- Hölgyeim és uraim! – kezdte a hang a hangosbemondóban. – Üdvözlöm Önöket az országos bajnokságon! Az autók már felálltak a rajthoz, és csak arra várnak, hogy eldördüljön a startpisztoly. Mit gondolnak, elkezdjük? – a közvetítő hangjából ki lehetett hallani az izgatottságot. Ő talán még jobban be volt sózva, mint a közönség, de hát ez volt a munkája, így végig kellett figyelnie az autók pályáját, és mondania, hogy ki mikor, éppen hol van, vagy milyen baleset történt…

- IGEN! – üvöltötte a közönség. Egy hatalmas, homokos, vizes, földes, és itt-ott betonos részen kellett áthaladniuk az autóknak. A pálya maga harminc km-es volt, de a körülményekre tekintettel legalább egy óra – ha nem több – kellett a megtételéhez. Az idő kicsit borús volt, és a nézők reménykedtek benne, hogy nem lesz eső. Egyrészt, mert akkor ők megáznak, másrészt pedig a versenyzőknek sokkal nehezebb lesz a verseny, és habár így élvezetesebb lesz, de soha nem ér véget…

- Ó, te jó ég – hallatszódott a közvetítő hangja. – Hölgyim és uraim, sajnálattal kell közölnöm, hogy JT nem tud részt venni a versenyben. Műszaki hiba miatt a csapatvezetője nem engedi rajthoz állni. – A közönség egy emberként mordult fel. A nézők ugyanis két részre osztottak. Vannak azok, akik rajonganak a férfiért, és vannak azok, akik nem, de elismerik, hogy JT hihetetlen jó versenyző, és méltó ellenfél. Soha nem nyert tisztességtelenül. Mellesleg a közvetítő is neki szurkolt, így csalódottsága átragadt a nézőkre is. – Így a felállás változik. Mivel az első hely felszabadult, ezért a második versenyző fog beállni az ő helyére. Ryan Corbett az első helyről indul, őt követi… - a sportközvetítő sorolta a végeláthatatlannak tűnő listát, míg JT kocsiját kivontatták a pályáról.

Egy fiatal, barna hajú lány figyelte, ahogy a BMW eltűnik, majd újra visszafordította a fejét a startnál állókhoz. Huszonhat wrc autó sorakozott fel egymás mellett-mögött, és várták a jelet, amelyikre megindulhatnak. Végre a közvetítő rádión leszólt, hogy kezdődhet a verseny. A pisztolyt tartó férfi várt még néhány pillanatig, csak hogy fokozza a feszültséget, majd a hirtelen csendben – már amennyire a huszonhat járó motor csendet jelent – meghúzta a ravaszt, és hangos dördülés közepette az autók sokasága megindult. Földes úton kezdték meg a pályát, hogy az ügyetlenebbek könnyen kipörgethessék a kereket, így nehezebben indulva. Mire az utolsó kocsi, egy Ford elindult, addigra az első, egy Subaru már a homokos részen járt. Itt nagyon óvatosnak, ugyanakkor gyorsnak kellett lenni. Ha túl lassú, a kerekek könnyen találhatnak maguknak egy helyet, ami puhább, és bent ragadhatnak. Ha túl gyors, akkor viszont könnyen kifarolhat a kerék, és így szintén időt veszt a vezetője. Meg kellet találni a megfelelő sebességet, amivel biztonságosan át lehet jutni nyolc km-es szakaszon. Ezen a részen az okosak nem előznek, mert elég egyetlen apró hiba, és vége az egész versenynek. Rosszabb esetben a vezető életének is.

A fiatal lány, aki az imént még a BMW-t figyelte, most a páholyból, egy monitoron keresztül nézte egyre aggódóbb arccal a Subarut. Egy helyben toporgott, nem bírt leülni, olyan ideges volt. Az alsó ajka már vészesen piroslott, mivel állandóan beharapta, a kezeit pedig össze-vissza tördelte.

Minden versenyen ez történt, nem tudott leszokni róla. A Subaru csapata már megszokta, mivel a lány testvére ült a kocsiban. A lány sok jó tippet tudott adni, mivel volt egy rész az életében, amiről csak a bátyja és ő tudott…

A huszonhat kocsiból időközben csak tizenkettő maradt, mivel a fiatalabb – és az ügyetlenebb – versenyzők a homokos részen egymásba szaladtak, vagy bent ragadtak a homokban. A Subaru továbbra is megtartotta az első helyet, két másodpercnyi különbséggel pedig ott volt mögötte egy Suzuki. A több wrc pár másodperccel lemaradva követte a két élen haladót.

