Rose ijedten pördült meg a kabinban. Sikoltott, de Jack befogta a száját, mielőtt túl hangos lett volna a kiáltás. Ha nincs senki a közelben, akkor nem is hallották meg. De ha most épp vár valaki a fürdőre, akkor Jack nagy bajban van… Rose pedig megkönnyebbülhet. De nem tört rájuk senki, így Jacknek volt hatalmas mákja, és Rose újra a balszerencséjét kezdet hibáztatni.

- Remélem, nem árultad el senkinek a mi kis titkunkat, Rose! – A lány hevesen elkezdte a fejét rázni, de Jack átlátott rajta. – Ne hazudj nekem! – sziszegte. A lánynak tágra nyílt a szeme rémületében, mikor Jack keze elindult a testén, miközben a másik még mindig a száját tartotta.

Rose a meleg víz ellenére minden ízében remegett. Innen nincs menekvés. Megint kiszolgáltatott állapotba került, ugyanannál a férfinél. Inkább haltam volna meg, mikor ledobott a hídról, gondolta. Jobban jártam volna.

Jack keze végigcsúszott a lány testén, le az ágyékáig, majd vissza. Rose érezte, ahogy az előtte álló férfiassága nekifeszül az ágyékának. Érezte a férfi felajzottságát. Jack az ő szenvedésében lelte örömét, semmi másban. Nem a testében, az arcában, a hangjában. Hanem a fájdalmában. Jack körülrajzolta a lány domborulatait, és egyszer nem figyelt a kezére, amely Rose száját fogta be. A lány kihasználta az alkalmat és felsikított. Jack feleszmélt, és lekevert a lánynak egy olyan erős pofont, amibe még az ő keze s belefájdult. Rose-nak nem sokon múlt, hogy össze ne essen a fájdalomtól. Testét a férfi a kabin falának szorította, sok esélye nem volt a mozgásra. A meleg víz még mindig záporozott rájuk, de nagyon egyikük sem érezte. Jacknek a kéj újbóli felszításán járt az esze, Rose-nak pedig a menekülésen.

Jake éppen Missynél csavargott, amikor meghallotta a sikítást. Mindketten felkapták a fejüket, és Missynek volt annyi ereje, hogy megkérdezze, ki sikíthatott. Jake tudta a választ. Odáig még nem jutott el, hogy elmagyarázza a lánynak a részleteket, de éppen bele akart kezdeni, és Missy azért pár dolgot már tudott az unokatestvéréről.

Jake az ajtóhoz rohant, majd szinte felszakította azt. Nem tudta, honnan jött a hang, de azt igen, hogy ki volt, így első útja Rose szobájába vezetett. Amikor belépett az ajtón, nem talált senkit. A fejét fogta idegességében, mikor az egyik kisgyerek lélekszakadva futott a folyosón, éppen feléje. Jake megállította.

- A… a fürd… a fürdőben! – lihegte a kölyök.

Jake sarkon fordult és az említett helyiséghez futott. Csak a víz csobogását lehetett hallani, meg mintha egy férfi sutyorogna. Jake lenyomta a kilincset, de az nem engedett. Tudta, hogy baj van, de segítséget nem akart hívni, azzal csak az időt vesztegetné. Nekinyomta a vállát az ajtónak, majd megint, mire a harmadik próbálkozására engedett a zár, és kipattant az ajtó.

Körülnézett. A kabinban két ember körvonalát látta, túl szorosan egymáshoz tapadva.

Jack nem vette észre, mikor a kabin ajtaja kinyílt. A saját sóvárgó vágya és a víz csobogása elnyomta a halk kattanást. Már csak azt érezte, hogy valaki megragadja a vállát, és elrántja Rose-tól. A lány fellélegzett, de a félelem miatt teljesen leblokkolt.

Jack megfordult, mikor fogva tartója elengedte, és szembenézett a merénylővel. Megdöbbent, mikor Jake arcát látta maga előtt. Aztán érezte is unokatestvére jobb kezét az arcán. Jake nem tétovázott, nem vette figyelembe a rokoni szálat, hanem cselekedett. Dühből, félelemből. Nem önmagát, hanem Rose-t féltette.

Olyan hévvel esett neki Jacknek, hogy a férfinek védekezni sem volt ideje. Az más kérdés, hogy ereje volt-e.

Jack másodpercek alatt olyan állapotba került, hogy a mentős is elszörnyedt volna az állapotán. Jake megvárta, míg eszméletlen lesz, akkor még egyet rúgott a már földön fekvő férfibe, aztán nyugalmat erőltetve odament Rose-hoz.

Elzárta a vizet, és leguggolt a lány mellé. Rose ugyanis – mikor Jake megjelent és lerángatta róla a férfit – a kabin padlóján kuporgott, lábait felhúzta, a fejét pedig rájuk hajtotta, hogy ne kelljen néznie a verekedést. Kezével átölelte a lábait, így egy kismacskára hasonlított.

