IV.

Ashley másnap visszament a városba, de nagyon morcos volt, amikor otthagyta nagynénjét a buszpályaudvaron.

- Szia Ashley! De örülök, hogy visszajöttél! Ashley mi a baj? – Ezt Rose kérdezte, miután a lány hazaért.

- Semmi, csak elgondolkodtam. Hogy vagy? Mi történt, amíg én távol voltam?

- Képzeld, Noah megkért, hogy költözzek hozzá.

- És mit válaszoltál?

- Azt hogy előbb megbeszélem veled. Mivel eddig ketten fizettük a lakbért, nem tudom, hogy egyedül hogy boldogulnál.

- Figyelj Rose! Ha úgy gondolod, hogy boldog lennél mellette, akkor költözz át nyugodtan. Engem ne félts, majd legfeljebb kevesebbet járok el bulizni.

- Biztos vagy benne?

- Teljes mértékben. Na, menj már csomagolni!

♥

Ashley kapott egy telefonhívást még aznap délután, és meglepetten hallotta Matthew titkárnőjének a hangját.

- Miss. Mellow, Mr. Clever kéri, hogy ha holnapra nincs programja, kezdhetné előbb a munkát.

- Persze, megmondhatja neki, hogy hétre bent leszek.

- Rendben köszönöm Miss. Mellow.

♥

Másnap Ashley reggel hétre bent volt a munkahelyén. Matthew még nem ért be, így várnia kellett egy kicsit. Aztán negyed nyolckor megérkezett a főnök.

- Mr. Clever, miért gondolta meg magát? – támadt rá a lány, amint találkozott vele.

- Hé, lassabban! Most értem be. Szóval mi is a gondod?

- Miért jöhettem vissza előbb? Azt mondta, hogy három hét múlva állhatok munkába.

- Már mindenki hiányolt téged, és gondoltam, előbb visszaveszlek, hadd örüljenek.

- Legalább ne hazudjon a szemembe! Honnan tudta egyáltalán hogy a városban vagyok?

- Rendben, igazad van. A nagynénéd telefonált. Megkért, hogy vegyelek vissza minél előbb, mert valami családi probléma van, és hogy ne legyen időd gondolkodni, inkább állj vissza a munkába.

- Azt nem mondta el, hogy mi az a családi gond?

- Nem, azt nem kötötte az orromra. Szóval akkor kész vagy? Tudsz dolgozni?

- Igen.

- Helyes. Akkor indíts, Ian már vár.

♥

Mire a lány este hazaért, a lakást félig üresen találta. Akkor jutott eszébe, hogy mit mondott neki Rose tegnap délután. Elfogadta, hogy innentől egyedül kell boldogulnia. Ám mikor fáradtan ledőlt az ágyára, nem tudott elaludni. Felkelt, felöltözött, és elment sétálni. Meglepetésére összefutott azzal a férfival, aki miatt szabadságot kapott.

- Szia! Ashley ugye? Emlékszel még rám?

- Persze! James, ha jól emlékszem. Hogy vagy? Rég láttalak.

- Hívtalak, de nem vetted fel. Emlékszel még, hogy megadtad a számod? És én is az enyémet? Miért nem hívtál vissza?

- James, sajnálom, de teljesen elfelejtkeztem rólad. Tudod mostanában annyi minden történt velem…

- Ha akarod, szívesen meghallgatlak. Ráérek, nincs más dolgom.

- Köszönöm, de ezt most inkább nem mondanám el. Tudod, személyes ügy.

- Persze megértelek. Esetleg nincs kedved feljönni hozzám? Itt lakok nem messze, csinálok neked egy teát, vagy bármit, amit kérsz.

- Nem köszönöm, azt hiszem, inkább hazamegyek. Holnap korán kelek. De ha gondolod, felhívhatsz. A számom megvan. Ígérem, ez alkalommal beszélni fogok veled.

♥

A következő nap Ashley kicsit késve érkezett a munkahelyére. Most is öt órakor kelt fel, ám annyira a tegnapi beszélgetés járt a fejében, hogy képtelen volt időben elkészülni. Aztán nyolc óra körül sikeresen belépett a főnöke ajtaján, aki kiosztotta számára az aznapi feladatot.

