Epilógus

Két hónap telt el azóta, hogy Seth és én együtt voltunk. „Úgy”. Az elmúlt két hónap gyorsan eltelt, csak pár emlék maradt meg bennem. Néhány este, mikor négyesben leültünk a nappaliban és filmet néztünk, apróbb szópárbajok a fiúkkal a rendről… Annyira boldog voltam, hogy az eddigi események teljesen kitörlődtek az emlékezetemből. Már csak halvány emlékeim voltak a sok rosszról, néha az álmaimban kísértettek, de Seth halk szuszogása mellettem elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak. Hihetetlen, milyen gyorsan le tud nyugtatni. Mintha valami rejtett képessége lenne…

Emma és Kian elég érdekesek voltak. Sokszor azt sem tudtuk, hol vannak, általában az történt, hogy reggel hajnalhasadtakor elhúztak otthonról és naplemente után visszatértek. Nem is tudtam Emmával beszélni már hetek óta. Pedig jó lett volna azért csevegni egy kicsit. Ha már csajok vagyunk…

A háztakarítást közösen oldottuk meg, ha már mi is a fiúk házában élünk. A főzés, mosás és takarítás a lányokra, vagyis ránk maradt. És mivel Emmát nem láttam, kénytelen voltam én elvégezni a dolgokat. A fiúkra pedig maradt a… henyélés. Nem akadt semmi dolguk, habár az is tény, hogy Emma és Kian csak aludni jártak haza. Vagy isten tudja, mit csinálni… Egész nap csak Seth-et láttam, meg ahogy eszik és fekszik és eszik és fekszik és… szóval nem csinál semmit sem.

- Nem fáradtál még bele a sok munkádba? – kérdeztem az egyik ilyen alkalommal.

- Nem, köszönöm kérdésed – válaszolt vissza. Hát, köszi, sokra megyek veled! Hozzávágtam egy párnát, hogy észrevegye magát, de könnyedén elkapta.

Felugrott az ágyról, és már tudtam, mire készül. Pár másodperc alatt átváltoztam hófehér farkassá. Mint a macska, kinyújtóztattam tagjaimat, és vártam. Figyelmesen néztem Seth-et, most ő következett. Az elmúlt két hónapban az jelentette a testmozgást a körünkben, hogy én és Seth végigkergettük egymást a fél erdőn, aztán késő este belehuppantunk az ágyba…

Pár pillanat múlva átváltozott ő is, és megkezdődött a „harcunk”. Az ablak már elővigyázatosságból mindig nyitva volt, és most én ugrottam ki rajta elsőnek. Hiába voltunk az emeleten, egyikünket sem zavarta. Kiugrottam, és mint a macska, értem földet. Nem sokkal mögöttem Seth is leért, hallottam azt a tipikus zuttyanást, amit ő hallat. Megiramodtam, és közben olyan izgatott lettem, ahogy mindig is lenni szoktam már hetek óta.

Ilyenkor játékosan megkergetjük egymást, mint a kisgyerekek. Élvezem, mert tudom, hogy ő törődik velem és szeret. Soha nem bántana, legalábbis nem szándékosan.

Már teljességgel megbízom benne, semmi egyébre nincs szükségem. De ha akár egy napra is távol lenne tőlem, abba belehalnék. Annyira megszoktam az édes mosolyát, a ragyogó szemét, amely mégis olyan, mint a füst… A bódító illatát, amelytől elvesztem az eszem… Egyszóval teljességgel, visszavonhatatlanul beleszerettem. Ha akarná, sem tudná ezt megváltoztatni senki és semmi.

Az életben vannak bonyodalmak, vannak jó és rossz élmények egyaránt. Nekem mindegyikből kijutott, és őszintén szólva, ez kellett ahhoz, hogy olyan legyek, amilyen. Ezek a dolgok változtatnak minket, formálnak át.

Tudom, hiszem, hogy minden okkal történik. Kellett, hogy legyen valami ok ahhoz, hogy én találkoztam Seth-tel, Kiannel és Emmával.

A sors előre meg van írva, vagy mi változtatjuk a döntéseink alapján? Még mindig sok kérdés van megválaszolatlanul, amelyekre talán soha nem is lesz felelet.

És egy egész élet áll előttem, hogy mindent kiderítsek. Örök élet a szerelmemmel… és barátokkal.

Jöhetnek boldog napok… és jöhetnek olyanok, amelyek rosszabbak a pokolnál. És a létezésemben még akadtak problémák.

De az már egy másik történet…

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.07.03. 23:27 Kikyou Nagyon tetszett a történet és az is ahogy a szálakat vezetted (= És annak külön örültem, h egyben olvashattam el, mert nem tom h mi lenne, ha most vmelyik fejezetre még várni kéne... Ennek a történetnek így volt meg a maga nagyszerű varázsa! Nagyon örülök, h elolvashattam, és igyekszem a többivel is(= Gratulálok =)