Másnap reggel Rose kipihenten ébredt, habár az éjszaka nagy részét intenzív mozgással töltötte. Nem sokat aludt, és amikor felkelt, még a Nap sem volt fenn. Még az égitest is aludt. És mellette Jake is. Rose ledobta magáról a takarót, majd felvett egy köntöst és az erkélyablakhoz ment. A kis beugró rész elég volt, hogy elférjen rajta, így felült rá, lábait maga alá húzta, és figyelte a Napfelkeltét. Jake halk szuszogása volt az, ami megtörte ezt az idilli csendet. A máskor teljesen csendbe burkolózó szoba most kissé „zörejes” volt.

Rose hallotta, Jake mikor ébredt fel. A férfi egy hangos horkantással kelt fel, de ágyban maradt, míg teljesen fel nem jött a Nap. Amikor aztán végre Rose feléje fordult, egy édes, vagány, szívdöglesztő mosoly jelent meg az arcán.

- Hogy aludtál, kedvesem? – kérdezte vidáman.

- Jól. - Rose maradt az ablakpárkányon ülve, s nézte, hogyan közeledik feléje a férfi ádámkosztümben. Elmosolyodott, mikor melléje ért és megcsókolta. Az előző éjszaka nem maradt meg benne nyomtalanul. Jake gyengéd volt vele, olyannyira, hogy majdnem sírni támadt kedve. De tudott uralkodni magán, s amúgy sem a sírásnak volt akkor itt az ideje.

- Reméltem is. – Jake átölelte a lányt hátulról, majd megtámasztotta állát Rose vállán, s onnan nézte, miként emelkedik egyre feljebb az égitest a város fölé. A Nap pedig vígan kapaszkodott felfelé, hogy minél többen bosszankodjanak rajta, miért van olyan fényesség a szobájukban.

A férfi felült a lány mögé, majd úgy helyezkedett, hogy mindegyiküknek kényelmes legyen. Hátát nekivetette félig a falnak, félig az ablakkeretnek, magához vonta Rose-t, s az ő hátát nekitámasztotta a saját mellkasának, fejét pedig a vállához húzta. Félig fekvő, félig ülő helyzetet vettek fel így.

Percekig csendben voltak, mígnem Jake megtörte némaságot.

- Költözz vissza hozzánk. – Hangja halk volt, de ezt a három szót izgatottan ejtette ki a száján.

- Tessék?

- Költözz vissza. És most hozd a cuccaidat is, mert Missy-nek elfogytak a ruhái – kuncogott Jake.

- Ugyan miért költöznék vissza? – Jake-et szíven ütötte a kérdés és a hangsúly, de válaszolt.

- Mert hiányoztál, míg nem voltál velem. Megszoktam, hogy mindennap látlak, hogy hallak… El sem tudod képzelni, mennyit gondoltam rád az elmúlt két hónapban.

- Én is sokat gondoltam rád, rátok. De nem mehetek el csak így. Nekem még suliba kellene járnom, még annyi minden…

- A suliban most halasztasz, ha jól tudom. Vagyis nem vagy elkötelezve semmire. És ha nem akarsz, nem kell abba a földalatti lakásban laknod, van még két házam, azok a földfelszín felett, szóval még választhatsz is!

- Jake… - Rose úgy fordult, hogy lássa Jake arcát, de azért ne is essen le a párkányról. – Nem arról van szó, hogy oda visszamennék-e. Hanem hogy egyáltalán visszamennék-e. Most a szüleimmel kell lennem. Nem hagyhatom itt őket…

- Én pedig nem hagylak itt téged. Rose, jelenleg két választásod van. Vagy te jössz velem, vagy én maradok itt. A többi már csak részletkérdés.

- De…

- Nem hagylak el. Soha többé. És ezt jobb lesz, ha megjegyzed.

- Olyan hülye vagy.

- Csak makacs. Szóval, mit döntesz? Te, vagy én?

- Egy ideig még itt maradjunk, anyu olyan boldog volt az előbb. Aztán majd meglátjuk.

- Rendben. – Jake adott egy csókot a lány homlokára, majd lemásztak a párkányról. Missy épp akkor rontott be – kopogás nélkül -, amikor Jake felvette a földről a nadrágját, ugyanis még mindig nem volt felöltözve. Missy elfordult, megvárta, míg bátyja felöltözik, aztán végre nekikezdett, amiért jött.

