|
26. Hírvivő
2011.10.15. 10:56
Az érzései átalakulnak, a gondolkodása, fő feladata az emberek védelme lesz. Nem a tiéd, nem a te szerelmed, a te szereteted védelme, hanem mindenki másé. Lehet, soha többé nem fogsz vele beszélni, lehet, csak az itt heverő testet látod majd.
|
Lili:
Próbáltam kicsit lehiggadni és felfogni, hogy mi is történik körülöttem, de valahogy nem ment. Mintha minden elveszett volna, talán így is van. Mindenem odalett.
- Nagyon örülnék, ha végre elmagyaráznál nekem mindent. Nem akarok hazugságot hallani, csakis az igazságot, másra nem vagyok kíváncsi. Úgyhogy, ha kérhetlek, semmit ne hagyj ki, csak azért, mert te úgy gondolod, hogy nem lenne jó, ha tudnék róla – próbáltam higgadtan kiejteni a szavakat, de az ajkaim remegtek, alig akartak formálódni egy-egy szóra. A szívem zakatolt, a gyomromba mintha valaki egy csomót kötött volna, és azt húzgálná.
- Rendben, úgy lesz, ahogy te akarod. De még mielőtt bármit is mondanék, ülj le, nem szeretném, ha összeesnél.
Justin leszedte a lepedőt és a gyertyákat a székről, majd alám tolta a bútort. Michael kicsit hezitált, majd úgy döntött, hogy a Matt mellett lévő üres ágynak támaszkodik, így pont velem szembe került.
- Gyerünk, kezdd! Ki ne hagyj semmit!
- Honnan kezdjem?
- Onnan, hogy megértsem. Röviden, tömören. – Most tényleg nem tudja, mit mondjon el, vagy csak azon gondolkodik, mit hagyjon ki? De ha megtudom, hogy hülyének néz, akkor nagyon csúnyán megbánja, nem érdekel, hogy micsoda és hogy kit szolgál.
- Akkor vegyük a főbb kérdéseidet. Nos, Mattet azért nem tudod meggyógyítani, mert nem olyan betegsége van, ami ellen te tudnál tenni. Tulajdonképp ez nem is betegség. Minden baj akkor kezdődött, mikor Matt kidöntötte azt az átkozott kaput. Nem gondoltam volna, hogy ezt megteszi, reméltem, hogy puszta erejét használja majd a harc során, nem pedig ezt a hülye ötletet.
- Hülye ötlet? Ezt mégis hogy érted?
- Úgy, hogy ennek én vagyok az okozója. Még a csata előtt beszélgettünk, kérdezett tőlem pár dolgot, főleg olyanokat, hogy mik lehetnek olyan pontok az ellenségnél, aminél nagy sebet tud okozni. Véletlen megemlítettem neki, hogy van egy monda, miszerint vannak olyan lények, akik képesek ezt tönkretenni.
- Ezt nem hiszem! Hogy mondhattad el neki, tudod, milyen!
- Azt hiszed, nem figyelmeztettem, hogy meg ne próbálja? Fogalmam sem volt róla, hogy alkalmas lehet erre. Rosszabb dolog is történhetett volna vele.
- Ennél mégis mi lehet szörnyűbb?
- Az nem egy egyszerű átjáró. Ha valaki olyan érinti meg, akinek nincs rá joga, az, nos, semmivé lesz, és a pokolba kerül. Ezt közöltem is Mattel, hogy nehogy azt higgye, ő a megváltó, mert nem lehet tudni, hogy ki alkalmas rá, ő az intelmem ellenére mégis megpróbálta. Hatalmas szerencséje van, hogy itt fekszik és nem lett oda.
- Te tudtad, hogy ezt tervezi?
- Sajnos fogalmam sem volt róla és még csak a közelben se voltam, hogy figyeljek rá. Reméltem, hogy végre van annyi esze, hogy megfogadja a tanácsomat, de sajnos nem így lett. Tény, hogy ezzel a cselekedetével egy hatalmas csatától menekített meg mindenkit, de fogalma se volt róla, hogy mit vállal vele. Őszintén szólva, reménykedem, hogy mégis volt valami értelme ennek.
- És miért mondtad azt, hogy nem tudok rajta segíteni?
- Most már azért, mert elveszett az erőd, ha jól tudom.
- Honnan? Én nem…
- Tudok mindenről, de erről majd később. A lényeg, az, hogy amikor a kapu ledőlt, még aktív volt. Ez volt az ő veszte. Pillanatokon múlt minden. Ha hamarabb leveszi a kezét róla, ha ellép előle, akkor nem történik meg ez az egész.
- Mégis micsoda?
- Egy féreg bújt Matt testébe, egy démon, hogy jobban értsétek. Ezért nem sikerült a helyszínen felébresztened és segítened rajta. Az tartja kómában.
- De ilyen lehetséges? – Tényleg igaz, amiről beszél? Végül is, ha belegondolok, akkor minden összeáll. Várjunk csak, ezek szerint akkor nem az én képességem hagyott cserben? De akkor mégis miért veszítettem el az erőmet? A saját hibám lenne?
