd rám!
- Térjetek a lényegre, nincs most időm erre.
- Hogyhogy nincs időd erre? Te látsz egyáltalán? Látod, hogy Matt itt fekszik kómába, és nem tudjuk, hogy mi baja lehet?
- Igen, sajnos tudok róla.
- És nem tudnál tenni ellene valamit?
- Sajnos nem.
- Az mégis hogy lehet? Hisz angyal vagy! Annyiszor mentetted már meg, most miért nem teszed?
- Sokkalta bonyolultabb a helyzet, mint azt te hiszed Lili. Örülök is neki most, hogy hívtatok, mert hoztam neked egy üzenetet Mattől.
- Hogy micsoda? – Nem hiszek a fülemnek. Csak itt nyugodtan áll előttem, mintha nem történt volna semmi rossz, és olyanokkal jön, hogy beszélt Mattel. – Nem értem, hogy miről beszélsz.
- Sok mindenről tudnod kell, de legfőképpen arról, hogy Matt jól van, csak egy más világba került. Az volt a kívánsága, hogy mindent mondjak el neked, számoljak be arról, hogy mi történt vele, és hogy döntött.
- Nem értek semmit. Teljesen összezavarodtam. Azt mondtad, hogy a más világba került, de hisz még lélegzik, akkor nem hallhatott meg!
- Nem is halt meg, nem csak az a világ létezik.
- Akkor mi?
- Matt arkangyal lett.
- Hogy micsoda? Ez nem lehet. Én nem értek semmit! – Minden elkezdett körülöttem forogni, úgy éreztem, hogy elhagyja az erő a lábamat, majd valami keményet éreztem. A csontjaim, mintha betonnak ütköztek volna, és a sötétség vette át az uralmat felettem.

25. Kételyek között