- Jake, a kocsit csak napok múlva tudják megjavítani, felhívtam egy szerelőt.

- Oh, rendben, köszi. Akkor viszont egy darabig itt maradunk – kacsintott a férfi Rose-ra, mire az belepirult. Missy döbbenten nézte kettejüket, de meg sem mukkant, inkább hátrált pár lépést, majd illedelmesen kizárta magát a szobából. – Na, ezek szerint van esze – dörmögte Jake.

- Missy-nek mindig is volt, csak te nem tudtad – vágott vissza Rose.

- Persze, persze… - Jake felvette a pólóját, majd odament Rose-hoz és megcsókolta, olyan hevesen, hogy szegény lány megriadt tőle. Amikor aztán megnyugodtak mindketten, a férfi bocsánatot kért, de nem hagyta abba a csókot. Újra ott kötöttek ki, ahol előző este; az ágyban.

Missy boldogan újságolta el Mrs. Jenkinsnek, hogy úgy tűnik, még pár napig ott fognak dekkolni náluk. Az asszony nem lelkesedett különösképpen, de nem is fogadta a hírt elutasítóan. Tulajdonképpen Rose megváltozott, amikor ők ketten feltűntek, szóval még hálás is lehet azért, hogy itt vannak. A hírre az idősödő nő úgy gondolta, megint süt egy kis süteményt, és ezúttal jutott belőle a férjének is. George Jenkins másnap reggel korán elment a munkába, majd kora délután haza is ért, hogy minél többet lehessen a vendégekkel, és legfőképp a lányával. Előző este is feltűnt neki, hogy Rose-t mintha kicserélték volna. Mintha újra az a régi, aranyos, szenvedélyes kislány lenne, aki régen volt.

Na, igen, Rose szenvedélyes volt, de ezt leginkább csak Jake tudta…

Pár napig, míg az autót meg nem javították, ott maradtak, majd Rose közölte a szüleivel, hogy ő bizony el szeretne költözni. S minő meglepetés, kiderült, Jake egyik lakása csak pár percnyire volt az ő lakásuktól. Rose anyja nem nagyon lelkesedett az ötletért, hogy lánya elhagyja, mikor csak nemrég jött vissza, de hagyta, had élje az életét. Kiengedte a „családi fészekből”, s két hétre rá, hogy a jégeső megzavarta őket, Rose kiköltözött.

Missy szerencsére nem lakott velük, mert hát keveset aludt volna szegény… A szomszédok ugyan nem panaszkodtak, de…

Jake és Rose boldogok voltak egymás mellett. Hiába voltak egymással konfliktusaik, megértették egymást, s Rose egy idő után hatalmas bizalmat szavazott meg a férfinak. Olyannyira, hogy két évvel később ikrekkel gazdagodott kis családjuk.

Jake lemondott a „rablás, de csak szükségből” játékáról, s rendes munkát vállalt, aminek meg is lett az eredménye. A két kisfiú boldogan nőtt fel, s állandóan piszkálták egymást, ahogy az két ikertől el is várható. Missy szívesen játszotta a dadát, habár általában ő került ki vesztesként az ikrekkel szemben. Aranyosak voltak, már ha egy Kerberosz aranyos lehet. Ketten annyira pajkosak voltak, hogy egy hurrikán sem tudta leverni a turpisságukat. Eszesek és ügyesek voltak, ha nekikezdtek valaminek, akkor azt véghez is vitték. És Missy problémája általában innen származott. De nem tudott haragudni a fiúkra. Mindketten apjuk smaragdzöld, vadító szemeit örökölték, és anyjuk sötétbarna haját, s mindehhez társult a szájuk sarkához egy-egy gödröcske, ami, ha mosolyogtak, ellenállhatatlanná tette őket.

Rose nehezen bírt velük, de ketten együtt Jake-kel megoldották a két csintalannal lévő problémákat. Az ikrek kaptak még egy kishúgot is, csakhogy ne unatkozzanak, s az óvodában arról áradoztak az óvónőknek, milyen aranyos is a húguk. A felügyelők meg már előre féltek, milyen lesz az a „kishúgi”, ha a bátyjai ilyenek…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés