Hullócsillag

Kris:

Emma a mellettem lévő ágyban már régen aludt, nekem meg nem volt szívem felkelteni, hogy megkérjem, hozzon nekem valami innivalót. A torkom a sok köhögéstől kiszáradt, így tényleg kellett volna már valami.

Apának nem szóltam, ő úgysem hozott volna nekem, mondván, hogy van lábam, és míg elmondom az óhajomat, addig nyugodtan hozhatnék is magamnak. Egyszóval apával nem megyek semmire.

Mikor már épp elhatároztam magam, hogy kimegyek és hozok magamnak, hallottam, hogy kopogtatnak. Nem a szobám ajtaján, hanem a bejárati ajtón, de felhallatszott a hang.

Aztán azt is hallottam, ahogy apám kinyitja az ajtót és köszön. Illetve…

- Te meg mi a fenét keresel itt megint? – kérdezte köszönés gyanánt. A szívem ugrott egyet. Így senkivel nem beszélt még, legalábbis nem olyankor, amikor hallhattam.

- Szeretnék beszélni Krisszel. – Mikor meghallottam a jövevény hangját, a szívem hevesen kezdett dobogni. Félő volt, hogy kiugrik a helyéről.

- Miért beszélnél? Hagyd őt békén, semmi keresnivalód itt! – Most én tévedek, rosszul hallok, vagy az apám tényleg undokul beszél Seth-tel? Hisz’ nem is ismeri!

- Már megbocsásson uram, de nagyon is van itt keresnivalóm! Krishez jöttem, nem pedig magához, tehát ha lenne olyan szíves és beengedne… - Apám válaszát nem értettem, de azt hallottam, hogy csukódik az ajtó, majd léptek indulnak meg a szobám fele. A szívem dübörgését asszem, már a lépcső aljánál lehetett hallani…

Az ajtóm halkan kinyílt, és egy sötét üstököt láttam meg. Majd megjelent egy észvesztő mosoly is az ajtóban, amihez tárultak a vadító, füstszürke szemek… És úristen, én tényleg beteg vagyok! Hogy mondhatok ilyeneket? Nekem teljesen elment az eszem! De most meg magamban beszélek…

- Na, mit intéztél? – kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra. Annak örültem, hogy itt van, de annak nem, hogy milyen áron.

- Legyen elég annyi, hogy most már mindenkinek nyugodt élete lesz! – A mosoly az arcomon lehervadt.

- Vagyis megöltétek.

- Igen, úgy is mondhatjuk. De hé, a ti érdeketekben tettük! Miattad és Emma miatt… Ő hol van? – nézett körbe.

- Na, te észkombájn, szerinted ilyenkor hol lehet? – Kissé gúnyos volt a hangom, de ez cseppet sem érdekelt. Ha ő gyilkos, akkor én is lehetek gúnyos. – Alszik, mint minden normális ember!

- Akkor te nem vagy normális? – Már megint kezdi! A száját megint elhúzta arra a szokásos észvesztő mosolyra, amitől mindig elolvadok… És már megint gúnyolódik velem! Miért van az, hogy ha én Kiannel vagy Seth-tel kikezdek – olyan értelemben, hogy cikizni szeretném őket – akkor mindig én vesztek? Ez nekik a kisujjukból jön, hogy ennyire fellengzősek?

- Seth! Maradj már! Tudod, hogy hogyan értem, ne forgasd ki a szavaimat! Miért kell neked mindig piszkálni engem?

- Mert aranyos vagy, amikor felhúzod magad! – Hülye kérdésre hülye válasz… Még hogy én aranyos? A Micimackó meg zöld! – Hogy érzed magad? – kérdezte komolyabb hangnemre váltva.

- Még mindig rosszul, de a kezemet legalább tudom mozgatni – emeltem fel nagy büszkén a kezeimet.

- Miért, mi volt a baj? Megsérültél?

- Persze, a büszkeségem megsérült. Akkor, mikor találkoztunk!

- De most komolyan!

- Nem. Csak nem tudtam mozogni még pár órával ezelőtt. Olyan volt, mintha…

- Rádöntöttek volna pár kiló betont? – Miért kell ennek komolytalankodnia?

- Nem, mintha ólomsúlyokat raktak volna rám – válaszoltam neki az igazságnak híven.

