Jake arra ébredt, hogy a mellette fekvő lány dobálja magát. Már megint. Álmosan pislogott párat, majd felült. Hallotta, hogy a lány valamit motyog is, de nem értette tisztán. Föléje ereszkedett, majd lefogta a kezeit, és a lány így már alig tudott mozdulni. Az enyhe súlyra, ami ránehezedett, Rose magához tért. Amikor kinyitotta tengerkék szemeit, már könnyes volt az arca. Zihált, nehezen kapkodta a levegőt, az arca holtsápadt volt.

- Most már érted, miért alszom gyógyszerekkel? – kérdezte nyöszörögve Rose. Jake lemászott róla, majd melléfeküdt. Átnyúlt felette s odanyújtotta a vizespoharat a lánynak, aki hálásan elfogadta, és belekortyolt. A keze annyira remegett, hogy csak a férfi segítségével volt képes megtartani a poharat.

- Ez még mindig nem ok, hogy ilyeneket vegyél be – mondta nyugalommal Jake.

- Óh, nem?

- Nem. Csak megszoktad már. Nem azt mondom, hogy alkalmanként nem használ. De ha már elég régóta szeded, akkor olyanná válik, mint a cukorka, és a szervezeted nem ismeri fel a nyugtatót.

- Jó, akkor álmodj te rémeket… - morogta a lány, majd megpróbálta letenni a poharat, de az véletlenül kicsúszott a kezéből, és a benne lévő folyadék – amely nem volt több egy-két kortynál – a padlóra folyt. Az ágynemű szerencsére nem lett vizes, és a pohár sem tört össze, csak arrébb gurult a szőnyegen.

Rose fáradtan visszadőlt az ágyra, hagyta, hogy a férfi felálljon és visszategye a helyére a poharat. Jake egy zsebkendővel felitatta a kevéske vizet a szőnyegről, majd a poharat biztonságos távolságra helyezte az éjjeliszekrényen és visszafeküdt a lány mellé.

- Meg kell szoknod, hogy nem gyógyszerekkel alszol.

A lány csak nyögött egyet, hogy tudtára adja Jake-nek, hallotta, mit mondott, de a szemeit továbbra is csukva tartotta. A párna olyan kényelmes volt…

Jake figyelte Rose egyenletes lélegzetvételét. Most olyan nyugodtnak tűnt. De azt is tudta, hogy ez csak álca. Valójában a lány teljesen nyugtalan volt, a gyógyszere megvonása felért egy drogosként eltöltött éjszakának az elvonón. Majdhogynem remegett.

- Rose, azt mondod, évek óta szeded azt az izét.

- Igen – mondta a lány pár perc csend után. Azt várta, Jake folytatja, de az nem szólalt meg, így kénytelen volt ő beszélni.

- Akkor magyarázz meg nekem valamit.

- Hallgatlak.

- Miért nem volt bajod, amikor nálunk voltál, és most miért van bajod, ha nem kapod meg az altatót?

- Nem is tudom. Talán mert ott voltatok, vigyáztatok rám.

- És?

- És nem féltem.

- De minek kezdted el szedni egyáltalán?

- Mert egyszer éjszaka valami félelmetest álmodtam. Akkor aztán bevettem egy altatót, hogy könnyebben tudjak aludni. És mivel az álom nem jött vissza, úgy döntöttem, megpróbálkozom vele legközelebb is. Így szépen rászoktattam saját magam.

- De ha nem kellett bevenned altatót, mikor nálunk voltál, vagyis Missy is és én is ott voltunk, hogy vigyázzunk rád, akkor most miért akarod bevenni? Hiszen megint itt vagyunk.

- Igen, de nem egy eldugott helyen, ahol senki nem talál meg.

- Jaj, Rose. De itt vagyunk, vigyázunk rád. Én pedig egész éjjel melletted vagyok, mégannyira sem kell aggódnod.

- Tudom… - Rose tehetetlenül megfordult, majd végre kinyitotta a szemét. Úgy vitatkozott a férfival, hogy közben nem is nézett rá. Most a szekrénye nézett vele farkasszemet.

- Akkor? Majdhogynem remegsz, pedig mikor a kis földalatti házikómban voltál, semmi bajod sem volt.

- Igen. De itthon vagyok, és itt korántsem ezt szoktam meg.

- Hát akkor szokj rá. Itt sem kell félned, ha nem mi, akkor a szüleid vigyáznak rád.

- De én akkor is félelmetesnek találom ezt.

Jake átölelte a lányt, majd közelebb húzta magához ugyanazzal a mozdulattal. Rose-nak nem volt sem ideje, sem ereje a menekülésre, így hagyta, hogy Jake teste hozzásimuljon.

- Mi lett Jack-kel? – kérdezte halkan a lány.

- Semmi. Börtönbe küldtem. Kapott pár évet.

- De akkor ti most… - ráncolta a homlokát a lány.

- De akkor mi most. Nincs velünk semmi sem.

- De hát kiadhat benneteket!

- De nem fog.

- Honnan vagy benn olyannyira biztos? – hüledezett Rose.

- Csak biztos vagyok benne. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj – csitítgatta a férfi Rose-t.

Rose csendben maradt, de inkább gondolkodott, semmint azért hallgatott, mert nem tudott mit mondani. Jack jelenleg börtönben, vagyis nem árthat neki. De a férfi most azoknak árthat, akiket ő megkedvelt.

- De miért…

- Hallgass már! – szólt rá Jake a lányra. – Jack biztosított róla, hogy nem szólja el magát. Legyen ennyi elég. – A férfi azt már nem mondta el a lánynak, hogy megfenyegette Jack-et. Rávette a férfit, hogy még csak meg se szólaljon a rendőrök előtt. Tény, hogy brutális, de hatékony módszert használt.

Jake visszafordította maga felé a lányt, majd minden előzetes bejelentés, vagy mozdulat nélkül megcsókolta. Rose ledöbbent, teljesen mozdulatlanná vált, majd az agya felpörgött és visszacsókolta a férfit. Most Jake döbbent le, de ez nem tartott sokáig. A takaró hamar lekerült róluk, ahogy elmozdultak az ágyon. A fele még a bútoron volt, de a másik fele a földön lógott, mint egy kisgyermeknek egy rossz álom után. Csak Jake nem a legrosszabb, hanem a legszebb álom volt Rose életében.

A takarót lassan az alvós ruhák követték, amik aztán itt-ott elhajigálva hevertek a földön. Az egyik ruhadarabbal újra leverték a poharat, de most senki nem kelt fel az ágyból, hogy a helyére tegye…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.