IX.

Matthewnak kétszer is majdnem balesete volt, miközben Ashleyhez tartott, de túlságosan nem törődött vele. Már napok óta szenvedett, mert nem láthatta a lányt, nem érinthette, nem csókolhatta meg. Hiányzott neki Ashley érintése, a hangja, úgy érezte, ha nem láthatja minél hamarabb, abba belehalna. Aztán végre kiért a városból, s gyorsabban mehetett. Alig egy óra alatt megtette az egyébként kétórás utat. Mikor megérkezett a lány házához, egy ideig csak ült az autóban, és gondolkodott mit mondhatna, ha meglátja kedvesét. Aztán vett egy mély lélegzetet, és kiszállt a kocsiból. Az ajtóhoz ment és megnyomta a csengőt. Épp ebben a pillanatban szólalt meg az előszobában a kakukkos óra, így Ashley először nem is hallotta, hogy jött valaki. Aztán az óra elhallgatott, így a lány rájött, hogy a csengő folyamatosan szól. Lement hát a földszintre, s kinyitotta az ajtót. Azt hitte, hogy az egyik szomszéd az, biztos megint elszabadult az egyik ló, de igencsak meglepődött, amikor kinyitotta az ajtót, és Matthew állt a küszöbön, keze még mindig a csengőt nyomva.

- Szia – csak ennyit bírt kimondani, annyira megdöbbent.

Matthew nem hagyott időt sem magának, sem a lánynak, átölelte Ashleyt és megcsókolta. Minden, amit az előbb az autójában ülve gondolt, értelmét vesztette ebben a pillanatban. Amint meglátta a lányt az ajtóban, kisírt szemekkel, tudta, többé nem lesz képes rá, hogy hátat fordítson neki, és megesküdött, hogy soha nem okoz bánatot a lánynak.

Amint ajkuk összeforrt, Ashley ösztönösen szétnyitotta a száját, engedve saját, viharos érzelmeinek. Majdnem egy hete már, hogy nem látta a férfit, s ez a néhány nap keserűséggel telt el számára. Már teljesen lemondott arról, hogy valaha is látni fogja, és álmában sem gondolta volna, ha Matthewt viszontlátja, újra visszatérnek elűzött érzelmei.

- Ashley ne haragudj rám kérlek! Megbántam, amit öt napja mondtam, csak akkor nagyon dühös voltam, és azt sem tudtam mit beszélek – mondta Matthew halkan, miután ajkaik szétváltak, és a két fiatal levegőhöz jutott.

- Nekem kellett volna jobban meggondolnom a szavaimat, s a tetteimet. Hiányoztál Matthew, el sem tudod képzelni, mennyire! Éjjelente alig tudtam elaludni, nem érezhettem az illatod, nem hallhattam a hangod, és nem voltál mellettem. Rémálmok gyötörtek, többször felriadtam s érted nyúltam, de te nem voltál sehol! Hallani véltem a szuszogásod, pedig a ház teljesen üres volt!

- De most már itt vagyok, és többé nem hagylak egyedül. Szombaton vissza kell mennünk majd a városba, de ha gondolod, maradhatunk itt addig.

- Miért mi lesz szombaton? – kérdezte meglepődve a lány.

- Ja persze te még nem tudsz róla. Rose és Noah esküvője. Két napja tudtam meg az időpontot, és jut eszembe… Rose azt mondta, ha te nem leszel ott, akkor az egész esküvőt lefújja. Szóval kérlek, ne mond le, nem szívesen hagynám ki az ingyen vacsorát.

- Te mindig csak a hasadra tudsz gondolni? – nevetett fel a lány.

- Nem mindig, de most például nagyon éhes vagyok!