A meleg víz már nem záporozott rá, és csend volt, a lány mégsem moccant. Mikor Jake hozzáért összekulcsolt kezéhez, megrezzent, és arrébb tette a kezét.

Jake értette a célzást. Levett egy törölközőt a polcról, majd letette a lány mellé és behívta Missyt, aki az ajtóból nézte a jelenetet. A lány odament a kuporgó Rose-hoz, majd ő is megpróbálkozott megérinteni a kezét. Sikertelenül.

Jake eközben kicipelte céltábláját a folyosóra és odaszólt két arra járó embernek, hogy vigyék a szobájába, és zárják rá az ajtót. Majd ő később elintézi.

- Rose, semmi baj. Már vége van – nyugtatta Missy a lányt. Ő is leguggolt, és úgy helyezkedett, hogy egy arra járó ne lássa meg Rose-t. Ugyanis a lányon még mindig nem volt semmi, de olyan állapotban volt, hogy fel sem fogta. -  Gyere, törölközz meg – noszogatta Missy. Rose felemelte a fejét, és barátnője kedves arcával találta szemben magát. Csak ők voltak a kis helyiségben.

- Miért történik ez velem? – kérdezte Rose fakó hangon. – Miért nem haltam inkább meg? – suttogta.

- Rose, ne mondj ilyeneket! Csak… Ez egy pechsorozat, ne is törődj vele… - Missy beharapta a száját. Minek mond ő ilyeneket? Persze, hogy Rose-nak törődnie kell ezzel… Inkább meg sem szólalt volna… - Figyelj, nem úgy… Gyere, mi lenne, ha ezt a szobádban beszélnénk meg? Meg fogsz fázni, ha itt maradsz a földön.

- Számítana az? Ha lebetegednék?

- Nekem igen, nyugodj bele. Nekem kellene futkosni hozzád, ha kellene valami és napokig fáradt lennék miattad. Ezt te sem akarhatod! – biztatóan rámosolygott a lányra, hogy menjenek már, de Rose még mindig nem moccant.

- Nem… Mi lett vele? – bökött fejével az ajtó felé, amerre Jack és Jake eltűntek.

- Jake a szobájába vitette és rázáratta az ajtót.

- És ő hova lett? – kereste a szemével Rose a férfit.

- Itt vagyok – lépett be most Jake is. Eddig az ajtó maradványai mellől hallgatta a beszélgetést, de most közbeszólt.

- Mi lesz vele? – kérdezte Rose.

- Ez csak rajtad áll. Bár ha te nem szeretnél semmit sem tenni, akkor majd én elintézem helyetted is és a rendőrség helyett is – válaszolt nyugodt hangon a férfi. Rose bólintott, majd megfogta a törülközőt, amely még mindig ott hevert mellette. Jake tapintatosan elfordult, mikor a lány fel akart állni. Missynek segítenie kellett neki, különben visszazuhant volna a hideg kabin padlójára, akár egy rongybaba.

Rácsavarta magára a törülközőt, de Missynek kellett megkötnie, annyira remegett a keze. Nem volt könnyű feladat. Rose-nak pedig most egy szál törülközőben kell végigmennie a folyosón a szobájához – mivel ruhát nem hozott magával.

Missy segítségével aztán elindult a szobájához. Jake minden mozdulatukat követte, közvetlenül mögöttük haladt, hogy ha baj lenne, el tudja kapni Rose-t. A folyosón nem találkoztak senkivel, figyelő tekintetek nem kísérték az útjukat.

Missy leültette Rose-t az ágyra, mikor beléptek a lány szobájába, és keresett neki valami ruhát a törölköző helyett. Jake addig kint maradt, az ajtón kívül. Missy segített felöltözni a lánynak, majd kiment a szobából, átengedve a terepet Jake-nek.

- Hogy érzed magad? – kérdezte Jake, miután becsukta az ajtót.

- Szerinted hogy érzem magam? – kérdezett vissza a lány. – Megerőszakol, utána meg újra… rám támad – formázta át az utolsó pillanatban a mondatot.

- Bocsi. Ez hülye kérdés volt.

- Az.

- A fürdőben… mit csinált?

- Belopózott mögém és leszorított. Aztán jöttetek Missy-vel.

- Fáj? – kérdezte Jake a lány arcán pihentetve tekintetét. Jack ütése meglátszódott a lány arcán.

- Micsoda? – Rose annyi fájdalmat, kínt kapott már Jacktől, hogy nem is érezte az arcán lévő ütésnyomot.

- Az arcod. Itt – simította meg a férfi a vörös foltot. Kezét lágyan húzta végig a finom bőrön, nehogy nagyobb fájdalmat okozzon a kelleténél.