Mire délután végzett, megint teljesen elfáradt, de nem feküdt le aludni, hanem felhívta a nagynénjét, aki biztosította arról, hogy teljesen jól van…

Aztán kapott egy hívást Jamestől is.

- Szia Ashley, meghívhatlak egy vacsorára?

- Persze, holnap úgy sem lesz munkám, ma ráérek.

- Rendben akkor érted megyek. Egy óra múlva megfelel?

- Tökéletesen. Akkor egy óra múlva.

♥

A megbeszélt időpontban James valóban megjelent, és Ashleyt egy olasz étterembe vitte. Megvacsoráztak, aztán a férfi gondolt egyet, elhívta Ashleyt moziba is. A lány nem tervezte ezt be, de szívesen elment vele, hisz megtetszett neki James őszintesége, és hogy egyáltalán nem hasonlított Matthewra. Nem volt olyan öntelt, mint a főnöke, és még sok mindenben különböztek.

James megengedte Ashleynek, hogy egy romantikus filmet válasszon, s mikor vége lett a filmnek elköszöntek egymástól.

- Köszönöm James, ezt az estét nem felejtem el. Nagyon jól éreztem magam.

- Esetleg megismételhetnénk holnap is?

- Sajnálom a holnapi nap nem jó, de utána szabad két estém.

- Rendben, akkor majd még hívlak. Jó éjt Ashley.

Ahogy kimondta, a lány megcsókolta. Volt valami határozatlanság benne, de végül is csók volt!

♥

Másnap reggel a lány boldogan ébredt. Először nem tudta, miért mosolyog, aztán lassacskán kezdtek bevillanni neki a képek.  Nem mindenre tudott visszaemlékezni, de a csók kristálytisztán maradt meg benne. Még most is érezte a férfi puha ajkait. Aztán felkelt, de már megint a tegnapi beszélgetésre és a csókra gondolt. Ha nem vigyázol, rosszabb dolgok is történhetnek veled, mint egy csók – gondolta magában, amire megint csak elmosolyodott. De aztán ahogy eszébe jutott egy másik mondat, amit a főnöke mondott, rögtön abbahagyta a mosolygást.: Ashley vigyázz az ilyen emberekkel, különben könnyen megütheted a bokád. Csak tudnám, mi jogon üti bel az orrát más dolgába! – sóhajtott egy nagyot a lány, aztán elkezdte készíteni a reggelijét.

♥

Ashley az egész napját otthon töltötte. Megette a reggelit, az ebédet, és a vacsorát, s közben kitakarította a lakást, kiolvasott egy könyvet, és felhívta a nagynénjét.

- Szia Claire néni, Ashley vagyok.

- Szia édesem! Mi van veled mostanában? Csupán 20 órája beszéltünk - mondta gúnyosan a nagynéni.

- Bocsáss meg Claire néni, hogy aggódom érted!

- Jól van nem úgy értettem! Mesélj, mi történt veled ma? Az a kedves fiatalember ma megint elhívott vacsorázni?

- Tulajdonképpen igen, de holnap dolgozom, így a mai napra nemet mondtam, majd holnap vacsorázom vele. De nem azért hívtalak fel, hogy magamról meséljek. Mondd, hogy vagy? Minden rendben? Voltál orvosnál?

- Lassabban kicsikém, nem tudom követni. Nem voltam orvosnál, de teljesen jól vagyok nélküle is. Már megmondtam, hogy ne aggódj miattam. Majd szólok, ha valami változás van.

- És ha hirtelen történik veled valami?

- Nem fog. Nyugodj meg Ashley, nem lesz semmi baj, legalábbis egyenlőre.

- Nem tudok megnyugodni, hiszen… tudod nagyon jól.

- Megértelek, de én már elfogadtam a sorsom.

- Te lehet, de én nem nyugszom bele! Szólok a főnökömnek, hogy keresse meg a legjobb orvosokat a világon, hátha tudnak rajtad segíteni.