Matthew a lány ajkához hajolt, s megcsókolta. Minden érzelmét beleadta, olyan szenvedélyesen csókolta, mint még soha. Először megdöbbentette, hogy a lány milyen vadul viszonozta, aztán újra felcsaptak benne érzései. Felkapta Ashleyt, és felment vele az emeleti szobájába. Ott óvatosan lefektette az ágyra és lassan elkezdte kigombolni a lány blúzát. Nem akarta elsietni, azt akarta, hogy tökéletes legyen az együttlétük.

Ashley megérezte mit akar a férfi, s boldogan vette tudomásul, hogy Matthew talán még jobban szereti őt, mint eddig bármikor. Eddig nem is gondolta, hogy a férfi mennyire aggódott érte, s a mai napon jött rá, hogy ha Matthew nem tűnik fel, az élete mellékvágányra fut, és nem lesz értelme többé. Aztán felbukkant a férfi. És most olyan szenvedélyesen csókolja őt, mint még soha. Álmában sem hitte volna, hogy Matthew tud ilyen gyengéd is lenni, miközben a vágyai kínozzák. Szép lassan lekerültek a földre a ruhák, egyikük sem sietett, ráértek. Idejük volt bőven.

♥

Elérkezett a szombat. Az esküvőt a szabadban akarták megrendezni, mivel elég meleg volt már az idő. Mindenki hallgatta, hátha mondanak valamit az időjósok, de szerencsére szép idő volt kilátásban. Ashley és Matthew délelőtt elindultak, és megbeszélték a részleteket a leendő ifjú párral. Ashleynek át kellett haladnia a padok között, majd őt Rose követte. A próbán persze először elrontották, Ashley azt sem tudta, hirtelen mit csináljon, de Rose türelmesen elmagyarázta neki, hogy mit hogyan, és az esküvőn már ment minden, mint a karikacsapás. Ashley azt várta, mikor beszélhetne végre kettesben barátnőjével, mert mióta megérkeztek, egy olyan szót nem válthatott vele, amit valaki esetleg meg ne hallott volna. Aztán Rosenak a sok táncolásban kibomlott a haja, és megkérte Ashleyt, segítsen neki. Felmentek a hálószobába, és végre egyedül maradtak.

- Ashley mi a bajod? Olyan rosszul nézel ki. Figyellek amióta csak megérkeztetek, és tudom, valami nem stimmel! – a fiatal feleség úgy támadt rá szegény lányra, hogy az először fel sem fogta, már megint milyen hibát követhetett el. Aztán lassan-lassan derengeni kezdett, miről beszélhet barátnője.

- Rose levennéd egy kicsit a hangerőt? – próbált mosolyogni a lány, de csak egy komor szempár nézett rá vissza. – Arról van szó, hogy már napok óta nem érzem jól magam.

- De mitől? Rosszul vagy?

- Jelenleg csak szédülök. De mondom ez már napok óta tart, lehet elkaptam valamit. Minden nap viszontlátom a reggelimet, utána valamennyire jobban érzem magam, aztán egész nap pörög velem a világ.

- És hol édeset, hol savanyút akarsz enni. Igazam van? – a lány már mosolygott, ő felismerte a tüneteket, s csodálta, hogy Ashley még nem jött rá.

- Igen, de… Honnan tudsz te erről? Matthew mesélte neked?

- Vele még nem is tudtam beszélni, de nem mondod, hogy még mindig nem jöttél rá! – Rose már szinte nevetett, és alig bírt magával. – Ashley terhes vagy!

- Hogy mi vagyok? – a lány szinte teljesen rémült arcot vágott, s ettől Rose is teljesen megijedt. – Rose nekem nem lehet gyerekem. Mikor a szüleim meghaltak, az akkori vizsgálatoknál derült ki, hogy meddő vagyok.

- És mi van ha tévedtek? Hétfőn elmegyünk az orvoshoz és kivizsgáltatod magad. És nincs ellenvetés! Addig szerintem ne mond el Matthewnak hogy mire jöttünk rá.

- Rendben. De te se fecsegd el neki.

