VIII.

Ashley azt a kisestélyit vette fel, amit Samantha ajándékozott neki. Nem tudta hova mennek, de gondolta Matthew biztosan valami elegáns étterembe viszi, ahol majd annyi ételt ehet, amennyi belé sem fér.

Matthew a szalonban várta a lányt. Mikor Ashley leért a földszintre, a férfinak elállt a lélegzete. A lány káprázatosan nézett ki. A kisestélyi remekül állt rajta. A fekete vonalak csak jobban kiemelték az alakját, a csillámok pedig vad táncot jártak a ruháján.

- Mi jutott eszedbe, hogy elhívtál engem vacsorázni? – kérdezte a desszertnél Ashley Matthewt.

- Csak szerettem volna egy estét veled tölteni. Amikor a nénikédnél laktunk, napokig voltunk kettesben, és már nagyon hiányzott. És Ashley…

- Tessék!

- Nemcsak az estét szeretném veled tölteni. Az éjszakát is. És nem csak egy éjszakát, hanem életem hátralevő éjjelein is melletted szeretnék lenni – habár ezt most mondta ki, a férfi már néhányszor elképzelte magukat éjszaka… Olyan szenvedélyesen kívánta a lányt, hogy az már szinte fájt.

- Matthew – próbált higgadtan beszélni a lány, habár ő is kívánta a férfit. Attól a pillanattól kezdve, hogy először megcsókolta, élt benne a remény, hogy több is fog történni köztük. – Azt hiszem kicsit sokat ittál. Habár nem ivott egyikük sem egy pohár bornál többet, a lány remélte ezzel időt nyer, mivel akárhogy is kívánta Matthewt, még úgy gondolta, nem áll rá készen, hogy együtt legyen egy férfival. - Azt sem tudod, miket beszélsz. Gyere, inkább menjünk sétálni, a friss levegő jót fog tenni mindkettőnknek.

♥

Két órával később hazaértek, ugyanis nem kocsival indultak haza, hanem gyalog, mivel Ashley nem engedte meg a férfinak, hogy vezessen. A vacsora után ugyan a férfi nem ivott semmit, de a lány nem akart kockáztatni, főleg, hogy manapság mennyien ülnek ittasan a volán mögé, így bármikor balesetet okozva. Elsétáltak hát Matthew házáig, s a férfi felkísérte Ashleyt a szobájáig, majd ő is elindult a sajátja felé. Félúton azonban visszafordult, s kopogás nélkül benyitott a lány szobájába. Ashley épp az ajtónak háttal állt, s a ruháját akarta levenni, de mikor meghallotta az ajtónyílást, visszavette, s megfordult.

- Matthew te meg mit keresel itt?

- Már semmit nem keresek. Megtaláltam – suttogta, majd lassan, szótlanul odament a lányhoz, s segített neki lehúzni a cipzárt a ruhája oldalán. Ashley nem tiltakozott, engedte, hogy a finom anyag a földre hulljon. Mikor belenézett Matthew sötétkék szemébe, meglátta benne a férfi szenvedélyét, ami némiképp boldogsággal töltötte el, de egyben meg is riasztotta. Hirtelen megremegett.

- Ashley ne félj tőlem kérlek, nem akarlak bántani.

- Én nem félek… - próbált tiltakozni a lány, de valahogy nem tűnt meggyőzőnek.

- Csak a szemedbe kell nézni, s látni lehet a félelmet. Ne tagadd előttem, úgysem menne – válaszolt a férfi egy kicsit ingerülten. Mivel még mindig a szoba közepén álltak, Matthew felkapta a lányt, s óvatosan az ágyra fektette.

- Rendben talán félek, de az nem miattad van.

- És én azon vagyok, hogy bebizonyítsam, nincs miért tartanod tőlem - suttogta Ashley fülébe a férfi. Megvárta, míg a lány kellőképpen megnyugszik, majd óvatosan, mintha simogatni akarná, megcsókolta. Nem várta, hogy Ashley ilyen szenvedélyesen fogja viszonozni, s az még inkább megdöbbentette, hogy amikor kissé elhúzódott a lánytól, az feléje nyúlt, s visszahúzta. Ashley kapkodva kihámozta a férfit a ruhájából. Magán akarta érezni a bőrét, a lüktető testét, s már csak az ő vékony fehérneműje választotta el őket egymástól. A lány szinte már nem is tudott gondolkodni, s még csak meg sem próbálta uralni a vágyait. Tudta jól, innen már nincs visszaút, már rég eltűnt a kitaposott ösvény. Érezte a férfi vágyódását, s a saját szenvedélyét is, és örömmel hagyta, hogy Matthew, - számára eddig ismeretlen - utakra vezesse.