- Ashley! Nem kell orvos! Majd szólok, ha szükségem lesz rá! Kérlek, most feküdj le. Jó éjt drágám.

A lány nem tudott már beleszólni a kagylóba, megszakadt a vonal, mielőtt bármi eszébe jutott volna. Eszébe jutott valami. Claire néni azt mondta, nem kell neki orvos. De azt nem mondta, hogy nem szólhatok Matthewnak, hogy szerezzen egy kiváló orvost! Átgondolta, és tetszett neki az ötlet. Felhívta Matthewt.

- Jó estét Mr. Clever. Ashley Mellow vagyok. Sajnálom, hogy ilyen későn zavarom, de lenne egy fontos mondanivalóm.

- Későn?! Ashley hét óra van! Hol van neked későn?

- Bocsánat, nem figyeltem az időt…

- Mindegy mondd csak nyugodtan.

- Nem beszélhetnénk meg személyesen? Nem szeretném ezt telefonon keresztül megbeszélni.

- De persze. Tíz perc múlva megfelel? Ha jól emlékszem van a lakásotoktól nem messze egy park.

- Már csak az én lakásom. Tudja Rose elköltözött.

- Ja, tényleg mintha említette volna…

♥

Tíz perccel később Ashley lent várt a park bejárata előtt. Hirtelen fékcsikorgást hallott, s mikor megfordult, hogy megnézze mi történt, kiderült, hogy a főnöke érkezett meg egy sportkocsival…

-Szia Ashley! Mi volt olyan sürgős?

-Sétálhatnánk? Jobb szeretném kint elmondani a friss levegőn, mint a kocsiban. Vagy csak félsz attól, hogy rosszul leszel. És inkább kint ájulj el mint a kocsijában.

-Persze, ha neked úgy jobb…

Még szép hogy jobb. És minél előbb, annál jobb.

Mikor beértek a park közepére, a lány belefogott.

-Mr. Clever, ez nagyon nehéz nekem. Nincs megtiltva, hogy ne beszéljek róla, de mégis valahogy…

-Ha úgy érzed, mégsem tudod elmondani, akkor ne tedd. Ashley, boldogan meghallgatlak, de csak ha te is akarod.

-Tulajdonképpen a segítségét kérném.

-Mondd csak nyugodtan, miben segíthetek? És kérlek szólíts csak Matthewnak. Nagyon unom ezt a Mr. Clevert.

-Rendben… Matthew. Emlékszik még arra a napra, amikor a nagynéném felhívta önt? Hogy vegyen vissza egy héttel korábban?

-Igen emlékszem. Azt mondta, valami családi gond van, és nem szeretné, ha ezen törnéd a fejed.

-Na igen. De ez nem jött be neki.

-Ashley, mielőtt elsírod magad, mondd el kérlek.

A lány egy nagy levegőt, majd belefogott:

-A nagynénémnél valami ismeretlen betegséget diagnosztizáltak, az orvosoknak fogalmuk sincs mi lehet az. Claire néni nyugtatgatott, hogy nem lesz semmi baj, de aztán elárulta, hogy annyit meg tudtak állapítani, hogy talán egy éve van hátra. Aztán a nénikém azt is elújságolta, hogy abból az egy évből könnyen lehet egy hónap is…

Ashley már nem bírta tovább, és elsírta magát. A férfi közelebb húzta magához, és vigasztalóan átölelte.

-Semmi baj, Ashley… Mondd meg miben segíthetek, és megteszem.

A lány felemelte a fejét, így a férfi belenézhetett Ashley könnyes szemébe.

-Arra gondoltam, hogy talán ismer néhány jó orvost, akik talán segíthetnek Claire nénin… Nagy kérés, elismerem, de talán…

-Persze, szívesen segítek. Amint találok valakit, azonnal szólok rendben?

-Jól van köszönöm.

-Minden rendben? Jobban vagy már?

-Így már, hogy tudom, hogy tud segíteni rajta, valamivel jobban vagyok.

-Még nem mondtam semmi véglegeset. Csak annyit, hogy szólok néhány embernek…

-És még ez is több mint amit én tehetek!

-Talán. Meghívhatlak egy italra?

