Édesség (+18)

Seth, hogy zavarát rejtse, próbálta kerülni a tekintetem. Így aztán mindenfele nézett, csak nem a szemembe.

A ruha, amit a „tiszteletére” vettem fel, eléggé felcsúszott, ahogy ott üldögéltem az ölében. A bugyim csipkerésze kilátszott picit, de nem zavart túlságosan. Mindig úgy vettem, mintha bikini lenne rajtam, szóval nem zavartattam magam. A kezeim újra megindultak, Seth válla és a köldöke között ingáztak, mint a toronyóra (láncostul). „Kedvenckém” zavartan köhécselt, mint aki nem is tudja, hol van. Én meg nem értettem a zavarát. Elvégre elméletileg több ezer éves, tehát ebből kifolyólag rengeteg tapasztalat lehet a háta mögött. Merthogy biztos rengeteg nője volt, az tuti. És most csapott belém, mint a villám; féltékeny vagyok. Hány nő fordulhatott meg nála? Az ágyában? Én pedig a múltjára vagyok féltékeny, hogy nem lehettem akkor vele, hanem csak most találkoztunk!

De örülnöm kéne. Hogy egyáltalán találkoztam vele.

A dühömet, amely miatt felvettem a rucimat, mintha elfújták volna. A helyét átvette valami egészen más, valami…

Néztem, ahogy Seth figyel azzal a mohó tekintetével, amit a ruhám váltott ki. Szemei a combomra siklottak, ahol éppen, hogy, de kivillant a fekete csipke. Elégedetten figyeltem és a vágy átjárta közben a testemet.

Az érdekes póznak köszönhetően pedig azt is éreztem, ahogy az ő testét is átjárja a vágy. Ott lent kezdett neki… khmm…

- Na, mi az, Seth, kissé zavarban vagyunk? – kérdeztem felszabadult hangon. Most tudtam gúnyolni, hogy felizgul tőlem, pedig csak itt üldögélek… egy szál semmiben…

- Te lehet, hogy zavarban vagy, édes, de én nem! – szólt vissza. Aztán jött az első megdöbbenés. Felemelte a csípőjét, így erősebben éreztem azt, amit eddig is…

- Pedig nekem nagyon úgy tűnik! – vigyorogtam. Próbáltam azért elrejteni én a zavaromat…

- Amit érzel, az nekem nem zavaró. Örülnöd kellene, hogy kiváltottad ezt belőlem. – Olyan fapofát vágott, de közben annyira cinikus hangon mondta, hogy alig bírtam ki röhögés nélkül. Komolyan mondom, ez színésznek baromi rossz lenne, de  persze engem sikeresen átvágott pár órája. Most az arca olyan volt, mintha valami amatőr színész próbálna eljátszani egy komoly, búslakodós szerepet.

- És mi van, ha örülök neki?

- Örülsz? – kérdezett vissza.

- Nem is tudom… - évődtem vele. Olyan édes volt azokkal a szemekkel… - Örülnél, ha örülnék?

- Ez nem ér, Kris! Válaszolj egyenesen, vagy sehogy! – látszott, hogy kezdem kihozni a sodrából, de nem tudom, ha kijön a medréből, akkor mit fog csinálni. Csak reménykedtem…

- Rendben! – mondtam, majd látványosan befogtam a két kezemmel a számat.

- Ahh, inkább válaszolj!

- Te mondtad, hogy „… vagy sehogy”!

 - De most azt mondom, válaszolj, és egyenes választ kérek, nem pedig ilyen visszafeleselgetős izét!

- Oké. Mi is volt a kérdés? – kérdeztem mosolyogva. Erre ő látványosan megforgatta a szemeit. És akkor jött a következő döbbenet.

Felállt, velem együtt, de úgy, hogy megfogta a combjaimat és ott tartott az ölében. Aztán elsétált a konyhapultig velem, ami mellesleg alig félméternyire, vagy még annyira sem volt tőlünk. Nem valami durván, de nem is lágyan, vigyázóan tett fel a pultra. Csak egyszerűen felrakott. Szétnyitotta a lábimat, hogy közelebb tudjon férkőzni, majd lassan elkezdett csókolni. Először csak az ajkaimat simogatta a nyelvével, majd később behatolt a számba, és táncba hívta a nyelvemet. Olyan keringőt csaptunk, mint még soha. Éreztem a vágyát, ahogyan próbál minél közelebb jönni, éreztem, hogy érezni akar… engem. Érzékien csókolt, és az előbbi gondolatmenetem után újra felötlött bennem; vajon hány lányon próbálta már el, hány lányon keresztül vezette az út idáig, hogy a csókhoz ilyen jól értsen?