A Suzuki vezetője gyűlölte az előtte járó kocsi tulajdonosát. Állandó riválisok voltak, és a kékes-feketés autó tisztességtelen eszközökkel próbálta legyőzni a Subarut évek óta.

A két km hosszú, vizes szakaszhoz értek. Itt a kerekek teljes egésze a kis, mesterséges tó alá került, de alatta betonos rész volt, így azért viszonylag könnyebben haladtak az autók. A Suzuki vezetője, mikor meglátta az új szakaszt, elvigyorodott a sötétített üveg mögött. Tisztességtelenül, de ezen a részen átveszi az első helyet, és innen meg is tudja tartani. A Subaru, belegázolt a vízbe, kicsit visszavéve a tempón.

A fiatal nő a monitorokat bámulva már eljutott odáig, hogy toporgás helyett mászkáljon, de a kezét és a száját ugyanúgy birizgálta továbbra is. Hiába, rossz szokás hatalma…

Nyílt az ajtó, és a lány épp hogy egy pillantást vetett az érkezőre, és biccentett neki, majd fordult is vissza a monitorhoz. A férfi közelebb sétált, majd ő is a képernyőt kezdte nézni. Ryan Corbett, a Subaru vezetője gyerekkora óta a legjobb barátja. Együtt végezték el az ovit, az általánost, és a gimit is. Együtt jártak a lányok után, majd falaztak egymásnak, hogy a szülők ne találjanak rájuk a hotelszobákban… Ryan a húgát tíz évvel ezelőtt mutatta be a férfinak, aki most csendben állt a lány mellett.

- Arianna, semmi baja nem lesz. – Halkan mondta, de mégis minden egyes szavát érteni lehetett. Rátette a kezét a lányéra, hogy ne piszkálja, de ezzel csak azt érte el, hogy Arianna a körmeit mélyen a tenyerébe vájta, és az ajkát is erősebben harapdálta. A szavak szinte alig jutottak el az agyáig, csak az érdekelte, hogy vége legyen a versenynek. Az teljesen mindegy volt számára, hogy ki nyeri meg, csak a bátyja megússza épségben. De mintha a férfi előbb kimondott szavait akarná meghazudtolni a sors, úgy kezdett el a képernyőn rángatózni az autó. A vizes résznek még csak a felénél járt a két élen haladó autó, mikor a Subaru eleje hirtelen jobbra húzódott, a homokos fal mellé. A vezetője valószínűleg visszaránthatta a kormányt, mivel most már egyenesen ment tovább, mintha mi sem történt volna. Azonban a csapatrádió másként beszélt…

Ryan szinte kiabált, nem értette mi történik, és nem tudott úrrá lenni az autóján sem. A csapatfőnök pedig nem tudott neki mit mondani, ő nem ahhoz értett, hogy a verseny közben szerelje a kocsit. Arianna lekapott egy fejhallgatót, aminek a mikrofon a végén közvetlenül kapcsolódott a testvéréhez.

- Ryan! – remegett a hangja és a teste is, de uralkodott magán. -  Mi történt a kocsival?

- Hirtelen rángatni kezdett, és alig tudom megtartani. Valami ötlet? – A fiatal férfi hangja meglepően nyugodtan csengett. A húgával persze mindig ilyen hangnemben beszélt.

- Lassíts le, tedd vissza kettesbe, és úgy próbáld meg – ha ő versenyzett, akkor mindig bevált, hogy egy sebességet visszakapcsolt. A férfi megtette, láthatóan lelassult az autó. Pár másodpercig azt hitték, hogy minden rendben, de újra rángatni kezdett. A mesterséges tavon hullámok öntöttek végig, ahogy a Subaru mögött járó kocsik lassan beérik. A Suzuki már mellette haladt. Óvatos volt, hagyott egy kis távolságot a másik autótól, nehogy az nekimenjen. Azonban a sötétszürke kocsi nem tudott megmaradni – pontosabban a vezetője nem tudta megtartani a rángatózó autót. – Ryan, állj meg! – kiáltotta bele idegesen Arianna a mikrofonba. A könnyei már gyülekeztek a szeme sarkában. – Ryan!

A Subaru fölött hirtelen elveszett az irányítás. Az wrc a hullámok keltette erő miatt felborult, és csak a kerekek látszódtak ki a vízből. A többi autó beérte őt, majd szép lassan lehagyta. A verseny tovább ment, valakinek meg kellett nyernie.