♥

Ashley már alig várta a hétfőt. Azt mondta Matthewnak, hogy most egy ideig nem szeretne dolgozni, viszont a férfinak muszáj volt bemennie a céghez, így hát reggel elköszöntek egymástól, s Ashley már rohant is át barátnőjéhez, aki már a nászútjára készülődött. Bár csak szerdán indultak, és volt még ideje, ő sosem tudott időben elkészülni. Aztán amikor meghallotta Ashley kocsiját, amint megállt a ház előtt, már rohant is ki, és késlekedés nélkül elindulhattak a kórházba. Ott kedvesen fogadták őket, Rosenak megmondták várjon kint, Ashleyt pedig megvizsgálta az egyik orvos.

- Na, mi volt bent? – kérdezte Rose izgatottan, amint meglátta barátnőjét kilépni az ajtón.

- Igazad volt, valóban terhes vagyok.

- Ezt most úgy mondtad, mintha épp meghalni készülődnél. Mi történt?

- Az orvos csodálkozott, egyáltalán hogy eshettem teherbe, mivel elméletileg nem lehetne gyerekem.

- Igen, ezt már mondtad. Folytasd! – unszolta a lányt Rose, aki végre belefogott.

- Adott egy jó hosszú listát, hogy mit szabad csinálnom, és mit nem, hogy milyen gyakran jöjjek vizsgálatra, meg hogy mik azok a dolgok amik a babának jót tesznek.

- Akkor nagy baj már nem lehet. Mikor mondod el Matthewnak?

- Fogalmam sincs. Hat hetes terhes vagyok, szóval van másfél hónapom, és önmagától is rá fog jönni.

- Nem akarod elmondani neki? – hüledezett a lány.

- Nem tudom. Ha találok rá megfelelő időpontot, elmondom.

- Mondd el neki ma este! Csinálsz valami finom vacsorát, gyertyákkal meg zenével, és ha a desszertet is megettétek, elmondod neki!

- Nem, ma este étterembe akar menni, ezt reggel már megbeszéltük.

- Akkor találj egy megfelelő alkalmat, mielőtt én elutazom, és majd meséld el! – eközben megérkeztek Rose lakásához, s a lány kiszállt, de mielőtt becsukta volna a kocsiajtót, Rose odakiáltott barátnőjének. – Minél előbb túl vagy rajta annál könnyebb lesz!

Ashley délután ért haza, s megdöbbent mikor Matthewt otthon találta.

- Ashley hol a fenében voltál? Halálra aggódtam magam miattad!

- Sajnálom, Rose-zal voltam egész nap. Azt hittem előtted hazaérek, és…

- És nem veszem észre? – fejezte be a mondatot a férfi. Hazatelefonáltam, tudjam jól vagy-e, és milyen hírt kaptam? Reggel eltűntél, senki nem tudta hová mentél, még csak egy cetlit sem hagytál! – Matthew magából kikelve kiabált, s nem vette észre Ashley falfehér arcát. A lánynak eleredtek a könnyei, de azért sikerült kipréselnie magából néhány szót.

- Matthew hidd el, időben megtudtad volna… - a mondatot nem tudta befejezni, elájult.

- Ashley! – a férfi kétségbeesetten a nevét kiáltotta, aztán elkapta, nehogy a földre essen, és óvatosan felvitte az emeletre. Egyelőre nem akart orvost hívni, inkább leült az ágyra a lány mellé, és várta, hogy felébredjen. Ma este, vacsora közben meg akarta kérni Ashley kezét, de megdöbbentette, s egyben meg is rémítette, hogy a lány eltűnt, és senki sem tud róla semmit. Azonnal hazament, s keresgélni kezdett, biztosan hagyott valami üzenetet, amit az alkalmazottai nem vettek észre. Nem talált semmit, majd két órán keresztül csak ült, és meredt maga elé. Úgy gondolta, a lány megint itt hagyta, de aztán meghallotta a kocsit, amint lefékez a ház előtt. Nem is gondolkodott, csak rátámadt a lányra. Nem vette észre, hogy az mennyire kimerült, csak magával tudott törődni abban a percben.

