VII.

Két nappal a temetés után Ashley és Matthew visszamentek Bustle-ba. Az úton egész végig csendben voltak, szótlanul ültek egymás mellett a kocsiban. Claire néni házát ráhagyták a szomszédokra, a lány bízott bennük annyira, hogy néhány hétig rendben tudnak tartani mindent, és majd ő később elrendezi a házat meg az állatokat. Mikor Ashley és Matthew elérték a város határát, a férfi megszólalt. Ashley azt várta, hogy valami megnyugtatót fog mondani, de inkább egy kicsit felidegesítette.

- Ashley néhány napig nem kellene bejönnöd dolgozni. Nem vagy olyan állapotban…

- És szerinted mihez kezdjek a szabadidőmmel? – vágott a szavába a lány.

- Nem tudom, de azt hiszem Ian nem sokat tudna veled mit kezdeni.

- De egy teljes órára sem tudom lekötni magam, mit csináljak én napokig?

- Esetleg szólhatok anyámnak, hogy törődjön veled egy kicsit. A múltkor azt mondta, hogy mindketten nagyon élveztétek a sétálgatást meg a beszélgetést.

- Hát jó rendben. Samantha nagyon kedves hölgy, és talán le tud kötni néhány napra. De persze ha neki is megfelel.

- Anyámat bízd csak rám! Ha megkérem valamire, sohasem mond nemet. És az lenne a legjobb, átköltöznél hozzám arra a néhány napra, míg nem dolgozol. Anya egy héttel ezelőtt jött át a házamba, mert az övét felújítják. Így aztán mindenki jól jár majd.

- James viszont nem – mormolta Ashley, de a férfi meghallotta, bármily halkan is akarta mondani.

- Ki az a James?

- Egy férfi.

- Arra magamtól is rájöttem. Nem ő az, akitől Rose annyira meg akart védeni? Mintha én is mondtam volna neked, hogy vigyázz az olyan férfiakkal.

- Igen, mondtad. Én meg most azt mondom, hogy ne szólj bele az életembe. Eddig is elboldogultam egyedül, hát most is sikerülni fog.

- Na, persze Rose szerint…

- Mindent elhiszel, amit ő mond! Rose sokszor csak fecseg össze-vissza, miközben azt sem tudja, hogy amit kiejt a száján igaz-e!? – Ashley már annyira dühös volt, hogy mindenkit leszidott volna, aki életében egyszer is hozzászólt.

- Most már jobb? – kérdezte a férfi pillanatnyi szünet után.

- Nem még mindig dühös vagyok.

- De mégis kire? Ne úgy fejezd ki a fájdalmadat, hogy lekiabálod a körülötted lévők fejét, hanem, nem is tudom, menj el valahova. Nézz meg a moziban egy filmet, vagy majd szólunk anyámnak, hogy találjon ki minden napra egy programot. A kedvedért még képes lesz fogadást is szervezni, csak hogy lássa, hogy milyen vidám vagy. Szóval? Átköltözöl hozzám? Van néhány üres szobám, ha jól emlékszem négy közül választhatsz.

- Rendben átmegyek. És hány szabadnapot kapok?

- Amennyit jónak látok. Ha azt veszem észre, hogy már jól érzed magad, és anyám is megerősíti, akkor visszaengedlek dolgozni.

♥

Ashley még aznap átköltözött a férfi egyik szobájába. Bár ő meg volt győződve arról, hogy egy kisebb lakást kapott meg. A szobája hatalmas volt, pedig ő így is a legkisebbet választotta. Volt benne egy franciaágy, egy íróasztal a sarokban, egy óriási szekrény, és az ággyal szemben egy tévé, amelyiken minden létező csatorna bejött. A szobából nyílt a fürdőszoba. Akkora volt, mint Ashley lakása. Külön fürdőkád, és zuhanyzó, törölközők, minden, ami egy szállodában előírás. Sőt!

A lány ekkora szobákat nem látott. Bár volt már a házban, de csak a szalont, és az ebédlőt látta.

Samantha, Matthew édesanyja délután ért haza. Amint meglátta a lányt, azonnal megölelte.