Megszakítottam a csókot és kénytelen-kelletlen megkérdeztem tőle, ami oly’ régóta a szívemet nyomta.

- Hány lánnyal jártál rajtam kívül?

- Miért, mi most járunk? – kérdezte rekedt hangon.

- Akkor másképp kérdezem. Hány lány volt előttem, akivel ilyet csináltál? Akit megcsókoltál, vagy akivel messzebb is jutottál?

- Óh. – Láthatóan meglepődött a kérdésemen. – Hát, nem sokkal volt komoly kapcsolatom, a legtöbb csak amolyan futó kaland volt. De azok még valamikor a tizenkettedik század környékén.

- Azóta nem?

- Az ezerhatszázas években majdnem elvettem egy lányt, aztán kiderült, hogy csak a halhatatlanságom érdekelte, így nem tettem, és a társaság is leszavazta; meglett a következménye.

- Micsoda?

- A két faj határozta meg a sorsát, miután engem átvert. Én nem vehettem részt a döntésben, mivel engem már befolyásolt.

- És hogy döntöttek?

- Számkivetett lett, van egy saját szigetünk, oda rakjuk azokat, akik nem méltóak hozzánk, de nem akarjuk megölni őket, sem azt, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba. Ott viszont volt pár vámpír és alakváltó… Aztán nem tudom, fogalmam sincs, mi lett vele. Lehet, hogy meghalt, de lehet, hogy még mindig él… Ha sikerült rávennie valakit a szigeten, akkor még él. Ha nem, akkor… - Értettem, mire gondol. Akkor lehetséges, hogy még mindig él a konkurenciám? – Most meg min gondolkodtál el? – Percek múlva ez a mondat ébresztett a gondolatmenetemből.

- Semmin, csak… hagyjuk, nem fontos.

- Kris! Nyugodtan elmondhatod – ejtette ki lágyan a szavakat. Kezeivel körbefogta az arcomat, és felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen.

- De nem akarom – válaszoltam. Seth erre nagyot sóhajtott, de befejezte a témát. Újra megcsókolt, lágyan, óvatosan.

Egyik kezét a tarkómra csúsztatta, míg a másikat a térdem fölé helyezte és onnan egyre feljebb csúsztatta. Az ölemben végigfutott egy remegés, mely aztán az egész testemre kiterjedt és szinte borzongtam a kellemes érzéstől.

Amilyen hamar jött, olyan hamar el is múlt a haragom Seth iránt és már csak a vágyat éreztem és az ő kellemes, meleg bőrét és illatát.

Kezeim most újra megindultak, önkéntelenül fel-alá jártam Seth izmos felsőtestén.

A csók hosszan tartott, édes volt és forróság öntötte el a testemet, amit már nem tudtam meghatározni, hogy honnan indul, és hova érkezik, csak hogy van, és végigjárja minden porcikámat. Olyan volt, mintha áramfutott volna végig a testemen, de ez édes volt és kellemes. Jobban felcsúsztam a pultra, de közben előredőltem, hogy könnyebb legyen Seth-nek elérnie engem. Magamhoz húztam őt, de közben az egyik kezem még mindig ott mozgott a felsőtestén. Lábaimat megemeltem és körülzártam velük Seth-et a csípőjénél fogva, ezzel is szorosabban vonva őt magamhoz. Éreztem a vágyát, ahogy ágyéka az enyémnek nyomódott, de próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy ne vonja el a figyelmemet. Egyelőre.

A másik kezemmel beletúrtam sötét, dús hajába, és ott is hagytam. Seth gondolt egyet és abbahagyta a csókot. Mikor már éppen kezdtem volna tiltakozni hangosan is, éreztem, hogy rátér a nyakamra és elkezdi azt csókolgatni, majd szívogatni. Olyan érzékien csinálta, hogy csak a vágyat erősítette fel bennem, fájdalmat nem éreztem, pedig azt tudtam, hogy a fogai is belemélyednek a bőrömbe… Apró érintésekkel haladt lefelé a nyakamon, majd a testemen, ezzel még jobban felhevítve engem és a vágyamat iránta. Tudtam, innen nem lesz megállás, nem csak ő akart, én is akartam őt.

