Egy kilátástalan világban
Ahol minden már csak bánat
Mikor már minden sötétté vált
Jelent meg egy angyal szárny
Béke és nyugalom ölelte
A vidámság és boldogság képzelete,
Amit magamban már rég nem lelek

Egyre közelebb és közelebb jön,
De még mindig nem látom
Az arcot, ami meglátogatott
Majd hirtelen megállt
És így szólt hozzám:

Engem teljesen csak akkor láthatsz,
Ha szívedben tisztává válsz,
Mert engem gonosz lélek nem bánthat

Vágytam rá, hogy meg nézzem, kit rejt a fény,
Akinek azt mondhatom a lelkem a tiéd
Hát megtettem, amit kért
Kinyitottam neki a szívem mélyét
És megláttam végre őt,
Egy gyönyörű nőt,
Aki elvitt végre innen
És megmutatta milyen a boldogság tengere
Egy angyal, aki reményt hozott az életembe
És még most is ott él benne