- Jaj, Ashley! Már úgy szerettem volna beszélni veled! Gyere, mesélj el nekem mindent, ami történt veled! Olyan régen találkoztunk!

- Anya! Azt hiszem Ashley kicsit pihenni szeretne. Nemrég értünk haza. És jut eszembe, Ashley néhány napig itt fog lakni. Nem engedtem meg neki, hogy egyedül legyen, téged pedig arra kérnélek, hogy tartsd szemmel. Te leszel az, aki vigyázni fog rá.

- Kisfiam úgy csinálsz, mintha Ashley egy kisgyerek lenne.

- Mert jelen pillanatban Ashley nem képes határozott döntéseket hozni. Majd mindent elmesélek, de előbb együnk. Farkaséhes vagyok.

♥

Este, mikor már Ashley lefeküdt aludni, Matthew mindent elmagyarázott az anyjának. Részletesen beszámolt neki az elmúlt néhány nap eseményeiről, és hogy miken ment át a lány.

- De hisz ez szörnyű! – kiáltott fel Samantha. - És hogy képes ennyire vidámnak lenni? Én semmit sem vettem észre abból, hogy bármilyen problémája lenne.

- Nem lehet raja észrevenni jelenleg, de nem láttad akkor, mikor megtörtént a nagynénje halála. Nagyon szerette, és csak ő volt neki. Ashley akkor teljesen kiborult. Ráförmedt mindenkire, aki körülötte volt, és nyugtatót kellett tennem a teájába, máskülönben soha nem aludt volna el, és nem tudta volna kipihenni magát. Az a legrosszabb, hogy ő talált rá. Aztán egész nap csak tehetetlenül üldögélt, meg kiabált.

- Az orvos nem nézte meg a lányt?

- Nem, csak altatót javasolt, és én ki is használtam az alkalmat.

- Jól tetted. Egy kis alvás senkinek sem árt.

- Aha, aztán mikor felébredt, rájött, hogy mit tettem, de egyáltalán nem hibáztatott érte. Szinte még örült is. És ha most megbocsátasz anya, megnézem Ashley elaludt-e már.

Matthew felért a lépcsőn, és óvatosan benyitott a lány szobájába. Halkan odaosont az ágy széléhez, mikor észrevette, hogy Ashley mosolyogva figyeli őt.

- Hogyhogy még nem alszol? – kérdezte suttogva a férfi. Már egy órája hogy feljöttél.

- Idegen helyen nehezen tudok aludni – suttogta vissza a lány. Nem maradnál itt velem, amíg elalszok? Veled biztonságban érzem magam.

- De, nagyon szívesen. Jobban érzed magad mióta átköltöztél hozzám?

- Igen. Legalább nem vagyok egyedül.

Hajnali egyig beszélgettek, majd mikor már kifogytak a témákból, és egy kis szünetet tartottak, mindketten elaludtak.

♥

Samantha reggel hétkor bement Ashley szobájába, hogy megnézze felébredt-e már a lány. Mikor kinyitotta az ajtót, egy kicsit meglepődött. Matthew ott feküdt Ashley mellett, átkarolva a lányt. Annyira meglepődött, hogy fél percig csak állt, és nézte őket. Ilyen még nem volt! Hogy Matt egyáltalán egy lányt hoz a lakásába – gondolta -, már az furcsa, de hogy még mellette is alszik! Ilyet én még nem pipáltam! Mikor Samantha észhez tért, halkan kihátrált a szobából, és becsukta maga mögött az ajtót.

Ashley a csukódó ajtóra ébredt fel. Hirtelen nem tudott megmozdulni. Az volt az első gondolata, hogy valami történt vele éjszaka, lehetséges, hogy a bánattól annyira legyengült, hogy még a kezét sem tudja felemelni. Kéz – gondolta. Ez mintha nem az enyém lenne. Óvatosan oldalra fordította a fejét, és elmosolyodott, mikor rájött, hogy csak Matthew karolta őt át álmában. Egy ideig mosolyogva nézte az alvó férfit, majd finoman arrébb lökte Matthew kezeit, hogy fel tudjon kelni, és kiment a fürdőszobába. Néhány perccel később a férfi is felébredt. Még annyira álmos volt, hogy az sem tűnt fel neki, nem a saját szobájában van. Bement a fürdőbe, és meglepődött, mikor Ashleyt ott találta. Hirtelen eszébe jutott, hol van, és zavartan hátat fordított a lánynak, aki épp a zuhany alatt állt.

- Ashley sajnálom, nem tudtam, hogy itt vagy. Eddig az sem tűnt fel, hogy ez nem az én szobám. És hogy nem az én fürdőszobám.

- Semmi baj, de kérlek, kimennél, míg végzek? Mindjárt kész vagyok.

- Persze bocsánat.

Matthew visszament a szobába, s mikor a lány néhány perc múlva megjelent egy fürdőköpenyben, elakadt a lélegzete. Ashley még csuromvizes volt, a hajából csöpögött a víz, de Matthewnak ez a pillanat örökre belevésődött az emlékezetébe. Mikor újra vett levegőt, nagyjából higgadtan beszélt, de a lány észrevette, hogy remeg a hangja.

- Ashley sajnálom, nem akartam rád nyitni, csak… Tényleg nem tudtam, mit csinálok.

-Hé, ne szabadkozz már annyit! Megmondtam, hogy nincs semmi baj. De egy kicsit rám ijesztettél. És ne kérj megint bocsánatot! – kiáltott rá a lány, mikor Matthew szólásra nyitotta a száját.

- Jól van, csak azt akartam mondani, hogy nekem ma be kell mennem dolgozni, de holnap itthon maradok. Megyek, átöltözöm – mondta, majd kiment a szobából. Ashley egy darabig megrendülten állt ott, hiába mondta a férfinak, hogy nem zavarta, amikor benyitott, igazából nagyon is megijedt, és teljesen összezavarodott. Végül összeszedte magát, és lement reggelizni. Először eltévedt, az egyik szobalánytól kellett megkérdeznie, merre menjen. Az türelmesen elmagyarázta neki, és a lány végül megtalálta az ebédlőt. Matthew már ott ült az asztalnál, előtte egy nagy halom tojásrántotta és az aznapi újság. Amint Ashley belépett, felkapta a fejét, de nem szólalt meg. Egyrészt azért mert tele volt a szája, másrészt azért, mert az anyja majdnem egyidőben ért be lánnyal, és rögtön neki esett a kérdéseivel.

- Jó reggelt mindenkinek! Ashley hogy aludtál? Kényelmesnek találtad a szobát? Kipihented magad?

- Kényelmes a szoba, köszönöm. És kipihentem magam.

- Örülök neki. El szeretnél menni valahova? Megnézni valamit a moziban?

Én már úgyis régen szórakoztam, és a fiam azt mondja, jól esne neked egy

kis kikapcsolódás. Nos? Hova menjünk?

- Ha engem kérdez, én visszamennék a szobámba.

- Arról szó sem lehet. Megesküdtem Matthewnak, hogy egy percre nem

hagylak egyedül. Szerintem menjünk el vásárolni. Tegnap láttam egy

gyönyörű kisestélyit, neked az pompásan állna.

- De hisz én nem is hordok olyan ruhát!

- Akkor itt az ideje elkezdeni.

-J ól van, megnézhetem, de kettőkor találkozóm van valakivel, addig

rá érek.

- Jól van, oda is elkísérlek. Kivel lesz találkozód?

- Nem akarok elutasítónak tűnni Samantha, de egy férfival lesz találkozóm.

- Majd magatokra hagylak, ha már tudom, nem fogsz egyedül maradni, de

tisztes távolságból követni foglak, hogy minden rendben legyen.

- Matthew, segíts légy szíves! – Ashley már-már megrémült, hogy

Samantha egy percre nem hagyja magára, és majd attól kell rettegnie,

hogy bármit mond, kihallgatják minden egyes szavát.

- Ashley anyámnak igaza van. Nem hagyhatunk téged magadra. Jelenleg,

ha bármi történik veled, az az én hibám lesz.

- De tudok vigyázni magamra, hát nem értitek meg? – Ashley már annyira dühös volt, hogy senkit nem hallgatott, meg, csak a saját véleményét tartotta igaznak. Aztán egy órával később, mikor lenyugodott és lejött a szobájából, ugyanis oda menekült a véleménynyilánítások elől, némiképp higgadtan viselkedett. Matthew már elment dolgozni, még csak nem is köszönt nekem – gondolta a lány. Samanthával elmentek megnézni azt a bizonyos kisestélyit, ami egy elég drága üzletben volt, de a nő felajánlotta, hogy kifizeti. Ashley elfogadta, és tüneményesen állt rajta. Pánt nélküli volt, térdig ért, és hullámokban ért véget. Fekete volt, ami a lánynak tökéletesen állt. Apró kis csillámok futottak végig a ruhán, a fény játékát játszva. Samantha egy kicsit gyönyörködött benne, majd hazamentek, letették a ruhákat, és Ashley elment a találkozójára. Azt hitte az idősebb nőt sikerült meggyőznie, hogy hagyja békén, ne kísérje el, de Samantha betartotta a fiának tett ígéretét, miszerint követni fogja a lányt.

Ashley Jamessel találkozott egy étteremben. Ebédeltek, majd elindulta sétálni kicsit, hogy lemozogják a finom ebédet. Aztán Ashley észrevette Samanthát.

- James, mi lenne, ha meginnánk egy kávét a lakásomon?

- Örömmel, de mi az hogy te hívsz fel engem?

- A főnököm anyja követ bennünket. Matthew azt mondta neki, hogy egy percre ne hagyjon engem felügyelet nélkül. Mintha szükségem lenne arra, hogy anyáskodjanak felettem!

- Pedig a mai napon tényleg nem vagy valami jó társaság. A nagynénéd halála miatt vagy ilyen, ha jól sejtem.

- Igen és ezt a témát máris lezárhatnánk.

Eközben elérték a lány lakását, ahol még Rose-zal lakott, mielőtt a lány át nem költözött a vőlegényéhez. Mikor felértek, az ajtó résnyire nyitva maradt, amit szerencsére egyikőjük sem vett észre. Amint beléptek az ajtón, James rámászott a lányra. Szó szerint. Ashley olyan naiv volt, azt hitte James egy jó barátja lehet, akinek minden titkát elárulhatja, és akiben teljesen megbízhat. A férfi viszont nem így gondolta. Megcsókolta a lány, akinek ez ellen semmi kifogása nem volt, a folytatástól lett ideges. Ugyanis James rávetette magát, és a ruháit kezdte leszedni róla. Csakhogy nem túl finoman csinálta. Szinte letépte a blúzát a lányról. Ashley nem tudott védekezni, James erősebb volt nála. Már a nadrágjával babrált, mikor Ashley valahogy megrúgta az arcát a térdével, és az egyik szoba felé próbált menekülni. Bezárta az ajtót, és hallotta a férfi szitkozódását. Már majdnem betörte az ajtót, mikor James neszt halott a háta mögül: Matthew jött felé, és egy jól irányzott ütéssel leterítette.

- Semmi baj Ashley, én vagyok az, Matthew. Most már kijöhetsz. Én nem

foglak bántani.

A lány óvatosan kinyitotta az ajtót, majd mikor meglátta Jamest a padlón, És Matthewt, amit felé nyújtja a kezét, egy kicsit megnyugodott.

- De hát hogyan…?

- Anya szólt, hogy a lakásodra tartotok, és felhívott. Én meg amint meghallottam, hogy kivel vagy, otthagytam csapot-papot, és rohantam ide.

- Köszönöm! – Ashley hálásan átölelte Matthewt, az meg nem tudott mit kezdeni a hirtelen ráboruló lánnyal. Végül viszonozta az ölelést, és egy kicsit boldog volt, hogy Ashleynek nem lett semmi baja, de átkozta is magát, hogy nem vigyázott rá jobban. Mire a lány jobban lett, elindultak Matthew házába, Samantha közben kihívta a rendőrséget, és ott maradt, a két fiatal meg kettesben hazament. Mivel Ashley még mindig meg volt rémülve, és a férfiban megbízott, hagyta, hadd vigye fel a szobájába, és tegye le az ágyára.

