Ha akarsz, tudsz!

- Úgy sem mered meg tenni! – mondta Clare, az egyik barátnőm.
- Ha ennyire bíztatod, biztos nem is fogja! – vette át a szót Julie.
- Szerintem jobb lenne, ha egyikőtök sem mondana semmit! – mondtam, már szinte dühösen. Kezdtek az agyamra menni.
Tök jó, hogy ennyit néznek ki belőlem. Úgy sem mered meg tenni, persze. Igen ilyenek az emberek. Mindenkit kritizálunk. Legyen szó barátról, ellenségről, családtagról, vagy arról, akit nem is ismerünk, csak most láttuk először.
Nekem nincsenek sok barátaim, nem járok el állandóan bulizni. Nem állok azoknak a lányoknak a sorába, akik minden héten új baráttal álnak elő. Majd mutogatják őket, mint valami ereklyét, ami szerintem undorító. Engem nem érdekelnek az újonnan kijövő modellek, amikért a csajok egymás haját képesek tépni. Azért, hogy egyből mindenhez hozzá jussanak. Nem bővítem, azoknak a társaságát, akik a legszebbek, legtrendibbek akarnak lenni. Nem hajtok azért, hogy az iskola legjobb pasija az én kegyeimért küzdjön.
Én egy olyan lány vagyok, aki jobban szeret olvasni, és azzal foglalkozni, ami tényleg fontos. Nem vagyok hülye, hisz az átlagom négyes. Csak pár baráttal rendelkezem, de ők mindig ki tartanak mellettem. Még akkor is, ha néha nem hisznek abban, amit csinálni akarok. Jobban szeretek velük elmenni valamerre, mint nagytömegbe, olyanok közt táncolni, akiket nem ismerek, és magasról tesznek rám. Ráadásul a legtöbb pasi, csak egy valamit akar. Annak ellenére, hogy visszahúzódó vagyok, mégis van egy helyes és nagyon kedves barátom, akit nagyon szeretek. Mindig lehet rá számítani, ha baj van, ha szükségem van rá. Azért van velem, mert szeret. Sosem voltam az a lány, akire azt mondták: ,,Nézd, milyen szép!”. Nem járok a legújabb ruhákban, mert nekem nincsenek gazdag szüleim, akik mindezt fedezni tudják. Mondjuk nem is érdekel. Nem vagyok csúnya, csak egyszerűen átlagos vagyok. Ez vagyok én, Sam.
- Hagyjátok már! Tudja ő, hogy mit akar! – szólalt meg mögülem a barátom, Jared.
Ő mindig bíztat engem, és sosem kételkedik abban, hogy valóra váltom, amit a fejembe veszek.
- Kösz!- mosolyogtam rá. Nagyon jól esik, hogy most ő is itt van.
Csak egy ló, képes vagy rá! Kezdtem el mondogatni magamnak. Oké, hogy csak egy ló, egy állat, mi más lenne. Valakinek tök természetes, hogy rá ül és lovagol vele. De másoknak ez a félelme, nem olyan könnyű legyőzni, főleg pont azt, amitől a legjobban rettegünk. Viszont most adódott rá egy alkalmam, hogy megpróbáljam. Végül is, ha már a suli szervezte, hogy ne csak a könyvekből tanuljunk, hanem lássuk a valóságot is, akkor mért ne. Néha a biológia tanárunknak elég fura ötletei szoktak támadni. És mért ne használhatnám ki, ezt az alkalmat arra, hogy legyőzzem a bennem lévő félelmet. Ki tudja, mikor adódik, mégy egy alkalmam rá? Ki tudja, mikor lesz még egyszer elég erőm hozzá?
- Sam, a következőre szerintem felülhetsz! – mondta nyugodtan Jared, miközben oda bújt hozzám, hogy tudjam nem lesz semmi baj.
Fogalmam sincs, mért félek a lovaktól. Lehet, hogy azért, mert olyan nagyok, én meg viszonylag kicsi vagyok. Talán, mert olyan erősek és meg ált tudnak parancsolni. Pedig ők is ugyanolyan érző lények, mint amilyenek mi vagyunk.
- Szia! Sam vagyok - mentem oda kicsit remegő lábakkal a lányhoz, aki a lovat vezette.
- Szia! Én Bridget – jött egyre közelebb a paripájával.
- Tehetnék egy kört a lovaddal? – kérdeztem tőle teljesen berezelve. A szívemet a torkomban éreztem. Egyre gyorsabban kapkodtam a levegő után, pedig még nem is ültem fel a lóra.
- Persze! – mosolygott rám. – Segítek felszállni.

Oké, Sam, eljött az idő. Nincs mitől félned, itt vannak a barátaid, ez a kedves lány is. Nincs mitől tartanod, minden rendben lesz. Mondogattam magamban, míg felszálltam a lóra.
Majd elindultunk. Huh!  Nagyon jó érzés volt, ahogy lépked alattad a ló. Az elején kicsit nehezen jöttem bele, de a végére megtaláltam az ütemet. Tettünk egy jó nagy kört, úgyhogy volt időm megismerkedni a pacival. Kiderült, hogy villámnak hívják, és nagyon jól nevelt. És ekkor jöttem rá, hogy minden tökhülyeség volt. Félni valamitől, amit még sosem tapasztaltál meg, rettegni ettől a kedves állattól. A legjobb érzés, hogy legyőzhettem, azt, amitől eddig a legjobban tartottam. Mindegy az, hogy ez egy lovaglás volt, lehetett volna bármi más, a lényeg, hogy erőt vettem és legyőztem. És mikor leszálltam a lóról:
- Sam alig hiszek a szememnek! - futott hozzám Clare.
- Tudtam, hogy nem vagy te olyan félős! – mondta nevetve Julie.
- Bíztam benned! – ölelt át Jared.- Meg is örökítettem, ezt a pillanatot jó pár képen. Úgyhogy, ha akarod még a szobádat is ki plakátozhatod, ezzel a történelmi pillanattal.
- Köszönöm! Mindenkinek! – mosolyogtam és oda bújtam Jaredhez.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.