♥

- Én vagyok az első férfi az életedben? – kérdezte Matthew egy kicsivel később, miután a lány elhelyezkedett a vállán.

- Rájöttél? – hangzott a kérdés, s a férfi, bár nem látta a lány arcát, tudta, hogy mosolyog.

- Igen. Tudod nagyon egyszerű volt észrevenni.

- Például?

- Hát… kicsit ügyetlen vagy, és félénk. De ezen még csiszolunk – nevetett fel a férfi, s csókot nyomott a lány szájára. Ashley ezen egy darabig elgondolkodott, majd szép lassan álomba merült.

♥

Reggel mosolyogva ébredt, s még csukott szemmel maga mellé nyúlt, hátha csak álmodta az elmúlt éjszakát. Megdöbbent mikor keze a párnára hanyatlott vissza, s már-már kezdte azt hinni, tényleg csak álmodta, mikor meghallotta Matthew hangját, valahonnan az ágy végéből. Kinyitotta a szemét és felült. Valóban, a férfi az ágy végénél, egy kényelmes fotelban ült, s a lányt nézte.

- Jó reggelt – mondta mosolyogva a férfi.

- Szóval mégsem álmodtam? – kérdezte álmosan Ashley, majd maga köré csavarta a takarót, mivel egy kissé hűvös volt a szobában.

- Ha álom volt, akkor én is azt álmodtam. És meg kell hagyni eléggé élveztem. A férfi már majdnem nevetett, aztán újra belenézett a lány szemébe, s hirtelen elkomorodott.

- Ashley mi a baj?

- Semmi csak ez az egész nekem olyan furcsa. Egyik este még Jamestől kell félnem, a következőben meg melletted ébredek. Az elmúlt egy hónapban annyi minden rossz dolog történt velem, ami még egy életre is sok. Aztán jössz te, de a sok rosszat egy jó dolog nem tudja eltörölni. Sajnálom, ha most nem látszom boldognak. Hidd el, az vagyok, csak épp sehogy sem tudom kifejezni.

- Rendben, akkor mondjuk, hogy elhiszem. És azon leszek, hogy boldog légy – mondta, miközben már átült Ashley mellé az ágyra, s egyre halkabban beszélt. A lehelete már csiklandozta a lány fülét, s ez mosolygásra késztette.

- Na, végre! – kiáltott fel Matthew. – Mosolyogsz! És most mondd meg nekem, éhes vagy?

- Mint a farkas, de… Matthew hány óra van?

- Azzal te ne törődj. Ma egyikőnk sem dolgozik, tekintve hogy ma szombat van.

- Tényleg. Igazad van. Matthew?

- Hmm?

- Mit fognak szólni a cégnél, ha ez kitudódik? Úgy értem a kapcsolatunk.

- Mit szólnának? Vagy elfogadják, vagy nem. Sok választásuk nincs.

- Igen, de…

- Nincs semmi de! Mindjárt jövök – válaszolta kissé dühösen a férfi, majd kiviharzott a szobából.

Most, hogy Ashley egyedül maradt a szobában, volt ideje végiggondolni kettejük kapcsolatát. Úgy gondolta jogos kérdést tett fel Matthewnak, hogy a cégnél dolgozók mit fognak szólni ehhez a kapcsolathoz. A legtöbben talán azt fogják gondolni, azért feküdt le a férfival, hogy előbbre jusson a karrierjében. És ezek után mindenki rajtuk fogja köszörülni a nyelvét. Ashley jobb szerette volna, ha mindez egy darabig még nem tudódna ki, de elég jól ismerte a cégnél dolgozókat, hogy tudja, egy héten belül mindenkinek saját verziója lesz erről a kapcsolatról. Töprengéséből Matthew riasztotta fel, amikor belépett az ajtón egy tálcával a kezében, mindenféle finomságokkal megrakva.

- Szia! Na, mit csináltál, míg odavoltam? – kérdezte a férfi, s pajkosan rákacsintott, amit egy hosszú csók követett. - Még mindig azon jár az eszed, mit fognak ehhez szólni az emberek? Felejtsd el! Egy ideig pletykálkodni fognak. Na és aztán? Egy idő után úgyis megunják, és találnak maguknak valami más elfoglaltságot!

Matthew mély hangja jó hatással volt a lányra, s mire a férfi a kezébe nyomta a már megvajazott pirítóst, teljesen el is felejtette az egészet.

♥

A szombat és a vasárnap teljes lustálkodással telt, s hétfőn mindkettejüknek nehezére esett a munkájára koncentrálni. Matthew az egyik tárgyalás közben kétszer is elvesztette a fonalat, Ian pedig számtalanszor rászólt Ashleyre, mivel a lány nem volt képes nyugodtan a kamerába nézni.

Egy hét telt el így, majd itt-ott hallani lehetett, hogy pletykálkodni kezdtek. Ashley ezt csak pár napig bírta, majd egyik este rátámadt a férfira.

- Előre megmondtam, hogy ez lesz belőle nem igaz? El fog terjedni egy pletyka, majd mindenki hozzáteszi a maga kreációját, s több száz hazugság fog megjelenni, akár a cégen kívül is.

- Ashley, kicsim nyugodj meg. Nem fogom engedni, hogy a cégen kívül bárki is megtudja.

- És mégis mit teszel ellene? Szépen megkéred őket, hogy ne híreszteljék? Vagy mégis mit akarsz csinálni?

- Még magam sem tudom. Majd kitalálok valamit. De Ashley szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. El sem tudod képzelni, mekkora fájdalmat okoztál nekem, amikor szomorú voltál. Most ugyanez történik, és én nem tudok tenni ellene szinte semmit.

- Matthew én ezt nem fogom kibírni – mondta halkan a lány.

- Dehogynem. Együtt végigcsináljuk. Csak pár hét az egész, aztán megunják.

- Matthew még csak néhány napja tart, de én már most rosszul vagyok az egésztől. Holnap nem leszek képes bemeni dolgozni. Úgy érzem, mindenki engem figyel.

- Rendben akkor veszünk ki néhány nap szabadságot, és elbujdosunk ebben a hatalmas házban. Na? Mit szólsz hozzá?

- Nem lehet. Azt fogják gondolni, hogy…

- Hogy mi? Fejezd be a mondatot! – a férfi egyre dühösebb lett, bár oka nem volt rá.

- Eddig is úgy gondolták, csak azért vagyok veled, hogy a ranglétrán feljebb jussak. Ha most eltűnünk néhány napra, az emberek még inkább a hátunk mögött fognak sugdolózni. Bárcsak ne találkoztunk volna abban az istenverte buliban! Most nem tartanánk itt! – kiáltotta ingerülten a lány.

- Vigyázz mit kívánsz – sziszegte a férfi. Még egyszer valóra válik.

- Hát állok elébe! Ashley fogta az egyik bőröndjét, s elkezdte beledobálni a ruháit. Már háttal állt Matthewnak, így a férfi nem láthatta, hogy Ashleynek elerednek a könnyei. Mivel jelenleg mindketten dühösek voltak, és a férfi nem tudott mit kezdeni magával, kiment a szobából. Úgy gondolta, Ashley majd megnyugszik, ha magára marad, és újra átgondolja a történteket. De tévedett.

♥

Fél órával később Ashley elindult Rose lakásába, mivel időközben azt, amin egykor közösen osztoztak, eladták. Rose átköltözött Noah lakásába, ő pedig Matthewéba, így egyikőjüknek sem volt szüksége rá.

- Ashley te meg mit keresel itt? Mi a baj? – kérdezte aztán, mikor megpillantotta a lány könnyes szemeit.

- Összevesztünk Matthew-val. Pár napig itt maradhatnék? Csak amíg találok magamnak lakást.

- Persze gyere be. Már úgyis akartam veled beszélni. Tudod az esküvőm kapcsán. Bár azt hiszem, hogy ez nem a legjobb időpont.

- Nem, nem, hallgatlak. Legalább eltereled a figyelmem.

Így hát Rose belekezdett a hosszú meséjébe, ami egész este tartott, s még akkor sem akarta abbahagyni, amikor már Ashleyn látszott, hogy mindjárt elalszik. Aztán félbeszakította a barátnőjét, hogy majd holnap még megbeszélik, s felment a szobájába. Épp csak ez hiányzott Rosenak. Várt egy kicsit, majd megbizonyosodott róla hogy Ashley tényleg alszik, s felhívta Matthewt. A férfi kicsit megtörten szólt bele a telefonba.

- Szia Matthew Rose vagyok. Nem tudom, hogy mi történt közted és Ashley között, de nagyon nincs jól. Kisírt szemmel jött hozzám, s nem hajlandó elárulni semmit. Most is itt van nálam, s azt hiszem néhány napig még itt lesz, szóval nagyon kérlek, csinálj valamit! Ashley nagyon rosszul néz ki.

- Rose sajnálom, de a barátnőd önszántából ment el, és én sem tehetek semmit ellene.

- Na, idefigyelj! Én vagyok az, akinek Ashley mindent először mond el. Bármilyen rossz is a dolog, ebből csak egyszer volt kivétel. De az is csak azért, mert csak te tudtál neki segíteni. A lényeg az, hogy nagyon meg kellett bántanod valamivel, ugyanis egész este egy szót sem szólt. Tehát azt ajánlom, holnap első dolgod az legyen, hogy idejössz, és bocsánatot kérsz Ashleytől! – kiáltotta a lány a telefonba, s rögtön utána le is csapta a kagylót. Egy dologgal nem számolt: túl hangosan kiabált, s Ashley néhány mondatfoszlányt elcsípett. Tisztán meghallotta, hogy barátnője kimondja Matthew nevét, s hogy valamikor ide fog jönni, de azt sajnos nem tudta meg hogy mikor. Elhatározta, amint Rose elalszik, kioson a lakásból, s visszamegy szülőfalujába.