- Már nem is érzem.

- Sajnálom, hogy ez történik veled.

- Igen, én is. Inkább meghalnék. Az is jobb lenne.

- Ne szédítsd magad ilyenekkel, mert csalódni fogsz, ha nem következik be a halál.

- Ezt hogy érted?

- Meg akarsz halni, de ha valami jó történne az életedben, akkor teljesen megváltozna a véleményed.

- Milyen jó történhetne még az életemben? – horkant fel a lány. – Szerinted az, amit eddig átéltem, az jó? Vagy, hogy ezt mind, ezt a rosszat bármivel is szebbé lehetne tenni?

- Miért, ha találkoznál valakivel?

- Aki megint meg akar…

- NEM! – vágott Jake a lány szavába. – Hallgass már végig! – Rose a férfi hangsúlyára úgy nézett, mint egy megszeppent kisgyerek. Elhallgatott és csak üldögélt az ágyán. – Nem csak olyanok vannak, mint Jack. Ha még ezt nem tapasztaltad meg, akkor az sajnálatos, de nem jelent semmit. Illetve… csak annyit, hogy akkor tudod, milyen az, ha szeretsz valakit. Ő meg tudja fordítani ezt a viszonyodat – vagy iszonyodat – a jövőképedről.

- Azt mondod, menjek hozzá valakihez, és akkor normális lesz az életem?

- Nem azt mondtam, hogy menj hozzá valakihez. Hanem azt, hogyha megismernél valakit, akkor Jack egy idő után elfelejtődne. Az agyad kitörölné a fejedből és nem rémülnél meg se Missy, se az én érintésemtől.

- Az csak azért…

- Nem, az azért volt, mert Jack azt tette veled, amit. – Jake hangja keményen hangzott. Már megunta a lány siralmait, hogy nem képes túllépni Jacken. Bár lehet, hogy ő sem vette volna könnyebben, mint a lány…

- Igen, és te nem utálnád meg emiatt a…

- De te mindenkit utálsz! Illetve nem engeded közel magadhoz az embereket.

- Te is itt vagy két lépésnyire.

- Nem úgy értem. Lelkileg nem engedsz közel semmit és senkit. Csak egyszerűen vagyunk körülötted, de te nem bízol meg senkiben. Jack nem hagyhatott volna benned ekkora nyomot.

- Mit vársz tőlem? Ujjongjak, csak mert megerőszakoltak? Ráadásul nem csak Jack, hanem pár haverja is „benevezett a játékra”! – mutatta az idézőjeleket a kezével. Jake megdöbbent arcot vágott. A múltkor kimaradt a lány beszámolójából. Azt mondta rá, hogy azt a részt nem akarja hallani, így Jake-nek pár részlet homályos volt.

- Úgy érted, hogy többen…

- Igen. – Rose lehajtotta a fejét, hogy a férfi ne tudjon a szemébe nézni. Nem sokra ment vele. Jake közelebb ment hozzá és a lány álla alá nyúlt. Megfogta, majd felemelte a fejét. Így Rose már kénytelen volt a másik szemébe nézni.

- Miért nem mondtad el?

- Ne mondd, hogy akartad volna hallani.

- Rose – sóhajtott egy nagyot a férfi. Nehezen igazodott ki a lány gondolatmenetén. – Bennem megbízhatsz, bármit elmondhatsz nekem. Nem harapok. És igenis, érdekelt volna, szerettem volna hallani. Kezdem azt hinni, eddig sem bíztál meg senkiben és Jack meg csak rontott ezen.

- Bíztam én… Voltak barátaim. Vagyis vannak.

- A barátság nem jelent bizalmat. A bizalom az, amikor kitárod a szíved a másik előtt, elmondasz neki mindent, kivétel és kitétel nélkül.

- Voltak barátaim – ismételte meg a lány.

- Rose, én az életemet is rábíznám Missyre. Ezt jelenti a bizalom. A kezébe adnám az életemet és nem kérnék rá garanciát.

- Úgy beszélsz, mintha az életed egy árucikk lenne.

- Csak próbálom érthetően magyarázni – mosolyodott el Jake.

- Oké, akkor értem a lényeget. Befejezted?

- Még nem. Még egyvalamit szeretnék.

- Hallgatlak.

Jake ahelyett, hogy mondta volna, inkább cselekedett. Érezte, a lány már megnyugodott annyira, hogy ne sikítson fel, ha hozzáér, és ne is rántsa el a kezét tőle.

A beszélgetésük – vagy inkább veszekedésük – közben olyan közel kerültek egymáshoz, amilyen közel még sosem voltak. Jake már észrevette a csökkenő távolságot, de Rose-nak ez láthatóan nem tűnt fel. Ugyanúgy ült tovább az ágyon.

Jake kihasználta most a lány figyelmetlenségét és megcsókolta.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.