Az ablak nem volt hermetikusan zárva, annyi rés maradt, hogy az ablakon beszivárogjon a víz. Ryan nyugalmat erőltetve magára megpróbálta kikapcsolni a biztonsági övet, ami nem ment egykönnyen, tekintve, hogy fejjel lefelé állt a kocsi, és ő maga is. Pár percig elvesződött vele, de a víz vészesen gyorsan szivárgott befelé. Mire kikapcsolta, már pár centire ellepte a kocsi tetejét a víz. Most jött a bukósisak. Ha élve ki akart jutni, előbb azt kell levennie, különben visszahúzza a vízben, hiába csak pár centis, a hullámok miatt veszélyben van. A sisakot azonban nem tudta levenni időben. A hullámok ereje betörte az ablakot, és becsapódott a víz.

Ameddig a tüdeje bírta, visszatartotta a levegőt, abban a reményben, hogy a fejvédőt le tudja hámozni magáról, és ideér a segítség. Azonban az csak nem akart jönni…

Arianna holtsápadtan várta, hogy végre a kiküldött mentősök kihozzák a bátyját a felszínre. Az egyik monitor a versenyt mutatta, az élen haladónak már csak tíz km-e volt hátra a pályából, de a lány a másik képernyőt figyelte. Azt, amelyiken a bátyja kocsija volt látható. A hullámok már csillapodtak, de az autó még mindig erőteljesen dülöngélt.

Végre odaérte a mentősök. Egyikük a vízbe ereszkedett, és kihúzta az ernyedt testet. Arianna oda sem mert nézni. A bátyján kívül nem volt senkije. A szüleik nem éltek, és Ryanen kívül nem volt rokona. A barátaira ugyan támaszkodhatott, ha baj volt, de sosem annyira, mint Ryanre.

A mentősök időközben rárakták egy hordágyra, és bent, a mentőautóban próbáltak rajta segíteni, ahova a kamera már nem látott be. A barna lányt JT leültette, nem bírta volna nézni, hogy Arianna előtte omlik össze. Azonban az álarc mögött a férfi is félt. Neki ugyan éltek rokonai, de Ryan a legjobb barátja volt, és szinte elválaszthatatlanok voltak. Mindenben védték egymást, és aggódtak is a másikért a versenyek alatt, de elrejtették az érzelmeiket. JT tudta, ha most történne valami a lány húgával, iszonyatos nagy bajban lennének. Arianna egyedül maradna, senki sem lenne mellette. A férfi nem csak a barátjáért aggódott, hanem annak húgáért is. Tizenöt éves korában ismerte meg az akkor tizenhárom éves, barna hajú, kék szemű lányt. Azonnal elvarázsolta őt, de soha nem történt köztük semmi, és csak akkor találkoztak, ha Ryan együtt akart lenni mindegyikükkel. Nem beszélgettek sokat sohase, de azért udvariasan viselkedtek egymással, mikor összefutottak.

Arianna fejhallgatója már egy ideje a földön hevert, így nem hallotta, hogy az egyik mentős beleszólt, és közölte Ryan állapotát. A csapatfőnök elsápadt, a többiek, akik úgymond kisegítők voltak, pedig megdöbbenve néztek egymásra. JT azonnal tudta, mi történt.

- Arianna – ment oda a lányhoz. Az felemelte a fejét, és így látszódott könnyes arca. JT csak a fejét rázta, jelezve, hogy Ryan nem élte túl. A lány most felzokogott, és a kezébe temette az arcát. Teljesen egyedül maradt. Ryanen kívül nem volt senkije, és most egyedül kell szembenéznie a világgal.

A nézők nem tudták mi történt. Egy ideig Ryan haladt az élen, de aztán, mivel csak a versenyben lévő wrc autókat mutatták, nem tudták, hova tűnt a fiú Subaruja. Csak találgatni tudtak. Lehet, hogy meghibásodott a kocsi, vagy elakadt valahol. Hatalmas képernyőkön mutatták a versenyzőket azoknak, akik már nem látták a pálya hosszúsága miatt. A harminc km-en csak pár lelátóhely volt, azok viszont hosszan kígyóztak a pálya mentén, de tisztességes távolságban, ha netán az egyik autó elszabadulna.

Az a vizes szakasz, amelyiknél Ryan balesete történt, egy kies helyen volt, és nem építettek ki oda lelátót. Tehát senki nem látta, csak a csapatok tudtak róla, hogy mi történik. A nézők addig látták a történteket, míg a Subaru bele nem ment a vízbe. Utána a többi autót mutatták, hogy azért ők is kapjanak szerepet, aztán már azért nem tért vissza a kamera arra a szakaszra, nehogy a nézőket megijessze a kocsi kezelhetetlensége. Avatatlan szemeknek is tisztán látható volt, hogy baj van, nemhogy annak, aki évek óta ebben a szakmában utazott. Tehát a közönséget abban a hitben tartották, hogy valami kisebb hiba történt, nem pedig haláleset…

Percekkel később vége lett a versenynek. Az első helyre egy kékes-fekete autó ért be, egy Suzuki, mögötte, a második helyre, hat másodperccel később egy Citroen, a mögött alig pár tizedmásodperccel pedig egy Toyota. Mire a negyedik helyezett beért, addigra a versenyzők már tudtak a balesetről. Mindegyikük kiszállt az autójából, és a bukósisakot levéve vigyázzba vágták magukat, és egy percig néma csend volt. A nézők is csendben ültek, kezdték megérteni, mi történt.

