Szerelem

- Tényleg szeretsz? – tette fel a legégetőbb kérdést Seth. Nem tudom, mit gondolt, mikor épp az előbb kiáltottam rá, hogy szeretem!

- Igen – válaszoltam. A szememet viszont lesütöttem, a halványkék takarómat kezdtem el bámulni, miközben azt hiszem, fülig vörösödtem…

Alig, hogy kimondtam a válaszom, Seth megint rám vetette magát. Nem törődött a kalapáló szívemmel, és én sem, hogy ennek lehet-e egyáltalán valami következménye. Olyan hirtelen tapadt a számra, hogy megijedni sem volt időm. Megdöbbenésemben nyitva hagytam a szám, és ezáltal Seth nyelve úgy siklott be az ajkaim közé, mint ahogy  a kígyó szokott az üregbe. Na, hát ez a legrosszabb példa, amit valaha is kitaláltam!

Mivel már az ágyon feküdtem, ennél jobban nem volt képes hátradönteni az ágyon. Viszont ő teljesen felettem feküdt, de mégsem rajtam. A karjaival megtámasztotta magát, hogy az én jelenleg gyenge testemnek ne kelljen elbírnia az ő súlyát.

Nyelve úgy kalandozott a számban, hogy emiatt a szívem olyan gyors tempót diktált, hogy szinte beleszédültem.

Jelenleg ezzel Seth sem törődött. Egyik keze „elmászott” a helyéről és egyre közelebb került a csípőmhöz.

Végül elért a hasam aljáig. Szinte olyan lágyan, hogy nem is éreztem, a keze finoman félrecsúsztatta macis pizsim felsőjét – ami ki tudja, hogyan került rám – és hozzáért a hasamhoz. Összerándultam a kellemes érzés hatására. Seth belemosolygott a számba, de a csókot továbbra sem hagyta abba. Ahogy a nyelve simogatta az enyémet, úgy simogatta a keze is a hasamat. Egyre feljebb haladt és egyre intimebbnek lehetett mondani az érintkezésünket.

Én csak annyit tettem, hogy amennyire az erőm engedte, átkaroltam a nyakát, de inkább csak lógtak ott a kezeim, mint tartottam volna őket, vagy kapaszkodtam volna.

Seth viszont még mindig tartotta magát fölöttem, csak most már egy kézzel egyensúlyozott. Én a két kezemen sem tudtam megtámaszkodni sosem, fekvőtámaszt is csak húszat tudtam egyszerre, egyhuzamban, ő meg már vagy egy perce itt van és…

- Én is – suttogta a számba, mikor végre úgy gondolta, mindketten megérdemlünk egy kis levegőt.

Hirtelen azt sem tudtam, mire volt ez válasz, de amikor ajkaival újra az enyémekre tapadt, rájöttem. Ő IS SZERET!

Ilyen boldog még sosem voltam életemben. Most rajtam volt a sor, hogy belemosolyogjak a csókunkba. A kezem pedig, mint valami önálló organizmus, elindult Seth hátán, pontosabban a gerincén. A jobb maradt, ahol volt, de a bal… Azt sem tudtam, mit csinálok. Ez tényleg én lennék?

Seth-nek azt hiszem, tetszhetett, amit csináltam, ugyanis elégedetten sóhajtozott a számba. Én meg ezen felbuzdulva, tovább simogattam a gerincét. Éreztem, ahogy elérek bizonyos pontot, valahol a gerince közepe táján, az egész teste megremeg és erősebb sóhajok törnek fel belőle. Most már csak erre a pontra irányítottam a figyelmemet, és próbáltam neki örömet szerezni.

Az ő keze pedig már nem is mondom, hogy hol járt…

Hirtelen teljesen rám nehezedett, a teljes súlya rajtam volt. Aztán olyan hirtelen, ahogy jött, el is tűnt a súly. Kinyitottam a szemeim és Seth döbbent arcát láttam magam előtt. Nem értettem, hogy most mi van.

- Mi a baj? Valami rosszat tettem? – kíváncsiskodta. Érdekelt, mi miatt hagyta abba.

- Majdnem összenyomtalak, nem zavart? – kissé dühösnek éreztem a hangját, de mintha nem rám, hanem önmagára irányult volna a haragja.

- Nem. Nem is éreztem – húztam vissza, de nem hagyta magát.

- Dehogynem érezted! A szíved… - nem hagytam, hogy befejezze, a szavába vágtam.

- A szívem igaz, hogy miattad ver így, de nem a súlyod miatt te lökött! Még mindig nem érted, igaz? – csóváltam a fejem.

- Nem – vágott egy értetlen, de annál helyesebb pofát… akarom mondani arcot.

- Szeretlek, és emiatt van ez az egész! Miattad lüktet úgy, amiatt, ahogy csókolsz, ahogy hozzám érsz…

- Valamit rosszul csinálok? – tettette tovább az értetlent.

- Ajj, dehogyis! Pont, hogy jól csinálod! Szerinted akkor dobogna ennyire a szívem, ha nem szeretnélek? Ha nem szeretném, ahogy hozzám érsz? Akkor teljesen hidegen hagyna.

- Igen? Jól csinálom? – Seth kárörvendően elmosolyodott, majd újra megcsókolt.

Most követelőzőbb volt, mint az előbb, de így is finom maradt. Puhán csókolt, de szenvedélyesen, olyan ellentéteket váltva ki belőlem, mint a hideg meg a meleg. Most viszonoztam is a csókot, nem úgy, mint az előbb.

Nyelvemmel játszottam az övével, most én hívtam táncba őt. Megint elmosolyodott.

A keze már majdnem elérte a mellemet, mert amikor a teste rám nehezedett, hogy megtartsa magát, elvette onnan… Én meg nem tudom, mit éreztem. Csalódottságot, vagy örömet?

És most a keze újra ott kalandozott…

Az ajtó megint csapódott.

De nem a bejárati, és nem is az enyém. Ez a mellettem lévő vendégszobának az ajtaja. Tudom, mert mielőtt becsukódna teljesen, az egyik csavar, vagy nem is tudom, mi az, megnyikordul és jellegzetes hangot ad ki.

Seth elkapta a fejét tőle, mire én úgy éreztem, kitéptek belőlem valamit, annyira hiányzott máris. A kezét is kihúzta a pizsi alól, így azt sem élvezhettem…

- Mi volt ez?

- A szomszéd szoba – válaszoltam halál nyugodtan és megpróbáltam visszahúzni a fejét, hogy tovább csókoljon. Persze, hogy nem ment! Seth behunyta a szemét és nem mozdult. – Mit csinálsz?

- Hallgatózom – jött a válasz.

- Azt egyszerűbben is megtehetjük – válaszoltam, miközben alattomos mosolyt eresztettem meg felé.

- Hogyan?

- Van egy kis rés, azon keresztül szoktam hallgatózni.

- És kit szoktál te…?

- Mindig van valaki, akinek vannak pletykái – mosolyogtam tovább.

Felkeltem, de bele kellett kapaszkodnom Seth-be, hogy sikerüljön. Ő aggódva segített is, majd nagy nehezen elmentem a résig a falhoz és elhúztam a faliképet, ami eddig rendkívül jó hangszigetelőnek bizonyult.

Látni nem lehetett át rajta, ahhoz túl kicsi volt a rés, de hallani nagyon is jól lehetett.

Kian és Emma folyt a beszélgetés. Na vajon miről?

Ahogy figyeltem Seth-et, ámulva hallgatta a testvére és az Emma közti párbeszédet. Ő sem gondolta volna ezt…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.