- De hisz te még mindig reszketsz – Matthew már akkor is észrevette ezt Ashleyn, mikor először felemelte, hogy bevigye a házba. Ám most tisztán érezte, és betakargatta a lányt.

- Már jól vagyok, tényleg – próbálta bizonygatni Ashley, de valahogy nem ment neki.

- Persze és azért félsz tőlem is ugye? Ashley a karomban tartottalak, míg fel nem értünk ide, éreztem, hogy mennyire remegsz még a közelemben. Tőlem nem kell félned, én nem bántalak!

- Sajnálom, de azok után, amit James az előbb művelt, nehéz lesz megbíznom bárkiben is.

-Engem már elég jól ismersz, tudod, hogy megbízhatsz bennem.

- Ja, csak épp te hívtál meg a házadba –mormolta Ashley.

- Tessék? – mivel nem hallotta tisztán, hogy mit mondott, inkább csak sejtette, visszafordult az ajtóból, de nem látott a lányon semmi furcsát, ami igazolta volna feltevését.

- Semmi, inkább… Csak kimennél a szobámból, kérlek? – Ashley félt bárkivel is egyedül maradni egy szobában a mai nap után.

Matthew kihátrált a szobából, nehogy valami félelmet keltsen Ashleyben önmaga ellen. A lány örült, hogy magára maradt a szobában, de ugyanakkor meg is ijedt, hogy Matthew első szóra otthagyta őt egyedül.

Másnap reggel, mikor Ashley felébredt meglepetten látta, hogy az asztalon egy tálcán ott várja a reggeli, mellette egy kis cédulával.

„Jó reggelt Ashley! Örülök, hogy felébredtél! Hoztam fel neked egy kis reggelit, jó étvágyat hozzá. Ha már jobban vagy, lejöhetnél, a könyvtárszobában leszek. Üdv: Matthew”

A lány gyorsan megette a felhozott finomságokat, majd lement a földszintre, a papíron szereplő helyiségbe. Matthewt a szoba közepén találta, egy könyvet olvasgatott, szemlátomást nagyon elmerült benne, mivel nem vette észre Ashley közeledtét. Mikor a lány ráköszönt, akkor nézett fel a könyvéből.

- Jó reggelt! Mit olvasol?

- Egy krimitörténetet. A főhős meggyilkolta a szerelmét, de nem emlékszik semmire, azt állítja, valami drogot adtak be neki, amiatt nem tudja, mi történt vele. És az sem biztos, hogy ő a gyilkos. Jól aludtál?

- Igen és finom volt a reggeli, köszönöm.

- Nagyon szívesen. Ma, úgy döntöttem, hogy itthon maradok, és vigyázok rád. Nem venném a lelkemre, ha ugyanaz megismétlődne, mint tegnap.

- Nem fog, mivel Jamest lecsukták.

- Igen de akkor is. Azt hittem beleőrülök. Az a néhány perc, míg úton voltam hozzád, nagyon lassan telt. Én nem is tudom mit csináltam volna, ha történik veled valami. Nagyon megijesztettél. Szerencse, hogy anya végig követett benneteket.

- De ha nem lett volna a nyomomban, meg sem történik ez az egész.

- Ha nem most, majd máskor. Ha nem mondom, hogy költözz át hozzám, talán előbb megtörténik, és én nem lettem volna ott, hogy megvédjelek.

- Mert te vagy az én kis hősöm! – nevetett fel a lány.

- Úgy ám, és jobb lesz ha megszokod! Nem jönnél el velem vacsorázni mondjuk… - Matthew úgy tett mintha gondolkodna, melyik este lenne jó neki -, ma este?

- Tessék?

- Jól hallottad. Tehát ma este 8-kor megfelel?

- Azt hiszem, ráérek!

- Akkor ezt megbeszéltük – mondta a férfi, és boldogan mélyedt bele újra a könyvébe.

Ashley pedig, mivel nem akadt más dolga, nézegetni kezdte a több száz kötetet a polcokon, és próbált kiválasztani egyet az alkalomhoz illően. Valami kalandos könyvet keresett, és az egyik sarokban egy polcon több százra is ráakadt.