Majd a bemondóban megszólalt a közvetítő halk, rekedtes hangja. Ő is gyászolta a fiút. Elmondta a nézőknek, hogy mi történt, majd kikapcsolta a mikrofonját, és egy hatalmasat sóhajtott. Ryan hihetetlenül tehetséges volt, és fiatal. Az utolsó szón nagy hangsúly volt. Huszonöt évesen vesztette életét a szenvedélye miatt.

Az egyperces emlékezés után odaadták a díjakat a nyerteseknek. Azok átvették, de mindannyian tudták, hogy ha Ryan beért volna, akkor most teljesen más lenne a felállás. Aki most a dobogó utolsó fokán áll, az sosem kapott volna díjat, és aki az elsőn… Nos, az valószínűleg második lenne, és kevesebb pénz futna be hozzá.

Két nappal később JT és Arianna egymás mellett állva nézték, ahogy a koporsót leeresztik a sírba. Ryan most már örökre itt marad… A lány sírva kapaszkodott barátnője vállába, aki lassan már nem is tudta tartani Ariannát. Zora ugyan nem sírt, de ő is sajnálta szegény fiút. Ismerte Arianna révén, de csak ritkán találkoztak. Ryan mindig kedves volt vele, és Zora kötelességének érezte, hogy eljöjjön a temetésre. Természetesnek vette, hogy a barátnője testvérének a temetésén jelen legyen.

JT, miután a koporsót leeresztették, odakísérte Ariannát a sírhoz, hogy a lány egy marék földet szórva a faládára, engedélyezze, hogy Ryan örökre a földé legyen, és a két férfi, aki egyenruhában állt, elkezdhesse lapátolni a földet. A lány lehajolt, majd belenyúlt a földbe. Összezárta a tenyerét, és mikor kinyitotta, a koporsó fölött, kiengedte annak tartalmát. A puha, fekete por halkan elérte a láda tetejét, majd Arianna és JT visszahúzódott. Mire elkezdték befedni a koporsót, addigra JT már elvezette onnan a lányt.

Fél órával később hazaértek. JT Ryan halálának estéjén ideiglenesen átköltözött Arianna házába. Mellesleg a lány együtt lakott Ryannel, de most a ház már csak az övé volt. Két napja a lány ki sem mozdult a szobájából, csak a temetésre volt hajlandó elmenni. Sápadt volt, mióta megtudta, hogy a testvére meghalt, és a fájdalmon kívül semmi érzelem nem látszott az arcán. JT azt sem tudta mit tegyen. Arianna egy szót sem szólt hozzá, de ha kérdezett tőle valamit, akkor vagy bólintott, vagy a fejét rázta. A lány a két napot teljes némaságban töltötte, és JT azt hitte, valami hibát követett el, hogy nem szól hozzá a lány.

- Miért nem én? – kérdezte suttogva a lány, miután hazaértek. – A férfit hirtelen valami megkönnyebbülés, de ugyanakkor ijedtség fogta el.

- Tessék? – Nem értette, hogy a lány mire gondol.

- Miért nem én haltam meg? Miért kellett pont neki? – A lány maga elé meredve suttogott, JT pedig azt hitte, rémálmodik. Hogy mondhat ilyet? A saját halálát kívánja? Pedig JT csak azt helytelenítette, hogy Arianna önmagát hibáztassa. Tulajdonképpen neki is ez járt a fejében napok óta. JT is saját magát hibáztatta. Ha nem lett volna az a műszaki hiba a kocsijával, talán most ő feküdne a sírban, Ryan pedig itt ülhetne a húga mellett…

- Ezt azonnal felejtsd is el! – szólt rá a lányra. – Ha te meghaltál volna, Ryan nem azon gondolkodna, hogy miért nem ő halt meg, hanem kiderítené, hogy miért, és igyekezne úgy élni, ahogy te szeretted volna. Tehát jobb lenne, ha nem ezen törnéd a fejecskédet, hanem azon, hogy mi lehetett a rángás oka, ugyanis a szerelők még mindig nem jöttek rá! – JT felindultan szidta a lányt, de ezzel valamennyire elérte a célját. Arianna nem beszélt többet a témáról, igaz, másról sem…