Mikor felébredtem, nem tudtam megmozdulni. Annyira kellemes volt rajtam a nyomás, hogy tulajdonképpen nem is akartam, de mégis, kissé feszélyezett ez a helyzet. Olyan kiszolgáltatottan éreztem magam. Kinyitottam a szemeim, és rájöttem, nem is annyira kiszolgáltatott, mint hittem.

Tristan aranyosan feküdt mellettem, de azt hiszem, nem aludt, csak egyszerűen csukva voltak a szemei. Az arca csak pár centire volt az enyémtől, a lábaival az enyémeket fogta körül, kezeivel pedig átölelt. Ez volt tehetetlenségem oka. Miatta voltam képtelen mozdulni.

- Jó reggelt, kedvesem! – hallottam meg hangját. Szemei még mindig csukva, de olyan édes…

- Szia! – köszöntem vissza.

- Hogy aludtál?

- Kellemesen, köszönöm.

- Igen, észrevettem. Meg sem mozdultál, még akkor sem, amikor átöleltelek.

- Oh… Hát, lehet, kissé elfáradtam a sétákban. – Visszacsuktam a szemem és csak élveztem a sötétséget. Meg az érzést, amely Tristan öleléséből származott.

- Már megnyugodtál? – hallottam kedves, aggódó hangját.

- Mondhatni.

- Most mit szeretnél tenni? Azazellel.

- Fogalmam sincs – válaszoltam. Tényleg nem tudtam. Hisz’ csak egyszeri alkalom volt, hogy ilyen állapotban láttam. Illetve először láttam ilyen állapotban. Lehet, korábban már berúgott, és az is lehet, hogy alkoholista, csak én nem tudok róla. – Máskor is leitta már magát? – kérdeztem, miközben közelebb bújtam Tristanhez.

- Igen, volt már rá példa.

- És akkor mennyire?

- Hát, egy vámpírnak nehéz berúgnia, de Azazelnek sikerült már párszor elég rendesen leinnia magát.

- És gyakran csinálja ezt?

- Nem igazán. Úgy egy hónapban kétszer vagy háromszor.

- Az is bőven sok. – Sóhajtottam egy hatalmasat, mire Tristan szorosabban átölelt.

- Tudom, de ez ellen nem tehetsz semmit. Megszoksz, vagy megszöksz. – Elmosolyodtam a híres mondaton, bár ezt Tristan nem látta, tekintve, hogy arcom a mellkasába fúródott. Még jó, hogy nem tudott megfojtani. Szerintem halandóként már tízszer a sírba kerültem volna. Vagy többször. – Ha akarod, tudok egy megfelelő megoldást, hogy az ilyen helyzeteket elkerüld…

- Inkább nem akarom hallani – mondtam. Sejtettem, hogy Azazel bánná a dolgot. Vagy lelkileg, vagy testileg, de mindenképp ő bánja.

- Oké… Tudod, már két napja nem is… - kezdte, de félbeszakítottam,

- Maradj már! Tristan, nem szeretnék több ilyet. Tudod, mekkora bűntudatom van miatta?

- Miért? De hát előbb-utóbb ő is megtette volna veled. Mármint megcsalt volna egy másik nővel.

- De akkor legalább nem lenne bűntudatom! – nyöszörögtem.

- Persze, akkor nyugodt szívvel dobhatod a…

- Tristan! Elég volt! Azazel a férjem, nem tűröm, hogy így beszélj róla a jelenlétemben!

- Jól van, na, Amy, értettem – motyogta zsörtölődve.

Kibújtam az öleléséből és felültem az ágyon. Mélyet sóhajtottam, mire megéreztem Tristan aggódó pillantását. Feléje fordítottam felsőtestem, és úgy néztem tovább őt. Láttam, engem fixírozott.

- Mi az?

- Semmi, semmi… Figyelj, én lezuhanyozom, maradj itt, vagy nem tudom…

- Oké! Felfogtam! – mondtam, aztán visszafeküdtem a puha ágyra. Tristan felkelt, majd elindult a fürdője irányába. Az ajtóban megfordult, visszafordult, aztán rám mosolygott, majd eltűnt az ajtó mögött. Én újra felültem. Nekivetettem a hátam a támlának, és megint elkezdtem gondolkodni. Tristanről és Azazelről. Nem tudom, mintha mostanában ez a szokásommá vált volna.

De ennek véget kell vetni. Vagy Azazeltől válok el, vagy Tristantől, de a kettő együtt nem lehetséges. Sem az elválás, sem a viszony. Felpattantam az ágyról. Tudtam már, mit kell tennem. A kérdés, hogy elég bátor vagyok-e hozzá.

Visszamentem a szobámhoz, és óvatosan benyitottam. Azazel tegnap részeg volt, lehet, hogy másnapos. Nem tudom, vámpírként még nem rúgtam be, és nem tudom, milyenek a mellékhatások. Bementem, halkan behúztam magam mögött az ajtót, nehogy véletlenül felébresszem, aztán az ágyhoz mentem. Azazel úgy aludt benne, mint egy kisgyermek. Annyira édes volt. Hiába ivott be tegnap éjjel, valahogy nem tudtam rá haragudni. A düh, amit tegnap éreztem, nyomtalanul elpárolgott. De lehet, ez csak addig fog így tartani, amíg fel nem ébred, és meg nem szólal? Elvégre, ha kinyitja a száját, akkor azon minden kijöhet. A szótól elkezdve a tegnap esti alkoholig.