-Igen, az most rám férne, köszönöm.

♥

A következő nap este, amikor Ashley hazaért, egy ismerős hangokat hallott a lakásában. Körülnézett, és megtalálta Roset és Noaht, ahogy a konyhában üldögéltek, és beszélgettek.

-Sziasztok! Hát titeket meg mi szél hozott?

-Nem szél, hanem kocsi. Szia Ashley! –ölelte át Rose a még mindig döbbent barátnőjét. Gondoltam meglátogatlak, hisz úgyis rég beszélgettünk.

-Rég?! Ma délután találkoztunk!

-De az nem ugyanaz. És különben is, van egy bejelentenivalónk számodra. Te leszel az első, aki megtudod.

-Hallgatlak.

-Rose és én –kezdte Noah-, nos össze fogunk házasodni.

-De hisz ez nagyszerű! Gratulálok! Mikorra tervezitek az esküvőt?

-Még nem döntöttük el. De te leszel a koszorúslány!

-Rendben –nevetett fel Ashley. Csak aztán nehogy te legyél az én koszorúslányom!

-Jól van lányok, nekem mennem kell –szólt közbe hirtelen Noah-, van egy halaszthatatlan ügyem. Ashley, ugye nem zavarna, ha Rose ma éjjel itt aludna? Biztos van megbeszélnivalótok.

-Persze menj csak.

Noah és Rose nagyjából tíz percig „búcsúzkodtak”, aztán a férfi távozott.

-Rose, mi volt ez?

-Hogyhogy mi? Hát elköszöntem tőle.

-Nem úgy értem. Hanem hogy valami halaszthatatlan ügye van.

-Azt hiszem a gyűrűt akarja megvenni. De nem tudja hogy sejtek valamit. Tudod ma reggel csak úgy odafordult hozzám, és megkérte a kezem. Én is nagyon meglepődtem.

-De hisz még csak most ismerted meg.

-Már több mint két hónapja ismerem, és egy hete lakok nála. Jut eszembe, nem mondtam neked, hogy egy kareoke bulin ismertem meg, több mint fél éve?

-De mintha említetted volna… -ahogy azt kimondta, mindketten nagy nevetésben tört ki.

♥

Az óra hajnali kettőt mutatott. Ashley hirtelen felriadt. Aztán eszébe jutott, mi történt tegnap, és megértette, miért szól a tévé, és miért alszanak Rose-zal a kanapén. Ahogy lekapcsolta a tévét, Rose is felébredt.

-Ashley, mi a baj? Már öt óra van?

-Nem, csak felriadtam. Semmi baj, aludj tovább.

-Biztos nincs baj? Claire nénikéd jól…

-Honnan veszed, hogy valami gond van? –vágott a szavába élesen a lány.

-Semmi, csak gondoltam… hagyjuk, inkább feküdj vissza.

-Matthew elmondta igaz?

-Micsodát? –értetlenkedett Rose.

-Ne hidd, hogy nem jöttem rá! Matthew elmondta hogy Claire néni beteg. Vagy tévedek?!

-Nem –válaszolt rövid habozás után a lány. De mégis én vagyok a barátnőd nem? Hogy tehetted hogy nem mondtad el?

-Így is sikerült megtudnod.

-Igen, de Matthew a lelkemre kötötte, hogy ne beszéljek róla, míg te el nem mondod nekem.

-Akkor vedd úgy, hogy elmondtam. De van, amiről neked sem kellene tudnod! –válaszolt dühösen a lány.

A beszélgetés után már nem tudott visszaaludni, inkább várt néhány órát, és fél nyolckor betelefonált a munkahelyére, ahol is közölték vele, hogy Mr. Clever ma nem megy be dolgozni. Így aztán a lány felhívta a lakásán. Egy női hang szólt bele a kagylóba.

-Jó reggelt, a nevem Ashley Mellow. Mr. Cleverrel szeretnék beszélni.

-Szia, épp zuhanyozik. Én az édesanyja vagyok. Nem te vagy az a lány, aki a segítségét kérte? A nagynénéd ügyében.

-De igen, én vagyok az a lány.