- Sajnos igen. A démonoknak egy nagy csoportja képes erre. A puszta embereknél a gonosz teljesen átveszi a hatalmat a test és az elme felett, de ugyebár Matt nem egy átlagos ember.
- Nem bizony! – ujjongott Justin, egy pillanatra olyan volt, mintha istenítené Mattet, vagy legalábbis felnézne rá és példaképének tekintené.
- Nála ez máshogy zajlik le. Először kómába esik, majd ez a lény belülről kezdi el emészteni, megpróbálja mihamarabb legyengíteni, hogy a tudatába férkőzzön, hogy átérezze a képességét, többnyire ebből táplálkozik. Nem fog felébredni, mert az a valami nem akarja, neki pont így a legjobb és Matt is elég erős ahhoz, hogy ezt az egész szörnyűséget leplezze. De azt én sem tudom megmondani nektek, hogy mennyi ideig lehet mindezt csinálni.
- Van rá bármilyen mód, hogy felépüljön? Te nem tudsz rajta segíteni? Vagy mi? Elég, ha ötleteket adsz - ha nem is mondhatod el - esetleg támpontot, csak kérlek, mondd, hogy tudunk rajta segíteni! – Csak néz rám. Kezei a teste előtt szorosan összekulcsolódva. Ezzel azt akarná közölni, hogy már tudom a választ? – Kérlek, ne nézz így! Tudom, mit akarsz mondani, de ne!
- Sajnálom.
- Hát ez egyáltalán nem látszódik rajtad. – Hogy lehet, hogy ő ennyire higgadt? Csak engem érdekel ez az egész? - Az nem lehet, hogy ne létezzen semmi, ami visszahozhatná közénk! Hisz ott az a rengeteg különleges teremtmény, az ő fajtája, mind különleges erővel rendelkezik. Talán, ha mind összefognánk, vagy ha legalább egyetlen olyan erő létezne, akkor…
- Talán akkor. Hidd el, én is jobban örülnék, ha nem így alakultak volna a dolgok. Talán van olyan erő, talán létezik valami természetfeletti dolog, ami segíthet rajta, de jelenleg egyről sem tudok. Ő már egy másik síkon van.
- Ne mondd ezt! Ő még itt van velünk!
- Sajnálom, Lili, hidd el, én is jobban örülnék neki, ha nem így alakult volna, de ő döntött. Nem a mi parancsunk volt, nem mi kényszerítettük erre, a saját akarata volt ez.
- Mégis mi? Miről döntött egyáltalán, mert ezt még nem mondtad el! – Megszokott kis helyét otthagyta, majd türelmetlenül fel-alá járkált. Mégis van valami titka? Vagy olyan dolog, amit nem mondhat el nekem. Végül is tökmindegy, mert így is, úgy is utánajárok mindennek, nehogy azt higgye már, hogy csak ide beállít, közli velem a rossz dolgokat és majd akkor én nem megyek utána a ügyeknek. Mindent megteszek azért, hogy Matt újra velem lehessen, még ha ez akár évekbe is telik majd!
- Úgy döntött, hogy egy lesz a katonák közül. – Sóhajtott egyet és megfordult. Olyan volt, mintha fájt volna neki kimondania. Érdekes. – Még nem tudom, hogy milyen posztot kap, de nem lepődnék meg, ha az Uram arkangyallá tenné.
- Hogy mi? Ezt nem hiszem el! Ő ezt biztos nem választotta, lemerném fogadni, hogy benne van a kezetek! Sosem mondaná azt, hogy majd egy lesz közületek. Oké, hogy tiszteli a szárnyas lényeket, meg Istent is, ha úgy nézzük, de neki jó volt úgy, ahogy élt, azokkal a kepeségekkel. Sose akart angyal lenni.
- Mégis honnan veszed te ezt? Sosem beszélt a képességéről neked, csak nemrég szembesített téged, akkor is benne volt az én kezem. Ha akkor én nem cselekszem úgy, ő még mindig titkolná előled. Szerinted akkor mégis hogy mondhatsz ilyet? Nem is tudod, hogy valójában mit akar!
- Miért, te tisztában vagy vele?
- Többet tudok Matt érzéseiről, mint te. Nem te voltál ott mellette, mikor meghozta a döntését, és kínok közepette indult el az új útján, mert alig bírt téged otthagyni! Fogalmad sincs róla, hogy milyen áldozatot hozott most, részben azért, hogy ne vesszen el örökre és még maradjon egy csepp esélyetek túlélni!
- Hogy mi? Hogy érted, hogy ne vesszen el örökre? Miről beszélsz te? – Elfordult, megint. Kezd elegem lenni a viselkedéséből és az állandó homályból, ami körülveszi! Az istenért, nem tudja kimondani nyíltan, hogy mi történik? - Michael! Ne játszadozz, jogom van hozzá, hogy elmondd az igazságot!
