I.

A négyéves kislány a kocsi hátsó ülésén ült, a szülei pedig elöl. Őket nézte, de érezte, hogy a szemeit már alig tudja nyitva tartani. Már majdnem elaludt, amikor hirtelen hallotta a kerekek csikorgását, aztán érezte, ahogy a kocsi nekicsapódik valaminek…

Ashley felriadt. Ránézett az órára: hajnali kettőt mutatott. Még alhatok 3 órát. Ahogy visszafeküdt, s már el is nyomta az álom. Reggelre ebből már semmire sem emlékezett…

♥

- Ashley, miért mosolyogsz? – Claire, a lány nagynénje bejött, hogy felébressze unokahúgát, és széthúzza neki a függönyöket, ahogy az már 15 éve szokásává vált.

- Álmodtam Claire néni. Megálmodtam az életem. Bustle-ban kaptam állást. Arra már nem emlékszem hogy hol, de nagyon tetszett. És boldog voltam. Két kisfiam volt, és a férjemmel már a harmadikat terveztük.

- És én hol voltam? – kérdezte csalódottan a nő.

- Te, Claire néni, épp a kisebbik fiammal játszottál, és énekeltél neki.

- Óh! – a nő meghatódott, s inkább elterelte a témát. Ideje felkelned drágám, már elmúlt öt óra. És munka előtt reggelizned is kell, úgyhogy mire elkezdhetünk dogozni, már forróság lesz odakint.

- Akkor majd folytatjuk a munkát este. Menj le Claire néni, tíz perc múlva én is lent leszek.

♥

Ashley valóban leért a földszintre tíz perc múlva, gyorsan reggelizett a nagynénjével együtt, és már mentek is ki megetetni az állatokat, és megművelni a kertet.

Claire néni és Ashley egy kis faluban laktak. A lélekszáma nem érte el az ezer főt, de nagyon jól érezték magukat. Claire néni legalábbis igen. Ashley a szüleit egy autóbalesetben vesztette el, négyéves korában. A kislány volt az egyetlen túlélő. Ashley a nagynénjéhez került, aki pontosan úgy gondoskodott róla, mintha a sajátja lett volna. Claire néninek a férje ugyanis már rég meghalt, és nem született gyermekük, így Ashley lelkitársa lett a nőnek, meg persze segítsége a birtokon. Aztán ahogy teltek az évek a lány egyre gyönyörűbb lett, de ő inkább minden idejét a nagynénjével töltötte. Segített neki, beszélgetett vele, s a világért sem hagyta volna egyedül. Félt, ha egyszer magára hagyja, őt is elveszítené, ahogy a szüleit. Azonban a nő tudta a lány legnagyobb vágyát: itt hagyni ezt a kis falut, s megalkotni a maga életét. Claire néni abban is biztos volt, hogy egyedül a lánynak ez nem fog menni.

Július közepe volt, s a forróság már reggel kilencre megérkezett. A két nő bement a házba, hogy pihenjenek, hisz már reggel öt óta a szabadban voltak, rendbe tették a kertet, az állatokat ellátták, s már csak a házimunka volt hátra. Míg az idősebb nő főzött, addig a fiatalabb felmosott, rendbe tette a szobákat, s mire az ebéd kész lett, addigra ő is befejezte a takarítást.

Mikor befejezték az ebédet, Claire néni még nem engedte el a lányt az asztaltól.

- Ashley, van számodra egy meglepetésem.

- Nekem? De hát mi?

- Ha már elfelejtetted volna, július 17.-e van.

- Óh, tényleg! Teljesen kiment a fejemből!

- Azt megértem, ha az ember néhány apróságot elfelejt, de hogy a saját születésnapját hogy felejtheti el valaki! – csóválta a fejét a nagynéni, azzal átadott egy borítékot a lánynak. Boldog születésnapot! Viszont lenne egy kérésem.

- Hallgatlak.

- A szobádban bontsd ki, és ne szaladj le kétpercenként a lépcsőn, hogy miért adtam, amit adtam.

- Rendben. Köszönöm.

Mikor Ashley végre az ágyán ült, felbontotta a borítékot. Pénz volt benne, és egy levél, Claire néni írásával.

„Drága unokahúgom!