Odamentem hozzá, aztán halkan elkezdtem szólongatni, hátha felébred majd. De nem. Hangosabban szólongattam, aztán elkezdtem rázogatni a vállánál fogva. A harmadik után mordult egyet és úgy kapott felém, mint egy kobra. Elkapta a csuklómat, maga felé rántott, és mire feleszméltem, már mellette feküdtem az ágyon.

- Ezt még egyszer ne! – hallottam kissé dühös, de álmos hangját. Ami elpárologni látszott, az most újra visszajött. Újra éreztem iránta a dühöt. Hogy lehet ennyire önző? Elméletileg én a felesége vagyok, nem szabadna leinnia magát, másnak szüksége lenne rá, vagy ebbe bele sem gondolt? Vagy lehet, hogy én vagyok az önző? Csak magamra gondolok?

- Többször is meg fogom ezt tenni, ha te leiszod magad! – vágtam vissza. – Hallom, ez nem az első alkalom volt, és ha jól hiszem, nem is az utolsó!

- Lehet, neked sem ártana pár korty, nem lennél ilyen maradi. – Hangja gúnyos volt, és a szavai akadoztak. A nyelve nem mozgott elég gyorsan, vagyis ez azt jelentette, hogy a szesz még mindig dolgozott benne. Akkor viszont nem kis mennyiséget ivott, ha az alvástól nem józanodott ki.

- Én nem iszok, és nem is fogok inni, ezt jól jegyezd meg! Jobban tennéd, ha te sem, különben csúnya következményei lehetnek!

- Oh, például? Elmondasz apucinak? – gúnyolódott.

- Nem vagyok olyan elesett, mint hiszed – válaszoltam nyugalmat erőltetve hangomra, habár már a sírás küszöbén álltam.

- Akkor mit akarsz tenni? – sziszegte. Már nem voltam biztos, hogy az alkohol mondatja ezt vele, tegnap este rosszabb állapotban volt, és aludt azért pár órát. Az igaz, hogy még mindig maradt benne pia, de nagy része elszállt, és szerintem majd később arra akarja fogni. Hát nem fog neki sikerülni.

- Majd meglátod. És ne játszd meg, hogy részeg vagy, amikor nem vagy az! – kiáltottam. Erre megdöbbent, és leszorított az ágyra, miközben megragadta a torkomat.

- Na, idefigyelj! Ha nem akarod, akkor nem játszom meg! – Most a hangja, a beszéde tiszta volt, ezek szerint egész végig átvert, vagy kialudta, vagy egyáltalán be sem rúgott. – És azt sem fogom megjátszani, hogy szeretlek! Te csak egy hülye kis csitri vagy, akinek az apja eléggé magas rangú ember, és éppen ezért kellettél nekem!

- Vagyis kihasználtál? De miért?

- Az előkelőségemen régen csorba esett.

- Aura? – bólintott a kérdésemre. És előttem minden világos lett. – Ha nem vetted volna el Tristantől, semmi baj nem lett volna, még mindig ugyanolyan tisztelettel néznének rád az emberek!

- Nem, Aura kellett nekem. Csak mert Tristané volt. Nem bírtam elviselni, hogy ő érzi a testét… Szóval elvettem tőle.

- Igen, és így Aura megölte magát, és mindkettőtök emlékezni fog arra a napra. De te vagy a hibás a lány haláláért. – Erre a kijelentésemre erősebben megszorította a torkomat, éreztem, hogy kissé nehezebben áramlik a levegő, de különösképpen nem zavart. Csak az ijesztett meg, hogy Azazel most bármit tehet velem. Éreztem, gyenge lennék vele szemben. Nő vagyok, hiába vámpír, egy dühös emberrel nem bírnék el. Ráadásul egy férfival.

Megpróbáltam lelökni ugyan magamról, de nem jártam sikerrel. Aztán rájöttem, hogyan lehetne tenni ez ellen a lehetetlen, tehetetlen helyzetem ellen. Azazel felettem volt, a súlyával rám nehezedett. Nem azért, hogy összeroppantson, ez kissé nehézkes lett volna, hanem azért, hogy még jobban az ágyhoz szegezzen és én képtelen legyek a mozgásra. Csakhogy ő is férfiból van, márpedig a férfiaknak van egy igen híres gyenge pontjuk… Felemeltem és térdben behajlítottam a jobb lábamat, majd pár pillanattal később Azazel ordított egyet. Legnagyobb becsességét fájlalta, és így nekem alkalmam nyílt a menekülésre. Sikerült lelöknöm magamról a férjemet, aztán felugrottam és az ajtóhoz rohantam. Feltéptem… és belefutottam Tristan védelmező karjaiba.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.