- Közel voltam…

- Ja, mint a csillagok…

- Kris!

- Tessék! – néztem rá ártatlan szemekkel. – Te is mindig belém kötsz, hát én miért ne tehetném? Ugyanannyi jogom van hozzá, mint neked!

- Jól van, értettem! Viszont kíváncsi lennék valamire… - Befejezetlenül hagyta a mondatot, éreztem, hogy rögtön mondta volna tovább, de nem merte, míg nem hallja a beleegyezésem a kérdésre.

- Hallgatlak.

- Mit éreznél… ha mondjuk halhatatlan lehetnél? – Na, erre elég rendesen meglepődtem.

- Nem tudom… Valószínűleg boldog lennék, mert szeretnék az lenni… Ki ne vágyna örök életre?

- Vannak hátrányok, ezt te is tudod!

- Persze, de akkor is…

- Minden elhal és meghal körülötted. Az ismerőseid, a rokonaid… A világ hatalmasat fog változni, ha már halhatatlan leszel és ezért számodra hihetetlenül gyorsan.

- Na, azért ennyire nem vészes! Te is tudod, hogy rengeteg előny is származik belőle!

- Mint például?

- Nem is tudom… Erre hadd ne kelljen most válaszolnom, rendben? Fáradt vagyok. – Az utolsó mondatomat hallva összehúzta a szemöldökét, ami miatt kissé érdekes hatás következett be. Aztán a kezét rátette a homlokomra, mire én eltoltam. – Seth, kérlek! Ma egész nap Emma is a fejemet fogdosta, meg vizes ruhát pakolgatott rám, amitől már kirázott a hideg is, legalább te ne piszkálj ilyenekkel!

- Aggódom érted.

- Elhiszem… - Hogy mi? Aggódik? Értem?

- Akkor meg hagyd, hogy törődjek veled! A te érdekedben teszem, azért „piszkállak”!

- De ebből mára már elég volt…

- Lehet még egy kérdésem?

- Persze.

- Ha választhatnál, mi lennél szívesebben?

- Hogy érted, hogy mi lennék szívesebben?

- Vámpír, vagy alakváltó?

- Farkas – vágtam rá nemes egyszerűséggel. Huncut mosoly jelent meg a szája sarkában, mintha valami olyanra gondolna, amit nekem nem szabadna tudnom…

- Reméltem is, hogy ezt mondod!

- Miért kérdezted ezt meg tőlem?

- Ha nem múlik el a lázad, amire van rá esély, akkor kénytelen leszek drasztikusabb módszerhez folyamodni.

- Ez azt jelenti, hogy átváltoztatsz?

- Talán… De ne csillogjanak ennyire a szemeid, nem biztos még semmi sem.

- Csak a halál.

- Vagy még az sem – kacsintott rám. Igaza volt, ha azt vesszük… Ő nem hal meg. Sosem. Én is ezt akarom, de a kérdés, hogy milyen áron kapom meg?

- Ha te választhatnál…

- Igen?

- Halandó lennél, vagy jobb így?

- Néha ez, néha az. Szeretnék halandó lenni, de akkor már rég halott lennék. Nem láttam volna ennyi mindent a világból, nem láttam volna, hova fejlődik több ezer év alatt… De persze annyiból jobb halhatatlannak lenni, hogy emiatt találkoztam veled. Értelmet adtál az egész eddigi életemnek.

- Ez valami szerelmi vallomás akar lenni?

- Úgy is mondhatjuk…

Lassan közelebb hajolt hozzám és lágyan megérintette ajkával az enyémet. Olyan puha volt! Kellemes érzés járta át az egész testem. Lágyan, de érezhetően beleharapott az alsó ajkamba, jelezve, hogy jó lenne, ha beengedném… Kinyitottam a számat és a nyelve besiklott a számba. Ennyire jól még sosem csókolt! Nem volt követelődző, de megtartotta magának az irányítást.

Hagytam, hadd kutassa fel a szám minden kis sarkát, majd visszatoltam a nyelvét a szájába az enyémmel, és most ezt eljátszottam én is. Halk morgásokat hallottam az elégedettsége jeléül.

No, lám, én is tudok még meglepetést okozni!