Magamhoz vettem az irányítást; magamhoz húztam a két kezemmel és a nyelvemet a szájába csúsztattam. Közben a karjaimmal nem az arcát fogtam, hanem e helyett érzékien – legalábbis próbáltam az lenni – lecsúsztattam kezeimet az oldala mellett, végigsimítva testén, míg el nem értem a csípőjéig, és meg nem találtam a pólója alját. Lassan húztam felfelé, ami nagy önuralomra vallott tőlem, mert legszívesebben letéptem volna róla, és ez nem is lett volna olyan nehéz, tekintve, hogy már nem vagyok egy egyszerű, gyenge ember… A lassúságom figyelemre méltó volt, s Seth figyelt is. Érezte, hogy nem habozok, csak lassan szeretném csinálni, így hagyta, és a megfelelő pillanatban felemelte a karjait, hogy lehúzhassam róla a pólóját. Amint lekerült a ruhadarab, egész mellkasa úgymond feltárult előttem. Végigjárattam rajta a tekintetem, minden porcikáját megfigyeltem. Az izmai duzzadtak voltak az életmódjától. Nem volt eltúlozva az izomzata, nem olyan volt, mint egy díjbirkózó, hanem mint egy sportos, fiatal férfi.

Tetszett neki, ahogy szememmel fel-alá járkálok a testén. Mikor végre felnéztem, láttam a szemében. Aztán újra felemelte a kezeit, amiket az előbb a pólója lehúzása után leengedett, és óvatosan végigcirógatta a felkaromat, majd a nyakamtól kezdve lassan végighúzta kezét a testemen. Elért a fekete topom aljáig, és ott alányúlt az anyagnak. Kezeit egyre feljebb csúsztatta a bőrömön, de mindeközben a szemembe nézett. Tudni szerette volna, mit szólok ehhez az egészhez. Válaszoltam neki; lenyúltam és felhúztam magamon a topot, majd a konyha sarkába hajítottam.

Lélegzetem felgyorsult érdekes módon. Amikor kilométereket futottam, akkor semmi bajom nem volt, most meg Seth apró érintéseitől úgy lüktet a szívem és olyan gyors a lélegzetem, hogy az már nem is igaz. Ahogy Seth hozzám simult, éreztem az ő szívének dübörgését is a saját testemben. Egy ütemre dobogtak, olyan volt, mintha valami gyors, szenvedélyes, erotikus tánc lenne, és a szívünk adná rá a ritmust…

Seth hozzám hajolt, és ahogy végigcsókolta a nyakam és a vállam közti részt, éreztem bódító, kellemes illatát. Lehunytam a szemem és mélyen beszippantottam, mire az agyamat valamiféle köd lepte el a hatására.  Az illat végigjárta a tüdőmet, egész testemet. Úgy éreztem a fellegekben járok, az érintése, a csókja, az illata, az, ahogy viszonozta szorításom, ahogy a fülembe suttogta a nevemet, ahogy kezével egyre simogatta a combomat, mind olyan lehetetlennek tűnt, mégis igaz volt. Ahogy kinyitottam a szemem láttam, hogy megfeszül az izma a karján, a hátán. Meg akartam érinteni, tudni milyen érzés lehet érinteni ezt a tökéletes testet. Lassan eltoltam magamtól, de csak épp annyira, hogy kezeimet a mellkasára helyezzem és érezhessem dagadó mellkasát, szívének sebes dobogását, a hasán megfeszülő izmokat; egyszerűen káprázatos volt és őrjítő.

Akaratom ellenére egyre lejjebb haladt a kezem, le, egészen a nadrágjáig.

- Várj, Kris! – szólt halk, rekedt hangon és elkapta a kezeimet. Aztán a nyaka köré fonta őket, majd megfogta a lábaimat, és körülzárta velük saját magát. Aztán felemelt és elindult a lépcső felé.

Alig egy perc alatt fenn voltunk a szobájában. Ha nem vitt volna, vagy ha egyedül lett volna, előbb felért volna, mivel állandóan csókolgattam felfelé menet és ezáltal úgy vánszorgott, mintha vagy száz éves lenne. De ha jobban belegondolok… eléggé idős, túl van már a százon vagy ezer éve. Jujj, de gonosz vagyok! Magamban elmosolyodtam és segítettem neki kinyitni a szobája ajtaját, mivel neki a kezei teli voltak. Velem.

Óvatosan letett az ágyra, ő meg fölém térdelt. Az illata olyan édes, mámorító volt, hogy alig bírtam koncentrálni.

Csak egy melltartó volt rajtam, rajta meg semmi felülről nézve, könnyedén végig tudta csókolni a felsőtestemet.