-Tudod, én is beteg voltam, rákos, de kigyógyítottak belőle. A fiam engem kért meg, hogy keressek fel néhány orvost. Ha rajtam segítettek, talán a nagynénéden is tudnak. Esetleg átjöhetnél, beszélhetnénk a problémádról.

-Köszönöm. Akkor egy óra múlva megfelel önöknek?

-Természetesen. Várni fogunk.

♥

Egy óra múlva Ashley a főnöke háza előtt állt. Tulajdonképpen nem is ház volt ez, hanem egy kisebbfajta kastély. A lány ilyet még életében nem látott. Hatalmas volt, legalábbis a lány szemszögéből nézve. Bárcsak én lakhatnék egy ilyen házban –gondolta. Ahogy közelebb ment bejárati ajtóhoz, észrevette, hogy kisebb motívumok díszítik azt. Becsengetett, és legnagyobb meglepetésére egy ismeretlen, kellemes kinézetű, ötven év körüli férfi nyitott ajtót.

-Jó reggelt hölgyem. Miben segíthetek?

-Jó reggelt… Mr. Clevert keresem.

-Óh, Miss. Mellow, igaz? Kérem, jöjjön be, Mr. Clever azonnal jön.

♥

A lánynak nem kellett sokáig várnia, néhány másodperc múlva megjelent a főnöke, egy idősebb asszony társaságában.

-Szia Ashley, Matthew édesanyja vagyok. Szólíts csak Samanthának.

Mivel Ashleynek már nem kellett bemutatkoznia, így inkább nem szólt semmit, csak biccentett az asszonynak, és idegesen tördelte az ujjait.

-Gyere beljebb Ashley. Kérsz valamit? –invitálta beljebb a lányt Samantha.

-Nem, köszönöm, ami azt illeti, csak azért jöttem át, hogy beszéljek önökkel. Tudja, a nagynéném miatt.

-Igen, nos hát felhívtam néhány orvos ismerősömet, és azt mondták, hogy megvizsgálják a nagynénédet, de persze ha ő is akarja. Ugye tud róla, hogy te mire készülsz?

-Hát nem egészen…

-Ashley, bocsáss meg, anya, mi lenne, ha valamelyik hétvégén lemennénk, és megbeszélnéd vele?

-Maga is le akar jönni? –döbbent meg a lány.

-Még szép, hisz én intézem az orvosokat, vagy nem? Tehát? Melyik hétvége jó neked?

-Ha Claire néniről van szó, bármelyik jó.

-Ezt megbeszéltük. Most, ha megbocsátotok, mennem kell. Ashley, veled majd még beszélek

♥

A lány este nyolcra ért haza. Samantha elvitte sétálni, majd mikor már eléggé átfagytak a február eleji hidegtől, a nő visszahívta a „kastélyba”. Megmutatta neki a hatalmas házat, és a történetét is elmesélte neki. Még egy földesúr ajándékozta a családjuknak a XVIII. században, mert annak kirabolták, és felgyújtották a házát, és hálából, hogy néhány hónapig a családnál lakhatott, építtetett nekik egy házat. Azóta persze több újításon esett át, s végül Matthew örökölte az épületet.

A lánynak nagyon megtetszett a ház, rögtön a szívébe zárta. Míg haza nem ért, nem szólt egy szót sem, pedig Matthew a sportkocsiján vitte haza! Ashley délutánra már teljesen elfelejtette a reggeli szóváltását Rose-zal, így a főnökét sem kérte számon, hogy elárulta a titkát a lánynak. Aztán elbúcsúzkodtak, és megegyeztek abban, hogy két hét múlva meglátogatják Claire nénit.

♥

Másnap reggel Ashley –szokása szerint- korán kelt, de most közbejátszott az is, hogy Jamessel reggelizett. Előző este, mikor a lány hazaért, a férfi felhívta. Ashley elmesélte neki, hogy mi történt vele aznap, és láthatólag a lány nem túlságosan figyelt Jamesre, mert a férfi hangjában könnyen fel lehetett ismerni a féltékenységet.

