Egy csók, egy végzetes érintés, ami talán megváltoztathat mindent. Vagy mégsem? Két lélek egymásra találását jelenti, vagy az utolsó közös pillanatot. Valaminek a kezdete, vagy valaminek a vége? Talán egy szakaszt zár le és egy újabbat nyit meg, vagy tönkre tesz mindent? Csak az élet és a sors tudja mindezekre a választ.
Most viszont egy biztos, Julie és Caleb egymásra találását szimbolizálja. Két elveszett lélekét.
Csak vezette őket a szenvedély, a mélyen meglévő érzelmek. Egymás karjába fonódtak és hosszú csókokba merültek.

- Mi csinálunk? – Julie szakította félbe ezt a meghitt pillanatot. Kicsit eltolta magától Calebet és egyre gyorsabban verő szívére tette a kezét. Caleb azonban újra megpróbált hozzábújni, arcát a lány nyakához érintette és beszívta kellemes, édes illatát. Csend volt, néma csend. Egymás szívverését hallgatták.
- Nem tudom, hogy miért tesszük, de azt tudom, hogy az előbb csókolóztunk. – Caleb kedves, bársonyos hangja szakította félbe a némaságot. – Rosszul érzed magad?
- Nem, csak nem tudom. – Talán a történtek hatására, talán véletlen, de Caleb pillanatokkal később arra lett figyelmes, hogy Julie a nyakába ugrik. – Minden olyan fura most, nem tudom miért érzem így, nem tudom neked elmagyarázni.
- Majd ha úgy érzed, hogy készen állsz rá, akkor szólsz, én itt vagyok.
- Mi az a könyv?
- Milyen könyv?
- Ott, mögötted! – mutatott Julie egy sötétbarna, aranyozott kérgű, vaskos könyvre.
- Ja, az? Lehet beleraktad, vagy raktam azokba a cuccokba, amiket felhoztunk.
- De én mindet elraktam, külön dobozba, egy könyvet sem raktam el máshova, főleg nem azokhoz a holmikhoz, amiket felhoztam magamnak, hogy még átnézem.
- Akkor nem tudom, hogy került oda. Lehet, véletlen a sok pakolás közben belecsúszott, vagy valami, nem figyeltünk mi annyira mindenre. Ne foglalkozz vele.
- Megnézem mi az, most már érdekel!
- Ne menj el! Ráér az! – Caleb a lány után nyújtotta a kezét és megpróbálta visszahúzni magához, de Julie nem engedte, hajtotta a kíváncsiság, úgy érezte mintha hívogatná valami.
- Mitől vagy így berezelve, csak két lépést teszek az asztalomig, utána visszajövök.
- Jól van, meg sem szólaltam!

Julie óvatos lépéseket tett az asztal felé, mintha félelmet érzett volna. Kíváncsi volt. Mostanában annyi fura és megmagyarázhatatlan dolog történik körülötte, ami egyre jobban idegesíti. Kezét óvatosan ráhelyezte a könyv borítójára, majd végig simította. Érdes, kopott felülete volt, nagyon régi lehetett már, még a por is beitta magát a bőr repedéseibe. Egy érdekes, egymásba fonódó, aranyozott minta futott végig borítón, egy zöld kővel a közepén. Érdekes volt, mintha már valahol találkozott volna vele. Ismerős volt számára, de nem ugrott be, hogy merre látta. Csak annyira emlékezett a lány, hogy valahol, valamikor a mamája mutatta neki, de a többi homályos.

- Gyere, hozd ide! – Caleb türelmetlenül mocorgott már a helyén.
- Eddig se bírod ki nélkülem?
- Nem, csak úgy érzem, hogy menekülni akarsz előlem és az előbb történtektől is. – Megan törökülésben helyet foglalt Caleb előtt és ölébe vette a könyvet. Nem engedte el, mintha hozzá tapadt volna. Olyan érzés volt, mikor a kezében tartotta, mintha hozzá tartozna, mintha célja lenne vele, de ezt az ötletet rögtön el is vetette, hülyeségnek tartotta. Tekintetét sem tudta levenni róla, az a furcsa motívum, az a jellegzetes arany minta fogva tartotta, nem engedte, mintha megbűvölte volna. Olyan ismerős volt számára. Még arra is emlékszik, hogy a mamája azt mondta neki egyszer, hogy ez fontos lesz egyszer az életében, ezért ne felejtse el, jegyezze meg jól, hogy mit jelent, mert még használni fogja.
- Mi lehetett az? – Csúszott ki a száján véletlen.
- Miről beszélsz? – Caleb kezével megérintette Meg arcát, kikényszerítve ezzel, hogy a lány végre ne a könyvet bámulja, hanem az ő kétségbeesett szemeit lássa. Újra közel csúszott hozzá, amennyire csak tudott, nem akart távol lenni tőle, vágyott a közelségre, arra a melegre és arra a szeretetre, ami Julie-ból árad.
- Bocs, csak elgondolkodtam. Az az igazság, hogy ismerem ezt a szimbólumot a könyven, mert már egyszer, nagyon rég, még kislány koromban láttam a nagyi házában. Ő maga mutatta nekem, csak nem rémlik, hogy min volt, mintha kaptam is volna tőle valamit. Csak akkor még körülbelül hét éves lehettem, így azok az emlékek nekem már elég homályosak és azóta nem beszélt nekem róla. Csak egyszer említette meg, soha többé, mert anyáékkal nagyon összeveszett, hogy miért mond nekem ilyen hülye meséket.
- Érdekes, de tudod, az ilyen dolgok mindig akkor jutnak eszünkbe, ha nem gondolkodunk rajta. Majd egyszer beugrik, pont akkor, amikor nem várod. Lehet, ha kinyitnád, segítene.
- Nem tudom, le van zárva. Látod? – A könyvet végigfogta egy bőrszalag, egy kapoccsal az oldalán, amiben egy háromszög alakú mélyedés volt. – Gondolom, valamilyen kulcs lehet ez, amit bele kell helyezni, hogy kinyíljon.
- Különös, ilyet nem sokan használnak.
- Maga a könyv különös.
- Nem csak az.
- Ezt meg hogy érted? – Caleb hallgatott, várta, hogy majd Julie jöjjön rá, hogy mire gondolt, de ez nem jött be. A lány kíváncsian szemlélte az előtte ülő alakot.
- Ha úgy nézzük, te is különös vagy. – Hagyott egy kis szünetet, hogy ő maga is összeszedje a gondolatát, majd folytatta. – Az előbb megcsókoltalak, még csak mondani sem mondtál róla semmit, most meg egy könyvről beszélgetnünk. Oké, nem azt várom, hogy elemezd, meg ilyenek, hanem valamit. Hogy véletlen volt-e, ilyet soha többé nem akarsz, hallani sem akarsz ilyen dolgokról, maradjunk csak barátok és egy darabig hanyagoljuk egymást, vagy esetleg másról is lehetne szó, vagy bármi.
- Csak meglepődtem, de kellemesen.
- Szóval, akkor most nem mondod azt, hogy ha lehet, többet ne csókolj meg, mert én nem vonzódom hozzád ilyen szinten?
- Nem, mert jól esett. De miért?
- Ezért – Nem várt tovább. Caleb újra kezébe vette Julie puha arcát és megcsókolta.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.