- Jót tett neked, hogy átváltoztattalak.

- Miért? Hogy érted? – kérdeztem vissza.

- Nézd csak meg, milyen feszesek az izmaid, Kris! – Végignéztem magamon, és tényleg. Eddig nem volt semmi izmom, tesiórán is nem egyszer lecsesztek, hogy milyen lanyha vagyok. Most meg erősebb, mint azt bárki hinné.

- Aha… - Kihasználtam Seth figyelmetlenségét és ajkaimat a nyakához tapasztottam. Ezzel együtt megfordítottam az állást – vagy inkább a fekvést – és most ő volt alul, én pedig rajta hasaltam. Elkezdtem szívni, ő meg halkan nyögdécselt. Most visszakapja, amit az előbb adott nekem. Fogammal óvatosan végigkarcoltam a finom bőrt, tudtam, hogy ártani nem tudok neki. Ha megsebzem, akkor ez a kis sérülés a másodperc töredéke alatt begyógyul.

Ajkammal aztán lentebb haladtam, a nyaka után a kulcscsontja következett, majd a mellkasa. Kezeimmel végigcirógattam a testét, követtem velük az ajkam vonalát. Fokozatosan, egyre lejjebb kerültem, a hasa aljánál lévő csík pedig mintha túlságosan kilátszott volna. Mintha a nadrág alatt nem lenne több ruhadarab…

Kicsatoltam az övét aztán a nadrágját is kigomboltam. A cipzárt óvatosan húztam le, előre féltem, hogy nem tudok több mindent levenni róla… Persze nem azért, mert féltem… Na, jó, de. Féltem. Mos először jutottunk el idáig is, és nem akarom elrontani.

Seth segített rajtam. Látta, hogy habozok egy kicsit, és visszafordított minket, majd lekapta magáról a nadrágját. És igazam lett. Tényleg nem volt alatta több ruha. Láttam a vágyát, láttam, mennyire kíván engem.

De nem hagyta, hogy sokáig „gyönyörködhessek” benne. Lekapta rólam a fekete szoknyámat és már csak a fekete csipke-összeállításban feküdtem előtte. Felkúszott hozzám, hogy egy szintben legyen az arcunk és megcsókolt, miközben a kezei a hátamhoz csúsztak. Egyikkel felemelt, a másikkal pedig gyorsan, ügyesen, hozzáértően kapcsolta ki a melltartóm kapcsát. Aztán visszatett és lehúzta rólam az anyagot. A kezeimet viszont nem tudom, miért, magam elé kaptam. Pedig már látott meztelenül, nem is egyszer. Az első alkalom, ha jól emlékszem, az a zuhanyzóban volt… Akkor még nem gondoltam, hogy idáig jutunk.

Elszedte a kezeimet és megtartotta őket, hogy ne tudjam visszarakni magam elé. Aztán elkezdett csókolgatni. Minden szabad, fedetlen porcikámon végigkúszott az ajka, a karjaimat pedig lefogta, hogy még csak véletlenül se tudjam ebben megakadályozni.

Halk nyögéseket váltott ki belőlem, ahogy egyre lejjebb haladt a testemen, míg el nem érkezett a bugyim szegélyéhez. Akkor az egyik kezemet elengedte, hogy az övé is szabad legyen és a fekete anyagon keresztül megérintett. Olyan volt, mintha csikizne, de aztán változtatta a nyomást; egyre erősebben körözött a tenyerével ott lent, és már szinte elviselhetetlen volt. Azt akartam, hogy végre lekerüljön rólam az utolsó ruhadarab és ténylegesen megérintsen. A szabad kezemet használva eltoltam az övét, amelyik lent kezdett el izgatni és a bugyim után nyúltam. Seth segített, majdhogynem letépte rólam az anyagot. Pedig annak nem igazán örültem volna, ha széttépi, mert ha most bevált, máskor is be fog…

Hirtelen halk kopogás törte meg a forró csendet.

- Seth! Bent vagy? – szólt be egy hang. A kérdezett hangosan felmordult fölöttem és addig morgott, míg a lépések el nem indultak és aztán el nem haltak.

- Ez meleg helyzet volt.

- Nem volt az, ugyanis hallotta, hogy itt vagyok, veled együtt. Szerintem csak azt akarta tudni, hogy mit csinálunk. Hülye, perverz barom! – füstölgött. Befogtam a száját, hogy ne káromkodjon, erre finoman elkezdte harapdálni az ujjaimat. Az iménti „látogatót” pillanatok alatt elfelejtettem, és soha nem is tudtam meg, hogy ki volt.