A szívem már olyan hevesen dübörgött, hogy szerintem még a szomszéd utcában is felriadtak rá. És ez teljességgel Seth-nek volt köszönhető.

- Szia, Seth. – Erre a hangra úgy rebbentük szét, mint a galambok. A jó életbe, arról mindketten megfeledkeztünk, hogy Emma a mellettem lévő ágyon szunyókál…

- Öhm… Szia, Emma. – Asszem, Seth is kissé zavarban lehetett…

- Ne menjek ki? – kérdezte Emma kissé félénken, hogy rajtakapott minket. – Szerintem mindannyian jobban járunk…

- Mennyit hallottál? – kérdeztem vissza. Azért tudni szerettem volna…

- Épp eleget ahhoz, hogy tudjam, Seth mennyire odavan érted. Na, én léptem gyerekek, ti csak folytassátok, amit elkezdtetek!

- Értettük… Ja, jut eszembe, Emma! – Seth várt, míg a lány megfordult, csak aztán szólalt meg újra. – Kian is ide fog jönni nemsokára. Jobb lenne, ha addig felébrednél. – Most Seth Emmának intézett egy érdekes mosolyt. Emma kiment a szobámból, de annyit még éppen láttam, hogy elpirul… Na, vajon itt mi lesz…?

- Szerinted… - többet nem tudtam mondani, mert Seth megint megcsókolt. Ott folytatta, ahol abbahagytuk. Most talán biztos volt benne, hogy senki nem zavar meg. Emma valószínűleg nem is, de apám…

A nyelvünk vidám csatába kezdett, amit kezdtem egyre jobban élvezni. A szívem megint belefogott egy őrült iramba. Seth emiatt hagyta abba a csókot. Elszakította magát tőlem, de ő is rendesen zihált. Mintha kilométereket futott volna…

- Nem vagy jól… addig ne folytassuk.

- Semmi bajom… - Bár igaz is lenne!

- Te is tudod, hogy beteg vagy! Nem akarom, hogy ennél nagyobb bajod essen. Így is épp elég nekem látni téged szenvedni.

- Ha itt vagy velem, akkor nem szenvedek.

- Akkor is ilyeneket mondanál, ha nálunk lennénk a szobádban?

- Ez is az én szobám.

- Tudod, hogy értem!

- Valószínűleg akkor is, igen.

- Persze, meg a mesemaci… Kris, ideje lenne pihenned!

- Pihenek! Nem látod? Fekszem az ágyamban…

- Aludj és akkor lesz nekem is nyugtom.

- Nem aka… Hallottad? – szakítottam félbe a mondatomat. Valaki ugyanis kopogtatott a bejáratin. – Kian? – Seth beleszagolt a levegőbe, majd bólintott. Erre én is szippantottam egyet a levegőből, de nem éreztem semmit Seth finom illatán kívül.

- Te nem érzed! – nevetett fel Seth a próbálkozásomra. – Majd ha…

- Ha?

- Ha te is halhatatlan leszel.

- Át szeretnél változtatni? – ez most kétértelmű…

- Persze, hisz’ nem akarom, hogy… bármi bajod essen – vágta ki magát.

- Nem úgy. Szeretnél?

- Igen, szeretnélek.

- Akkor meg mi a gond? – Én már végképp nem értettem.

- Csak annyi, hogy ezzel lehet, hogy másoknak fogok ártani.

- Nem értelek.

- Például az apád. Neki ártanék, ha elvennélek tőle. Mert ugyanis hivatalosan halottnak kell nyilvánítani téged. És nagyjából száz évig nem kellene megjelenned az emberek közt, nehogy feltűnő legyen. Azután is csak hamis igazolványokkal létezhetsz…

- Te is tudod, hogy ezek csak apróságok! Valójában nincs semmi kifogásod, az igazság az, hogy félsz megtenni!

- Igen, mert mi van, ha nem fog tetszeni neked ez az élet, ami nekem jutott? Mi van, ha pár év alatt megunod, és ott hagysz engem…

- Seth, soha nem hagynálak ott, vagy el, értsd már meg! SZERETLEK! – kiáltottam rá.

Úgy csillant fel a szeme, mint a hullócsillag, mikor elindul a nagy útjára, hogy boldogságot hozzon annak, aki meglátja és kíván…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.