- Jól van, hát legyen. Úgy látszik, hogy van, amit még én sem tudok rendbe hozni, mert az erőm nem terjed ki rá, s ebbe Matt is beletartozik. Nem vagyok elég erős, hogy kihozzam a kómából, félek, ha meg próbálnám, belehalna. Hidd el, én is jobban örülnék neki, ha most itt lenne köztünk, nem pedig egy másik világban. – Elhallgatott, Mattre nézett, majd folytatta. – Így van esélye, hogy találtok valami módot arra, hogy újra ember legyen, de ha nem ment volna bele az Atyánk ajánlatába, akkor talán még ennyi esélyetek sem lenne, mint most van.
- Mert? Ennyire lehetetlen esélyei vannak?
- Emberként igen. Ha valami nem jól sül el, ha kevés energiát használok el, bármi apróság, miközben megpróbálnám az élők közé hozni, a végzetet jelentené számára, mint halandó, és akkor a sírja felett hullajthatnád a könnyeidet, hogy miért nem ment bele az egyezségbe, amit felajánlott neki az Urunk. És ezt neki is elmondtam, azért ment el.
- Az Uratok? Elment? Mégis, ezeket hogy érted?
- Most már ő is egy lesz közülünk, Isten harcosa. Kivételes kepeségekkel van megáldva, megállja a helyét. Nem a halandó létet tapossa már.
- De hisz’ az jó. Hiszen akkor, ha ő is angyal lesz, vagy lett már, akkor láthatom és beszélhetünk egymással, hiszen téged is látlak, akkor őt is fogom, és majd kitalálhatjuk, hogy mit csináljunk! Akkor még nem veszett el örökre.
- Igen, ebben igazad van, nem veszett el, ezt akartam mindvégig tudatni veled. De egyvalamit tudnod kell, és ez valószínűleg nagy fájdalmat fog okozni számodra.
- Mégis mi? Ezek után vajon mi az, ami még nagyobb sebet okozhat a szívemben? Nem ért még elég rossz?
- Sajnálom, nem az én döntéseim ezek, én csak parancsokat követek.
- Mégis miről beszélsz most? – Egyre furább, hol jókat mond, hol meg a félelem kerülget a szavaitól. Mégis miért csinálja ezt velem? Miért nem lehet egyszerűen megoldani a dolgokat, miért kell ennyire bonyolítani? Min kell még átmennem?
- Lili, tény, hogy látsz engem, és még másokat, de te nem vagy kiválasztott. A többieket is csak azért vehetted észre, mert vészhelyzet volt, és fenn megengedték nekik, hogy megjelenjenek előtted.
- Ebből mégis mit akarsz kihozni?
- Matt, mikor felesküdik, megkapja a feladatát. Lehet, hogy kirendelik majd egy tehetséges ember mellé, mint engem, hogy képezze ki, de az is lehet, hogy Atyánknak nagyobb feladatai vannak vele. Azonban ha nincs megengedve neki, hogy veled kapcsolatba lépjen, akkor nem lehet, nem láthatod. Ő angyalként nem úgy fog viselkedni, mint ahogy te őt megismerted. Az érzései átalakulnak, a gondolkodása, fő feladata az emberek védelme lesz. Nem a tiéd, nem a te szerelmed, a te szereteted védelme, hanem mindenki másé. Lehet, soha többé nem fogsz vele beszélni, lehet, csak az itt heverő testet látod majd.
- Ezt most ugye nem mondod komolyan?
- Sajnos nem viccelek.
- Hogy mondhatsz ilyeneket? Mégis, hogy gondoljátok ezt! Annyi mindent megtett értetek, az egész életét erre szentelte, és utána közlitek velem, hogy talán még arra sincs remény, hogy valaha újra látom, vagy ha mégis valamilyen oknál fogva bekövetkezik, már hiába lesz, mert minden érzelmét elvettétek!
- Nem veszíti el, csak átalakul, másfajta szeretetté.
- Vagyis már nem lesz belém szerelmes, hanem az embereket fogja szeretni, mindenkit.
- Ő választotta ezt, Lili, nincs más esély rá, hogy túléljétek!
- Miért szerinted ez túlélésnek számít? Inkább megcsonkítottatok, mert egy darabot kivágtatok belőlem! Nem a ti dolgotok lett volna megvédeni az emberiséget a gonosz ellen? Ti vagytok halhatatlanok, nektek van szupererőtök, végül is, te vagy a legnagyobb angyal a sok közül, és mégis valaki más kárát okoztad! Szerinted ezen hogy lépjek túl?
- Sajnálom, mást nem tudok most tenni, se mondani. Mennem kell, az Uram hívat, Mattnek szüksége van rám.
- Persze, szökj el, mindig ezt csinálod, gondolom ezek után már téged se foglak látni! – Mire kimondtam, eltűnt a semmiben.
- Ne aggódj, Lili, nem hagyjuk ezt ennyiben. Megpróbálunk minden lehetséges dolgot, és visszahozzuk Mattet. – Justin aranyos, mert próbál megnyugtatni, de ebben a helyzetben nem hiszem, hogy bármi is hatásos lenne. A szívem épp kettészakadni készül, a szemeimből a könny folyamként zúdul az arcomra, az erőm odalett, és valaki, akit mindennél jobban szerettem.
- Egy biztos; nem veszik el csak úgy Mattet, én nem adom fel. Bármennyire is fáj, nem adhatom fel. Ő is mindent megtenne értem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés