Az első harc

- Seth! Seth! – szólongattam. Percek óta itt ácsorogtam mellette, és bökdöstem az oldalát, de meg sem moccant. Ijesztően nézett ki, ahogy ki volt csavarodva, a mellső lábai alatta, a feje pedig a földpúp legszélén, majdhogynem a levegőben lógott.

Olyan ideges voltam, mint még soha. Seth nem mozdult, én meg nem tudtam, mit csináljak. Ha elmegyek segítségért, nem biztos, hogy visszatalálok ide, sőt, az sem biztos, hogy az erdőből kitalálok egyedül. Még nem mertem a szaglásomra bízni magam. És nem mertem itt hagyni Seth-et sem. Féltettem őt.

Lekuporodtam Seth mellé, és vártam. Nem tudtam mit csinálni. Nem ébredt fel a bökdösésre, nekem meg nem volt több ötletem.

Az agyam egy része azon gondolkodott, hogy mi lett volna, ha nem változtat át. Mert az kétségkívül borzalmas lett volna ugyan, de ember lennék, és akkor ez nem történt volna meg. Nem feküdne itt eszméletlenül a… kim is? A haverom? A barátom? Kinek lehet nevezni számomra Seth-et?

Az agyam másik része pedig elvetette azt a felállást, hogy ember legyek. Mert így, hogy átváltoztatott, halhatatlan lettem. De nem ez volt a lényeg, hanem hogy Seth-tel lehettem. Mert szerettem.

Halk morgásra lettem figyelmes. Felkaptam a fejem. De nem tudtam, hogy honnan jön. Lehet, hogy Seth? Vagy valami állat? Mi ez?

A morgás erősödött, mintha közelebb érne az a valami. Akkor nem Seth. De akkor mi, vagy ki?

Felálltam, hallgatóztam, szimatoltam, kémleltem a fák alatti területeket. Körbe-körbe fordultam, hogy minden apró helyet szemügyre tudjak venni.

Aztán a fák közül kilépett egy éjfekete farkas, a nyakán egy világosbarna folttal. Ismerős volt nekem, de még sosem láttam, tudom.

Hatalmas testével felém közelített, én meg addig hátráltam, ameddig bele nem ütköztem Seth lábába. Akkor aztán megálltam. Nem tudtam hova menni.

A farkas egyre közelebb lépkedett, éhes szemeivel engem bámult. Nem tudtam, hogy ez igazi farkas, vagy alakváltó. Rámordultam, hátha meg tudom ijeszteni. De csak jobban felbőszítettem. Visszamorgott, mintha arra várna, mikor támadhat… Megijedtem. És pont most kell Seth-nek is eszméletlennek lennie!

Újabb morgások sorozata következett. Tőlem is, és tőle is.

Aztán nekem ugrott.

Elugrottam az előbbi helyemről, és tizedmásodpercekkel később a farkas becsapódott oda, ahol az előbb álltam. Az egész föld megrengett, én pedig puhán, szinte kecsesen értem földet. Féltem, hogy Seth-re is rátámad, de nem. Csak engem vett célba, vele nem törődött. Próbáltam elcsalni Seth-től, így arrább mentem. Mozgásomat támadásnak vélte, így védekezésképpen ő is támadt.

Újra elugrottam az előző helyemről, de most nem tudtam megtéveszteni. Ahogy leért, azonnal újra ugrott, így eltalált engem. Rám esett.

Letepert a földre, moccanni is alig tudtam. A félelem nagy erőt, adrenalint adott nekem, de nem voltam képes lerázni magamról.

Ekkor a szemem sarkából láttam Seth-et, amint feláll, és felénk jön. Magamban azt kiáltoztam, hogy segítség, segítség! De legbelül azt dübörögte a szívem; ne, menj vissza, még bajod esik!

Aztán Seth felmordult. A farkas, ami rajtam csüngött, még erősebben megszorított a mancsaival. Csodáltam, hogy nem mélyeszti a nyakamba a fogait, pedig könnyen lett volna rá lehetősége. Én nem tudtam moccanni, a fogai pedig csak centikre voltak tőlem.

Seth újra felmordult, mire a fekete farkas elengedett. Azonnal talpra ugrottam, és szembeálltam vele. Nem mozdult, csak a mellettem álló ezüstös-fekete farkast bámulta. Seth-et.

Én is a mellettem állót néztem, aki rezzenéstelen arccal nézett vissza az idegen farkasra.

Aztán Seth rám nézett, és megint hallottam a fejemben a hangját.

- Menj vissza a tóhoz, Kris! Megyek én is. A tónál találsz egy hátizsákot, vidd el magaddal ez fa mögé, változz vissza, és vedd fel magadra a benne lévő ruhákat.

- De hogy változzak vissza? – kérdeztem vissza értetlenül. – És mire kellenek a ruhák?

- Koncentrálj, és csináld, amit mondtam! – dörrent rám Seth. Nem értettem, mire fel ez a viselkedés. Vagy csak ideges, mert bajom eshet? De akkor miért akarja, hogy felvegyem az emberi alakom?

Nem szóltam vissza, hanem elindultam a tóhoz. Hallottam a csobogást, ahogy eléri a köveket, és lezúdul róluk. Könnyedén megtaláltam. És a hátizsákot is. A fogam közé vettem, és elindultam a legközelebbi fához, majd letettem a földre a táskát, és koncentráltam. Nehezebben ment visszaváltoznom, de azért a nyolcadik próbámra sikerült. De miért nehezebb a… Ó, te jó ég!

Végignéztem magamon; meztelen voltam. Ezért mondta hát Seth, hogy egy fa mögé… Beletúrtam a zsákba és kiszedtem belőle a női ruhákat, amik természetesen a saját ruháim voltak. Egy farmer, egy világos póló és fehérnemű. Ezen felül találtam benn egy fésűt és egy cipőt is. Felkapkodtam magamra a cuccaim, és épp időben vettem magamra a pólót, mert megjelent Seth… és a fekete farkas is.

Ijedten néztem rájuk, és nem mertem moccanni. Mi a fene történik itt?

Seth felém jött, felkapta a táskát, és elballagott halálosan nyugodtan egy másik, kissé távolabb lévő, vaskosabb fa mögé, mint amit én választottam ki magamnak.

Megdöbbenve álltam. A fekete farkas lefeküdt a tó mellé, a száját kissé belelógatva a vízbe, és lefetyelt belőle. Olyan volt, mintha… Mintha egy házi eb lenne, aki jól végezte a dolgát, és most pihen.

Percekkel később Seth visszajött; emberi alakban, felöltözve.

- Seth, mi folyik itt? – estem neki.

- Hé, nyugi Kris! Ne kapd fel a vizet. Ki akartalak próbálni, mennyire tudsz kezelni egy vészhelyzetet.

- Vészhelyzetet? Te beledobtál a mélyvízbe! Ő ki? – kérdeztem. Már tudtam, hogy alakváltó.

- Raven. Hollóként követett minket, és amikor én leestem – mellesleg az tényleg véletlenül történt – átváltozott farkassá, és rád támadt. – Felmutatta a két kezét, és a mutató és középső ujjával idézőjeleket rajzolt a levegőbe a „támad” szó közben.

- Te kérted meg…

- Igen. Ne haragudj, kíváncsi voltam, mennyire vagy erős. Kris, nemrég még lázasan feküdtél, mozdulni nem bírtál, most meg itt vagy, és mérföldeket futsz le velem. Raven például öt nap alatt jutott el a hatvan mérföldig, míg te pár óra alatt lefutottad velem.

- Persze, mert játszottunk – értetlenkedtem.

- Nem, nem érted. A tested sokkal többet bír, mint hiszed, de te csak alig néhány órája lettél halhatatlan.

- És akkor mi van?

- Nem lenne szabad ennyit bírnod. Régen lihegned kellet volna már akkor, mikor elindultunk otthonról. De te még akkor sem voltál kifáradva, mikor Raven megjelent – nézett a tó mellett fekvő farkas felé. – Akkor volt az első furcsaság, mikor átváltoztál. – Értetlenül néztem rá, így magyarázatba fogott. – Láttál te már fehér hollót, Kris?

- Nem. Nem létezik.

- Na, ez az. A mondás is alátámasztja; „ritka, mint a fehér holló”.

- Mit akarsz ebből kihozni?

- A bundád, Kris. Hófehér. A bundádra is igaz a mondás. Nem létezik, vagy csak nagyon ritka esetekben, hogy egy farkasnak – legyen az igazi, vagy alakváltó – fehér a bundája. Azoknak van valamilyen különleges képességük… Egy alakváltóval találkoztam életemben, akinek fehér volt a bundája.

- És vele mi lett?

- Meghalt. Nyolcszáz éve lassan.

- Uh. Az gáz – válaszoltam.

- Na, igen. – Seth elgondolkodott.

- Miért kérted meg Ravent? – kérdeztem.

- Már mondtam. Kíváncsi voltam, meddig bírod. De a harc nem épp az erősséged – kacsintott rám.

- Mivel lány vagyok!

- De farkas is – mutatott rá.

- Persze, de vedd figyelembe, hogy nekem nincs semmi tapasztalatom, ellenben Ravennel!

- Ha gondolod, segíthetek tapasztalatszerzésben! – Rámosolyogott, azzal a féloldalas, lehengerlő vigyorával, amitől majd’ elolvadtam. Milyen tapasztalatszerzésre gondol? A harcban vagy a… Elvörösödtem. Éreztem, ahogy a arcomba tódul a vér.

A csendet, ami ránk telepedett, és amit csak Seth komisz vigyorgása tört meg, a vízben valami csobbant. Ami nem a köveken átfutó víz hangja volt. Közelebb mentem a tóhoz, hajtott a kíváncsiság.

És akkor rám ugrott.

Én meg felsikítottam ijedtemben.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés