3. fejezet
2011.01.03. 18:11
Ne ijedjetek meg, tényleg nagyon rövid a fejezet, de ettől függetlenül kulcsfontosságú.
III.
Még aznap este, hogy a lányt „felfüggesztették” az állásából, hazautazott a nagynénjéhez, és elmondta, hogy mit tett vele a főnöke.
- Ashley, nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a főnöködnek igaza van. Nem tudtad tartani a mértéket. A helyében én is ezt tettem volna. Egyébként hogy képzelted, hogy egy vadidegent megcsókolj?
- Jaj, Claire néni, ne kezd te is!
- Mit kicsikém? Tudod nagyon jól, hogy igazam van. És annak a Mr. Clevernek is.
- Csak ne hozd fel nekem azt a… Az a férfi egy , arrogáns, beképzelt…
- Csak nem szerelmes vagy belé?
- Claire néni, hogy jutott ez eszedbe? Inkább megyek, és lefekszem, holnap korán kell kelnem.
Ahogy Ashley felért a szobába, lefeküdt az ágyra, de sokáig nem jött álom a szemére.
♥
Másnap reggel öt órakor, szokás szerint, Ashley felkelt, felöltözött, aztán lement köszönni Claire néninek. Együtt megreggeliztek, aztán kimentek, elvégezték a ház körüli teendőket, már amennyi januárban akad, aztán visszahúzódtak a kellemesen meleg lakásba. Egész nap beszélgettek, és a következő két hét ugyanígy telt el. Nem fogytak ki a témából. Aztán egyik este Claire néni egy meglepő bejelentést tett.
- Ashley, van valami, amiről azt hiszem tudnod kell.
- Hallgatlak Claire néni.
- Van egy… egy betegségem. Az orvosok nem tudták megállapítani, hogy mi az. Valami új, amiről senki nem tud semmit. Az eddigi tünetek alapján egy évem lehet hátra, de persze akár lehet egy hónap is. Úgy gondoltam, tudnod kell róla.
- És… te mióta tudod? – kérdezte a könnyeivel küszködve a lány.
- Nagyjából két hónapja.
- De… miért nem szóltál nekem? Tudod, hogy bennem megbízhatsz.
- Igen, és nem szeretném, ha bármiért is felelősnek éreznéd magad. Folytasd tovább az életedet, ahogy eddig tetted. Menj vissza dolgozni, velem ne foglalkozz.
- Claire néni nem hagyhatlak itt!
- Dehogynem. Én magam fogom felhívni a főnöködet, és mondom meg neki, hogy annyi munkát adjon, hogy ne legyen időd rajtam gondolkodni.
- Ezt nem teheted velem! Először három hét szabadságot kapok, ami alatt megtudom, hogy te beteg vagy, és még azt is megtiltod nekem, hogy veled maradjak?
- Ahogy mondod. Ashley, nem akarom, hogy sajnálj, de tudnod kellett róla.
- Erre nem tudok mit mondani.
- Akkor ne mondj semmit! Most menj, feküdj le, holnap visszamész Bustle-ba.
- Tessék?
- Jól hallottad. Nincs vita.
|