- Matthew? – Ashley oldalra fordította a fejét, és ránézett a férfira. – Mi történt? Az előbb még a földszinten voltunk…

- Elájultál, és felhoztalak ide. Kérsz valamit? Nem vagy szomjas? Ne hozzak valamit?

- Nem csak… Maradj itt mellettem.

- Jobban vagy már? – kérdezte kis idő múlva a férfi.

- Igen, és szeretnék elmondani neked valamit.

- Rendben, de előbb te hallgass meg engem – Matthew mély levegőt vett, aztán belefogott. – Ashley, én szeretlek téged. Sajnálom, ha sokszor bánatot okoztam neked, hidd el, nem szándékosan tettem. Ne, kérlek, ne szólj bele, vagy nem fogom tudni befejezni! – kérte, mikor a lány szólásra nyitotta a száját. – Ha még egyszer elhagynál, azt nem élném túl. Nem akarlak még egyszer elveszíteni. Szóval azt szeretném megkérdezni… -Matthew benyúlt a zsebébe, és egy apró dobozt vett elő. – Ashley lennél a feleségem? – a lány ámulva nézte a csillogó gyűrűt, amit a dobozka rejtett, és hirtelen nem is tudott megszólalni. Aztán erőt vett magán, és belenézett Matthew sötétkék szemébe.

- Mielőtt erre a kérdésedre válaszolnék, szeretnék én is mondani valamit – megvárta, míg Matthew felfogja, egyelőre nem kapott választ, aztán ő is belefogott. – Talán észrevetted, hogy reggelente rosszul vagyok, és hogy néha sírok, néha nevetek, minden átmenet nélkül. Tudom ezzel téged megőrjítettelek. Aztán ma eltűntem, s nem hagytam semmi levelet, vagy bármit, amiből megtudod hol voltam. Most meg hirtelen elájultam. Szombaton, Rose esküvőjén világosítottak fel, hogy mitől vagyok ilyen állapotban. Először nem akartam elhinni, aztán Rose a lelkemre kötötte, hogy ma be fogunk menni a kórházba. Ne ijedj meg, nem vagyok halálos beteg! – mondta nevetve, mikor észrevette a férfi szemében az aggodalmat. – Csupán arról van szó, hogy kicsit több mint hét hónap múlva eléggé megnehezedik majd az életünk.

- Kicsim, ne haragudj, de még mindig nem értelek. Azt mondod rosszul vagy, szédülsz, az előbb elájultál, és most nevetve közlöd velem, hogy bementél a kórházba, ahol kiderítették hogy… Te jó ég! Hogy nem jöttem rá! Ashley kisbabánk lesz!?

- Igen! – kiáltotta nevetve a lány, majd átölelte Matthewt. – Viszont sok mindenre figyelnünk kell, mert elméletileg nem lehetne gyerekem. De ha vigyázok magamra nem lesz semmi bajunk!

- Hogy érted, hogy nem lehetne gyereked?

- A szüleim halálakor jöttek rá az orvosok, hogy valami gond van. Most ezért minősülök veszélyeztetett terhesnek.

- Akkor ezentúl én is jobban fogok vigyázni rád! – mondta, s minden egyes szavánál csókot nyomott a lány szájára.

- Matthew?

- Tessék – a férfi már alig bírt magával, elkezdte kicsatolni az övet Ashley nadrágján, de most megállt a keze, s ránézett a lányra.

- A kérdésedre még nem feleltem bár… Azt hiszem, tudod rá a választ!

- De én azért szeretném tőled is hallani – suttogta Ashley fülébe a férfi. – Kérlek, mondd ki!

- Igen, leszek a feleséged Matthew Clever! - kiáltotta nevetve a lány, s csókkal biztosította vőlegényét: többé nem hagyja egyedül!