Mivel tudom, hogy mi a legkedvesebb vágyad, ezért úgy döntöttem, segítek Neked megvalósítani. Nagyon szépen kérlek, ne utasítsd vissza, mivel nagy nehezemre esik Téged elküldenem innen. Tudom mennyire szeretnéd kipróbálni magad az Életben, de nem akarsz engem itt hagyni, egyrészt, mert úgy érzed, segítségre van szükségem a házban, és körülötte, másrészt pedig, mert nincs pénzed, amiből nekivághatnál ennek az egésznek. Eddig Te segítettél nekem, de most az egyszer hadd segítsek én Neked. Kérlek, fogadd el ezt a pénzt és menj a nagyvárosba. Ebből telik lakásra, és néhány napig el leszel vele. Még ha van kedved, bulizhatsz is belőle néhányszor. Ha van kérdésed, hát tedd fel, de ne ostobaságokat! Boldog születésnapot édesem, és érezd jól magad a nagyvárosban.

                                                        Szeretettel: nénikéd

                       P.S.: Azért néha gondolj rám,
és írj egy-egy levelet.”

Mikor Ashley elolvasta a levelet, majdnem sírva fakadt. Miért ilyen jó hozzá Claire néni? Miért engedi őt el, noha tudja, hogy segítség nélkül nem tudja magát fenntartani sokáig? Megyek, beszélek vele –gondolta a lány, s már futott is le a lépcsőn.

- Claire néni!

- A konyhában vagyok kicsikém. Na, elolvastad?

- Igen, és még egyszer köszönöm, de nélküled nem jutok semmire az Életben!

- Dehogynem, hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte, miközben nekiállt elmosogatni.

- Hisz még főiskolára sem mentem, ahogy a barátaim! Nincs semmi képesítésem, és egyedül egy nagyvárosban én elveszett leszek. Senki nem lesz mellettem, és főleg melletted nem. Ki fog Neked segíteni, ha én elmegyek?

- Jaj, Ashley, ne miattam aggódj. Vannak barátaim, akik tudnak segíteni, ha muszáj. Én el leszek egyedül is. A levélben is leírtam, hogy tudom mi a legnagyobb vágyad, és szeretném, ha megvalósítanád. Szóval, mikor indulsz?

- Nem tudom Claire néni… Néhány napon belül. Még előbb elbúcsúzkodom. Sallynek pedig valami ajándékot kell vennem, annak örömére, hogy itt hagyom szegényt – mondta, miközben egy törölgetőruhát, és egy poharat vett a kezébe.

- Sally meg fogja érteni. Ő a legjobb barátnőd évek óta, ne hidd, hogy szüksége lesz bármire is rajtad kívül. Nem kell kiengesztelned őt, mert elmész. Sally amúgy is elmegy fősulira, szóval se így, se úgy nem találkoznátok.

- Igazad van. De akkor is! Olyan furcsa lesz nélküle! És nélküled!

- Ashley – a nő most abbahagyta a mosogatást, és belenézett a lány égszínkék szemébe – tudom, nem könnyű választás, de hidd el, megéri. Búcsúzz el, és menj, a többi majd elválik. Előbb találsz munkát, minthogy Sally végez a fősulin, és akkor majd piszkálhatjátok egymást kinek érte meg jobban. Ma megálmodtad az életed. Hát menj, s éld az álmodat.

- Köszönöm Claire néni – ölelte át nagynénjét a lány.

♥

Ashley, miután elbúcsúzkodott és összecsomagolt, felült egy buszra, amelyik Bustle-ba indult. Két óra múlva meg is érkezett, és döbbenten tapasztalta, mekkora ez a város, az ő kis falujához képest. Még aznap, hogy megérkezett, sikerült találnia egy lakást, de persze egy lakótárssal együtt. A lányt Rose-nak hívták, és igencsak cserfes volt. Ashley és Rose hamar összebarátkoztak. Kiderült, hogy Rose fotómodell, és igencsak jól keres azzal, hogy különböző divatmagazinok címlapján szerepel. Aztán a dolgok mentek a maguk rendjén.