James és Ashley egy kávézó nyitott teraszán találkoztak. A férfi nem említette neki, hogy mit érzett előző este, de nem is kellett. Ashley megérezte, hogy valami bántja a férfit.

-James mi a baj? Nem szólsz egy szót sem mióta ideértünk.

-Sajnálom, nincs semmi bajom.

-Látom rajtad. Amit tegnap a telefonba mondtam, az bánt ugye? Hogy a főnökömnél voltam. Féltékeny vagy! –nevetett fel a lány.

- És akkor mi van? Még szép hogy féltékeny vagyok, hisz a barátnőm vagy, és mégis a főnököddel lógsz egész nap.

-Az nem úgy van, ahogy gondolod. Csak a munkát beszéltük meg. Mellesleg az anyja is ott volt, és délután vele voltam. Matthew elment valami megbeszélésre.

-Jól van, mondjuk, hogy elhiszem. Beszélhetnénk másról is?

-Attól függ, mi mondanivalód van.

James vett egy nagy levegőt, lassan kifújta, és kimondta, amin már napok óta gondolkodott.

-Költözzünk össze. Lehet, hogy te még korainak tartod, de szerintem nagyon is jó ötlet.

-James… Igazad van.

-Mármint?

-Ez nekem még túl korai. Mióta is találkozgatunk? Három hete? Nem sieted el ezt egy kicsit?

-Már több mint négy hete ismerjük egymást. És nekem ez jó ötletnek tűnik.

Vigyázz az ilyen férfiakkal! –idézte fel magában a lány a mondatot, amit még néhány hete Matthew mondott neki. –Sajnálom James, nekem ez még túl korai. Majd akkor tedd fel ezt a kérdést, ha már teljesen biztos vagy a kapcsolatunkban. Még nem ismerjük egymást teljesen.

-Épp ez lenne a cél! Hogy jobban megismerjük egymást! De ha te még nem bízol bennem, én  tudok várni.

-Akkor ezt megbeszéltük.

Ashley és James nem csak együtt reggelizett, de ebédelt, és vacsorázott is. Szinte az egész napot együtt töltötték kivéve néhány órát, amíg a lány hazament, átöltözött, felhívta a nagynénjét hogy van, és beszélt Rose-zal és Noahval is hogy náluk is minden rendben van-e. Vacsora után James már megint próbálkozott, hogy felhívja magához a lányt, ha csak éjszakára is, ám Ashley átlátott a tervén, és kedvesen megmondta neki válaszát. Persze hogy a férfi nem örült!

Másnap Ashleynek dolgoznia kellett, így korán lefeküdt, de nem tudott elaludni. Egyrészt, mert Claire nénire gondolt, hogy mi lehet vele, másrész az a mondat járt folyton a fejében, amit Matthew mondott neki: Ashley, vigyázz az ilyen emberekkel, különben könnyen megütheted a bokád. Aztán elgondolkodott James kérdésén, hogy nem-e lakna vele? Mivel a lánynak eddig még nem volt barátja, így nemcsak a kapcsolatuktól félt, hogy nap mint nap találkozik a férfival, hanem az a gondolat is bántotta, hogy egy, számára még idegen emberrel együtt lakjon.. Míg ezen gondolkodott, szépen lassan elnyomta az álom.

♥

Másnap reggel a lány, mikor benézett Matthew irodájába, a férfi közölte vele, hogy beszélt néhány orvossal, és négyen vállalták is, hogy megvizsgálják a nagynénjét. Ashley ennek nagyon hálás volt, és már alig várta, hogy újra találkozhasson a nagynénjével, és elmesélhesse neki, hogy talált a számára orvosokat. Ekkor még nem sejtette, hogy két hét múlva mi vár rá.

♥

A következő tíz nap ugyanúgy telt Ashley számára, ahogy az elmúlt fél évben. Felkelt, megreggelizett, összetakarított, aztán elment munkába, majd este fáradtan hazatért. James ezalatt az idő alatt felhagyott a kérésével, miszerint a lány költözzön hozzá. Megértette, és elfogadta, hogy a lánynak túl korai az összeköltözés, és még csak célzásokat sem tett, hogy elcsábítsa magához a lányt.