A finom harapások miatt inkább elvettem a kezemet és magamhoz húztam a nyakánál fogva, hogy szájon tudjam csókolni. Nyelvünk újra vad táncba kezdett, miközben Seth keze lent kezdett el izgatni. Aztán nyelve kicsusszant a számból és megéreztem a mellemen, ahogy most meg azt kezdi el csókolgatni. Az ujjai hatására – amik még mindig lent voltak – a takaróba markoltam. Olyan heves érzések öntöttek el, amik még sosem. A kellemes hatásra az ajkamba haraptam, nem tudtam mit kezdeni magammal. Csak Seth-et éreztem, ahogy az ujjai egyre sodornak a csúcshoz, mígnem egy vakító fehérség következtében feljutottam az út végére. Teljesen elvesztettem magam fölött a kontrollt, a testem megremegett és hallottam a sikításomat, de semmi egyéb nem maradt meg bennem, csak az a jóleső, mindent elöntő, kellemes érzés. Seth hagyott időt, míg kicsit kipihenem magam, aztán újra megcsókolt.

- Jól vagy?

- Igen – válaszoltam. Azt akartam, hogy folytassa, amit elkezdett. Illetve folytassuk, amit elkezdtünk.

Seth – ő is teljesen meztelen volt – ágyékát hozzám érintette, és újra végigfutott rajtam valami bizsergés.

Utána nem sokat teketóriázott. Belém hatolt, óvatosan, lassan, és amikor érzett egy kis ellenállást, akkor erősebben nyomta. És én nem éreztem, amikor neki adtam a legféltettebb kincsemet. Úgy vette el, hogy semmi fájdalom nem szorította össze a testemet.

Seth óvatosan, körkörösen kezdett el bennem mozogni. Olyan mérhetetlen vágyat keltett bennem ezzel, hogy alig bírtam felfogni, valójában hol is vagyok. Annyira elborította az agyamat a szenvedély, hogy szinte gondolkodni sem bírtam. Aztán a felettem lévő változtatott a mozgásán, és így egyre közelebb jutottam a csúcshoz. Újra. Perceken belül megéreztem az előbbi sóvárgást, a vágyat, aztán újra elvakított az orgazmus. Seth még lökött párat, aztán édesen a fülembe nyögött, kicsúszott belőlem, és elterült mellettem. Percekig csak feküdtünk így, egymás mellett, szótlanul, pihegve.

Végül én törtem meg a csendet.

- Köszönöm – mondtam.

- Ugyan, mit? – könyökölt fel kíváncsi arccal Seth.

- Hogy mindezt te adtad meg nekem, hogy veled élhettem át.

- Én köszönöm, hogy egyáltalán megismerhettelek, Kris. Fogalmad sincs, milyen voltam, míg meg nem ismertelek.

- De igen. Kian mesélt egy-két dolgot.

- De még ő sem tud rólam mindent. Örülök, hogy akkor egymásba mentünk és örülök, hogy nem rohantál el innen rögtön, mikor Kian elárulta, mi ő. És mi vagyok én.

- Arra magamtól jöttem rá – mosolyogtam rá.

- Ez igaz, de a halhatatlan szó megemlítése nagyban hozzájárult, hogy rá gyere a lényegre.

- Persze, mert magamtól ugye nem találtam volna ki? – kérdeztem pajkosan.

- Én ezt nem mondtam, de meg van rá az esély…

- Seth! – oldalba böktem, minek az eredménye az lett, hogy lefogott és teljes súlyával rám nehezedett.

- Na, kisasszony, most mondja, ha valami nem tetszik! – Felnevettem a hangsúlyára és megcsókoltam. – Hmm… - mormogott. – Cseles a kisasszony.

- Mindig is az volt! – kiáltottam fel.

Erre már nem szólt vissza, csak lefeküdt és a mellkasára vonta a fejemet. A tincseim csiklandozták ugyan, éreztem az izmai remegését, amikor ráhajtottam a fejem, de nem törődtem vele. Ennyi „szenvedés” kijár neki is. A takarót magunkra húzta, és alatta ölelt át. Keze a gerincemen siklott fel-alá, így próbált meg elaltatni. Sikerült neki. Pár percen belül a szívverésem, ami az előbbi intenzív mozgás miatt felgyorsult, most elkezdett csitulni, Seth-ével együtt. A légzésem is egyenletesen lassult és Seth bódító illatának köszönhetően hamar elnyomott a kellemes, édes álom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés