II.

Ashley már fél éve Bustle-ban lakott, közben meglátogatta a nagynénjét, és minden hónapban küldött neki pénzt, hogy Claire néni fenn tudja tartani a birtokot, és saját magát is el tudja látni. Mint kiderült, a nagynéninek akadt segítsége, és nem szenvedett hiányt semmiben. Ashley és Claire néni állandóan leveleztek, minden héten legalább két levelet írtak egymásnak, amiben beszámoltak róla, hogy mi történik környezetükben. Ashley például már elég jól belejött a bulizásba, Rose-zal szinte minden héten elmentek, de egymás nélkül sosem.

Aztán Rose kezdett elmaradozni, és Ashleynek közben fogalma sem volt, hova tűnt a barátnője. Mikor egyik alkalommal rákérdezett, Rose végre megadta a választ.

- Emlékszel, mikor fél éve elmentünk arra a kareoke partira?

- Még szép hogy emlékszem, hisz ott ismerkedtem meg a főnökömmel!

- Mikor felmentél a színpadra, odajött egy srác hozzám, és meghívott egy italra. Noah-nak hívják. Azt mondta, hogy néhány hónapra elutazik, de ha visszajött, elmehetnék vele vacsorázni, meg ilyenek.

- Szóval meghívott egy randira.

- Tulajdonképpen igen. És most visszajött. Nem hittem volna, hogy emlékezni fog, de két hete felhívott, és elmentünk vacsorázni. Azért maradok ki néha, mert vele vagyok. Sajnálom, ha miattam idegeskedtél, de én nagyon szeretek vele lenni.

- Jaj, Rose ne mentegetőzz! Megértem! De azért közben szólhattál volna.

- Addig nem akartam, míg nem biztos a kapcsolat. Sajnálom.

- Jól van, túltárgyaltuk – szólt a lány és megölelte Roset. Én annak csak örülök, hogy Te boldog vagy.

♥

Aznap este Rose és Ashley együtt mentek bulizni. De persze Rose vitte Noaht is. Egész jól érezték magukat, és Ashleynek még egy új barátja is akadt.

- Szia. James vagyok. Hogy hívnak? – ezt egy zöld szemű férfi kérdezte, mikor Ashley egyedül maradt, mert Rose elment táncolni Noah-val.

- Ashleynek. Milyen a buli? – kérdezte a lány vidáman.

- Eddig nem éreztem túl jól magam. De aztán megláttalak Téged, és elvesztettem a fejem. Meghívhatlak egy italra? Mit innál?

- Teljesen mindegy. Úgysem tudom megkülönböztetni őket – a lány már kicsit be volt rúgva, de sosem tudta tartani a mértéket, és most is ez történt… A srác olyan vonzó volt… Ashley megcsókolta a férfit, és az gyengéden visszacsókolta… Rose meglátta mi történik, és Noah-val odamentek, hogy leállítsák őket. Ha nem lépnek közbe, durvább dolgok is történtek volna…

♥

Másnap reggel Ashley nem emlékezett semmire. Csak annyit érzett, hogy iszonyatosan fáj a feje. Felkelt, bevett egy fejfájás-csillapítót, aztán véletlenül az asztal mellé tette a poharat, az leesett, és a csörömpölés felébresztette Roset.

- Ashley Te már megint fent vagy? Sosem bírsz aludni ötnél tovább? Négy órája értünk haza, azt ne mondd, hogy nem vagy fáradt.

- Sajnálom, hogy felébresztettelek. Megszoktam hogy ilyenkor kelek. De Te menj vissza aludni. Jut eszembe, nem tudod kié ez a szám? – azzal Rose orra alá dugta a papírfecnit, amire egy név volt ráírva: James.

- De igen. Azt ne mondd, hogy nem emlékszel. Lesmároltad a srácot, aztán majdnem… Hagyjuk. Megadtátok egymásnak a telefonszámotokat mielőtt szétválasztottunk titeket.

- Nem emlékszem semmire.

- Hát igen. Legközelebb nem viszlek el bulizni. Teljesen kiütötted magad. Nem is tudom mi történt volna ha Noah meg én nem vagyunk ott. Valószínűleg a srác lakásán kötöttél volna ki. Vagy a rendőrségen.

- Aha – Ashley nem is igazán figyelt már rá. Bevillant neki néhány kép, de nem igazán tudta őket hova rakni. Bemegyek dolgozni.

- Ashley? Itt vagy? Ma egyikőnk sem dolgozik, azért is mentünk el bulizni tegnap.

- Ja tényleg. Megyek, felöltözöm, és irány a munka.

- Ashley ma nem kell fotózásra menned!

♥

Miután a lány nem értette meg, hogy nem kell dolgoznia, hétkor elindult a fotózásra. Rose felhívta Matthewt, hogy készüljön fel, Ashley alig fogja fel a szavakat, ne lepődjön meg, ha a lány pár perc múlva beállít a munkahelyére, azzal hogy dolgozni akar. A férfi vette a lapot, így mikor Ashley megérkezett, azt hazudta a lánynak, hogy Ian megbetegedett, és várjon egy kicsit, kerít neki másik fotóst. Aztán leültette a lányt, és adott neki egy újságot. Az idő meg csak múlt, és nem jött senki. Végül elérkezett az ebédszünet, így Matthew is otthagyhatta kis időre a munkáját, és meghívta Ashleyt egy ebédre. Addigra a lány már valamennyire kijózanodott.

- Mondja, hogy van ennyi türelme hozzám? – kérdezte Ashley, már egy étteremben ülve.

- Nem tudom. Azt hiszem, én alapból nyugodt, türelmes ember vagyok. De ezt most miért kérdezted?

- Csak eszembe jutott, hogy már számtalanszor elvitt ebédelni, vacsorázni, és ismerje el, közben voltak idegrohamaim. Mikor például egy-egy fotózás nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem.

- Szerintem mindegyiken remekül mutatsz. Nagyon fotogén vagy.

- Köszönöm.

- Rose említette ma reggel a telefonban, hogy mi történt tegnap este. Biztos nem emlékszel semmire? – kérdezte aggódva a férfi.

- Csak néhány kép ugrik be, de nem hinném, hogy azok fontosak lennének. Emlékszem olyanra, hogy Rose-zal táncolok, aztán Noah odajön hozzánk, és én elmegyek a bárpulthoz. Aztán rémlik egy srác is, állítólag Jamesnek hívják, és csókolóztam vele…

- Pontosan. És ha Rose-ék nem lépnek közbe, szerintem a férfi lakásán kötsz ki.

- Igen, Rose is ezt mondta…

- Ashley vigyázz az ilyen emberekkel, különben könnyen megütheted a bokád.

- Mr. Clever, köszönöm, hogy aggódik értem, de higgye el, nem vagyok rászorulva a segítségre.

- Pedig ahogy Rose a telefonba beszélt… Nem lehetett nem észrevenni a hangján, hogy mennyire aggódik érted. Ashley te az elmúlt fél évben teljesen megváltoztál. Még emlékszem arra a félénk, fiatal lányra, aki fél éve voltál.

- És most milyennek lát?

- Most? Egy vad, naiv, kislányt, aki nem tud mértéket tartani. Egy olyan lányt, aki elveszett hírnévben.

- De ismerje el, tetszik Önnek ez az új lány.

- Nem egészen. Ashley, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de  néhány hétre szabadságra küldelek. Egyikőnknek sem jó, hogy ha te elmész bulizni, nem emlékszel semmire, ki tudja milyen butaságokat csinálsz, és utána úgy jössz munkába, hogy azt sem tudod, milyen nap van.

- Sajnálom Mr. Clever, de ez egyedi eset volt. Ígérem, nem csinálok több ilyet. De lássa be, hogy, ha tegnap el is mentem szórakozni, ma időben beértem volna dolgozni.

- Persze, miközben azt sem tudod, milyen nap van. És abban igazad volt, hogy ez egyedi eset volt, legalábbis a következő három hétre.

- Mr. Clever, ezt nem teheti velem!

- Már megtettem. Amikor Rose telefonált, már elhatároztam, mit kell tennem. És ezt vélem a legjobb dolognak. Sajnálom Ashley.

- Végül is Ön a főnök. Azt teszem, amit mond. Most mennem kell, akkor három hét múlva találkozunk. Viszlát Mr. Clever – köszönt el a lány egy kicsit dühösen.