Hajnalban el is hagyta a házat, s délelőtt már Claire néni házában volt. Pontosabban ez már a lány háza volt, ugyanis a nénikéje rá hagyta. Hiába volt olyan ismerős a ház minden apró része, mégis valahogy az egész olyan üresnek tűnt. Felment a régi szobájába, s kipakolta a cuccait. Április eleje volt, s a fák káprázatosan néztek ki. Már rügyeztek, s a madarak vidáman csiripeltek az ágakon. Ashley ablaka alatt egy cseresznyefa virágzott, rajta pedig ezernyi kismadár dalolt. Ők boldogok voltak. Ashley erőt gyűjtött, majd átment a szomszédaihoz, s megköszönte, hogy eddig is vigyáztak az állatokra, de a továbbiakban maga fog gondoskodni róluk.

♥

Négy nap telt el így. Ashley egyedül végezte el a ház körüli teendőket, s minden egyes este álomba sírta magát. Éjjelente forgolódott, s állandóan rémálmok gyötörték, reggelente pedig kisírt szemekkel ébredt. Ha egy városi ember látta volna, kórházba küldte volna, de mivel a lány falun volt, s a társaságot is kerülte, senki semmit nem vett észre rajta.

♥

Amikor Rose reggel nem találta Ashleyt az ágyában, azonnal felhívta Matthewt. A férfi nyugodt hangon szólt a telefonba, de amint megszakadt a kapcsolat, már ugrott is ki az ágyból, s a lány keresésére indult. Két nap után a rendőrséget is bevonták, de négy nap elteltével sem jutottak semmire.

♥

Ashley az ötödik nap reggelén az újságban látta viszont a saját arcképét. Az eltűntek listáján szerepelt, de jó ideig tartott, míg rájött, hogy senkinek sem szólt, még csak annyit sem hogy jól van-e. Aztán felhívta Roset.

- Tessék! – szólt a telefonba egy ismerős férfihang.

- Szia Noah, Ashley vagyok. Az újságból kell megtudnom, hogy kerestek?

- Mivel a mobilodat nálunk hagytad, és nem értesítettél senkit hogy hol vagy, vagy egyáltalán jól vagy-e, nem tudtunk mást csinálni, a rendőrséget is be kellett vonnunk, azok meg az újságban is közzétették.

- Jól vagyok, semmi bajom, de azt nem szeretném elárulni hol vagyok. Jelenleg csak egyedül szeretnék maradni.

- Persze értem én, csak nagyon aggódtunk. Szóval akkor minden rendben van? Nem raboltak el, meg semmi ilyesmi? – a férfi hangjából tisztán lehetett hallani, hogy nagyon aggódik a lányért.

- Nem, jól vagyok. És ha kérhetlek, mondd meg Rosenak, hogy semmi bajom, és majd még telefonálni fogok.

- Rendben megmondom. Szia Ashley – amint a férfi letette a telefont, megfordult, s a hadnagyhoz intézte a szavait.

- Nos? Sikerült bemérni? Bár azt mondta semmi baja, én nem hiszek neki. Lehet, hogy a rendőrségre már nincs szükség, de orvosra biztosan.

- Mit hallottál ki a hangjából? – kérdezte Matthew, aki egész végig a férfi háta mögött állt, hátha hall valamit a beszélgetésből.

- Hogy nagyon bánatos. És meg van rémülve, szerintem azt sem tudja, mit csinál.

- Megmondta, hogy hol van most? - ezt már Rose kérdezte, akinek az arcára volt írva az aggodalma.

- Nem, de remélem ezt a hadnagy kiderítette. Rose, neked azt üzeni, hogy semmi baja, és majd még hívni fog. Azt nem mondta,  hogy mikor.

- Rendben hölgyeim és uraim, megtaláltuk a falut, de azt nem tudjuk pontosan, hogy melyik házban.

- Hadd nézzem csak… - Matthew odament a hadnagy mellé, s meglátta Ashley faluját. Tudta már, hogy hol bujkál a lány. – Tudom hol van ez a hely, s azt is hogy hol lakik most Ashley. Bocsánat nekem most el kell mennem!

Matthew kirohant, bevágódott a kocsijába, és már indult is Ashley felé. Rose eközben megköszönte a rendőrség segítségét, majd leült a telefon mellé, kezében egy kávéval, és várta, hogy Ashley, vagy Matthew jelentkezzen.