Ashley már néhány napja a városban lakott, de munkát valahogy nem talált. Megszokásból reggel ötkor kelt, kitakarította a lakást, bosszantva ezzel új barátnőjét, mivel Rose állandóan bulizni járt, ha másnap nem kellett mennie dolgozni. Aztán Ashley nyolc körül elment munka után nézni, háromkor hazament, s mindennap munka nélkül.

- Ha ez így megy tovább, elfogy a pénzem, és mehetek haza Claire nénihez, hogy befuccsolt az álmom, és kidobtam az ablakon azt a pénzt, amit ő nagy nehezen összegyűjtött nekem – mondta egyik alkalommal a lány mikor fáradtan hazaért, és Rose-t is otthon találta.

- Akkor van egy ötletem. Menjünk el egy kareoke partira. Ismerek egy kellemes helyet.

- Rose, tudom mennyire szeretsz bulizni, de nekem nincs sok pénzem. Főleg nem egy bulira.

- Akkor meghívlak, csak gyere el. Unom, hogy reggel ötkor ébresztőt fújsz. És rád fér egy kis szórakozás.

- Rendben, de előre szólok, hogy én még nem voltam ilyen partin. Sőt, ha már itt tartunk, egy bulin sem voltam még.

- Ashley ezt most komolyan mondod?

- Teljes mértékben. Ahol én felnőttem, senki nem engedhette meg magának az ilyen esti kimaradásokat, szinte mindenki reggel hatra már teljesen éber volt, és mentek az emberek munkába, meg a ház körüli teendőket elvégezni. Nagy ritkaságnak számított, ha valaki elment egy buliba.

- Rendben. Akkor itt az ideje, hogy megtudd, mit jelent a szórakozás szó.

Aznap este Rose és Ashley kicsípték magukat, és elindultak a partira.

♥

- Álmomban sem hittem volna, hogy egy buli ilyen jó! – szólt Ashley, miután már megivott pár italt, feltaszigálták a színpadra, és elénekelt egy olyan számot, amit most hallott életében először. De meg kell hagyni, jól csinálta!

- Sziasztok lányok! –ezt egy nagyon vonzó fiatalember mondta, aki odament a két lányhoz, miután Ashley lejött a színpadról. Rose felismerte a férfit, de nem mutatta ki, mert ez most Ashley érdekében történt. Rose és a fiatal férfi, akiről kiderült, hogy fiatal tehetségeket keres, összebeszéltek hogy a férfi nézze meg Ashleyt, hátha talál neki állást.

- Szia szépfiú. Mi járatban? - Ashley már kellőképpen berúgott ahhoz, hogy mindenféle badarságot beszéljen, és most is közel állt hozzá, hogy elveszítse a fejét.

- Matthew Clever vagyok, és szeretnék neked munkát ajánlani.

- Honnan tudja, hogy nincs állásom? – kérdezte gúnyosan Ashley.

- Megbízható forrásból. Fiatal tehetségeket keresek, és az előbb megmutattad, hogy Te az vagy. Lenne kedved nekem dolgozni?

- Az attól függ, hogy mit ajánl.

- Vagy énekesnő lennél, vagy fotómodell. A választást rá bízom. Adok egy névjegykártyát, és ha eldöntötted melyik szeretnél lenni, hívj fel.

- Rendben. Köszönöm – mondta ámulva a lány, hogy ilyen gyorsan munkát kapott.

♥

Két nappal később, a parti után, Ashley rávette magát, és felhívta Matthewt. Miután Ashley beszélt a férfival, és megbeszéltek egy találkozót egy kávézóba, a lány örömmel újságolta el Rose-nak, hogy mi történt, de arra is meg kellett kérnie a lányt, hogy kísérje el, mert fogalma sem volt róla, hogy hol van az a hely, amit megbeszéltek.

- Ashley, már csaknem három hete a városban laksz, és még mindig nem tudod, hogy mi hol van?

- Sajnálom, de nem tájékozódom túl könnyedén. Szóval elkísérsz?

- Persze. Mikor van a találkozó?

- Háromkor.

A két lány fél háromkor kilépett a lakásból, úgy döntöttek sétálnak, és Rose közben megmutatja, mi merre van, hogy ne kelljen állandóan kísérgetnie barátnőjét. Aztán megérkeztek a kávézóba, és Rose otthagyta Ashley és Matthewt, hadd beszélgessenek.

- Szia Ashley. Szóval döntöttél?

- Igen. De előbb szeretnék bocsánatot kérni, amit a bulin csináltam. Nem tudtam hogy ki Ön.

- Semmi baj, megesik. Akkor hogy döntöttél? Énekesnő, vagy fotómodell?

- Azt hiszem modell. Nem szeretnék közönség előtt szerepelni.

- Előbb-utóbb reflektorfényben leszel, ezt nem kerülheted el, ha nekem dolgozol. Címlapokon fogsz szerepelni, és mindenki ismerni fog. Felismernek az utcán, és aláírásokat kérnek majd tőled. Mit gondolsz, Rose miért jár állandóan bulizni, ha épp nem dolgozik? Annyi pénzt kap, hogy nem tudja elkölteni, és persze élvezi maga körül a felhajtást.

- Honnan tudja maga, hogy Rose mit csinál? – kérdezte ámulva a lány.

- A barátnőd nekem dolgozik. Csodálom, hogy még nem mesélte. Őt is én fedeztem fel. Szóval? Akarsz nekem dolgozni, és híresség lenni Ashley Mellow?

- Igen. Mikor kezdhetek?

- Akár holnap is. Itt írd alá – mondta, miközben odanyújtott a lánynak néhány papírt. És szólj Rose-nak, hogy várjon meg reggel, és együtt majd bejöttök. Gondolom, nem találnál el az új munkahelyedre, ha már ide is Rose-nak kellett elkísérnie.

- Nem. Valóban. Akkor holnap reggel Mr. Clever.

♥

Másnap reggel Ashley, mint mindig, már ötkor fent volt. Szokás szerint kitakarította a lakást, aztán reggelit készített, és mire barátnője felkelt, már készen állt az indulásra. Rose szokás szerint dühöngött, amiért ilyen korán felkeltették már megint, de nem szólt érte, és hagyta, hogy a lány végignézze, amint megeszi a reggelijét, aztán elindultak munkába.

♥

Mikor beértek az épületbe, Ashley elámult. Kívülről nem is látszott ilyen hatalmasnak az építmény. Rose megmutatta neki, hova kell mennie, aztán otthagyta, és ő is elment dolgozni.

- Ashley egy szinttel lejjebb leszek, ha valami kellene, rendben?

- Köszönöm Rose. Innentől talán megleszek egyedül is.

Mikor a lány eltűnt a liftben, Ashley meglepetten állt egyedül. Talán mégsem fog boldogulni Rose nélkül? Tűnődéséből egy kiáltás hozta vissza. Két férfit látott közeledni. Az egyiküket felismerte, Mr. Clever volt az, de a másikat még életében nem látta.

- Ashley, örülök, hogy eljöttél. Hadd mutassam be az öcsémet Iant. Ő lesz a fotósod.

- Szia. Azt hiszem, tökéletesen fogunk együtt dolgozni. Jó az alakod a modellkedéshez. És azt mondod, még soha nem csináltál ilyet?

- Nem. Csak amiket a nagynéném készített képeket rólam, azokon szerepeltem.

- Akkor azt hiszem teljesen kezdhetem elölről. Szóval a fotózás lényege…

Miután Ian befejezte a mondókáját, ami mellesleg majdnem fél órán át tartott, Ashleynek adott néhány ruhát, hogy öltözzön át, és kezdhetik a fotózást. Mivel a lány most csinált ilyet először, a legelső nap semmire sem mentek. De még a következő kettőn sem. Aztán a lány belejött, és egész jó képek születtek.

♥

Egy hónap után Matthew elküldte néhány magazinnak Ashley fotóit, és az egyik meg is vette. Ezután már több divatmagazin is felkereste Matthewt, hogy Ashley lehessen a címlapjukon, aztán szerződést kötöttek a férfival, és a lány azon kapta magát, hogy napról napra egyre többen ismerik fel az utcán. Senki sem gondolta volna, hogy a leghíresebb magazinok címlapján egy olyan lány szerepel, aki néhány hónappal ezelőtt, még csak egy falusi kislány volt, aki csak álmodozott arról, mihez kezdjen az életével.